Ahol tárt karokkal fogadnak… (Olaszország)

2007 óta örömmel fogadjuk a meghívót, mely Olaszországból érkezik. Szeretünk oda járni, mert barátságosak, barátként fogadnak. Minden évben lázasan készülődünk, s ha eljön az idő, elindulunk a hosszú útra, ami csak 875 km.

Azon a területen ahová megyünk, az I. világháború idejében, nagy véres ütközetek voltak. Nagyon sok magyar katona alussza örök álmát ott, idegen földön. A puha anyaföld befogadta őket.

Kicsi koszorúkat, magyar szalagot mindig viszünk magunkkal, tiszteletünk jeléül. A katonai temetőket ott példásan gondozzák, még a volt ellenségét is.

Budai vár, Esztergomi bástya

Egy-két eltévedt fehér bodor felhő ímmel-ámmal úszik a kék festékkel színezett égbolton. Némi szellő csikók is itt kergetőznek, az Esztergomi bástyán. 

Az ágyúnk készenlétben és feszülten várjuk a feladatunk kezdetét.
Egy pillanat, a zászlórúdnál vezényszó hallatszik, Himnuszunk dallamára az ég felé nyúló zászlórúdon kúszik a nemzeti zászlónk.

Abban a pillanatban dörren az ágyúnk. Lassan, méltósággal halad a kibomlott zászló. Már elérte a középrészt, újabb dörrenés hallatszik. A katonazenekar már az utolsó dallamot fújja, a lobogó zászló is eléri a helyét. A hatfontos ágyúnk, tiszteletből  megadja a harmadik díszlövést. A dörrenés tovaszáll, talán a Budai hegyek völgyében érve elcsendesedik, elhalkul.

Honvédelem Napja volt, 175 évvel ezelőtt jött létre a honvédség.

Ludovika parkjában

Szürke fellegek jönnek-mennek, kergetik a szelek. Teljesen befedték az égboltot. Egy-egy esőcsepp lepottyant, de több nem özönlött le. Így voltunk egész nap.  

Talán sok látogató nem is volt, a rossz idő miatt. Akik kíváncsiak voltak ránk, azok oda jöttek, gyermekek és felnőttek. Sok mindent elmeséltünk rólunk, hogyan működik az ágyúnk, miért ilyen a ruhánk, a csákónk az miért nem kalap, s az atilla az nem zubbony.

Szóval elvoltunk egész nap, a látogatók meg okosabbak lettek.

A harc a Tápió hídjánál

A Tápió hídjánál újból dörögnek az ágyúk, ropognak a kézifegyverek. A robbanások felrepítik a földet a fű gombóccal egyetemben. Támadnak a gyalogosok, rohamoznak a huszárok. Nagy a kavarodás, vezényszavak túlharsogják a hadi zajt. Dübörög a lovak patája, vágtáznak az ellen felé. Füst kanyarog a faluban, majd hatalmas lángok csapnak az égnek. Recseg ropog a nádtető.
Az ellenfél megszalad, egy darabig űzik őket.

Az idei hadijáték véget ért, győzött a magyarok csapata. ( Mint minden évben!)

Nagy dörrenés a Kossuth Rádióban

A Kossuth Rádió minden héten elmegy szép hazánk valamelyik részére, ahol összegyűjtik az érdekeset, a szépet, a jót.

Ez abból áll, hogy begyűjtik a lakosok azon részét akik mesélni tudnak a városról, az érdekes tevékenységéről, mi a hobbija, hogyan él. Mindenkit – akiket össze hívtak – interjúvoltak és az már megy is az adásba egyenesen. A műsor 5 óráig tartott.

Nagykátára április 1-jén szombaton érkeztek, remek jó idő volt. Ágyúval együtt, mi csapatunk is ott volt. Beszélgettünk rólunk a csapatról és a végén durrantottunk a hatfontossal. Meg voltak elégedve! Azok is akik hallották.

Tüzérek a nagykátai temetőben

Vasárnap délelőtt van. A tavaszi napsugár simogatja a temető sírjait. Itt-ott már a sírokon nárciszok, jácintok mosolyognak. Feléledt a rég várt tavasz.

A tüzércsapat is kint van a temetőben. A Hősök kertjében tevékenykedünk. A fakeresztekre, eső esetén nagyon felverődik a talaj, ami száradás után szürke és nagyon csúnya lesz. Hogy ez ne úgy legyen, járdalapokkal megoldottuk a bajt.

A tüzér csapatunk nem csak beöltözik egyenruhákba, hanem a közösségünk felé is tesz cselekedeteket. 2008-ban rendbe tettük ezt a Hősök kertjét, a fejfákat újra cseréltük, a kerítést lefestettük és volt ott még más munka is.

2020. augusztusában Alsófeketeerdőn a fekete nyárfa környékét alakítottuk ki pihenővé. Nagy sikere van, sokan járnak oda.

Olaszországban katonai temetőben dolgoztunk 2009-ben. A magyar katonák emlékére, bronz táblát állítottunk a Pasubio hegyén, 2003m magasságban.

A többi munkánkat tovább nem írom, sok lenne még.
Senki nem kért ilyen tettekre. Magunk elhatározása, tesszük amit tennünk kell! 

Márciusi ünnepünk

Az utcán minden ezüstösen fénylik, megérkezett a tavaszi várt eső.

A téren tervezett ünnepség, egyszerűen dugába dőlt. Így az ünneplők behúzódtak a művelődési ház termébe.

Mire vége volt a műsornak, nagy lustasággal csöpögtek az eső szemek, így el tudtuk helyezni a tiszteletadó koszorúkat.

Az ágyúnk dörgése

Végre filmet készítettek Hadik Andrásról, arról, aki a Habsburg Birodalom legjobb katonája volt, a legmagasabb rangban. Miniszter is volt. Nagyon értette a seregek irányítását és nagyon jól pörgött az esze, sok huszárcsínyt is végrehajtott. 

A legnagyobb esete Berlin megsarcolása. Fantasztikus mozzanatokkal 5100 katonájával, elindult Berlin felé, a seregben huszárok, tüzérek és gyalogosok voltak. A gyalogosokat szekérre ültette, a gyors haladás miatt. Több mint 150 km-t mentek a ellenség háta mögé. Mikor elvégezték a dolgaikat, akkor Berlinből sikeresen visszaindultak és remekül kicsúsztak a harapófogóból.

Remélhető, hogy a film elkészítése kiemelheti a feledésből, nagy magyar hősünket.

A csapatunk ágyúja remekül dolgozott a kamerák előtt. A miénk lőtte szét a Berlin nagy kapuját!

 

Doni-túránk a katonáink emlékére

Ismét elérkezett január, az új év első hónapja.

Csapatunk katonái felöltik a keki színű egyenruháikat. Előszedik a felszereléseket, a sisakot, derékszíjat, a szuronyt és mindent ami szükséges. Csípős az idő, köpeny is felkerül. Helyére teszik a sisakot, a derékszíjat. Berregve megérkezik a katonai ponyvás autó. Utána csatoljuk a hadosztályágyút.
- Autóra!
Indulunk a nagykátai II.világháborús emlékműhöz. Koszorúzunk.

- Autóra! Irány Tápióbicske!
Örömmel fogadják csapatunkat. A temetőben van a hősök kopjafája. Remek és megható műsorral idézték a hős katonáinkat. Ágyúlövéssel és koszorúval tiszteltük azokat, akik valahol idegen földben nyugszanak. De azokat is akik végig szenvedték a háború minden percét.

- Autóra! Irány Tápióság!
Ott is várnak bennünket, a temetőben egy sír jelképezi a falu elveszett katonáit.
Szép a megemlékezés, majd mi is koszorút helyezünk el és ágyú dörgéssel tiszteletet adunk.
Tápióságtól gyalog indulunk Nagykátára, már ránk öntötték a sötétet mire hazaértünk.

 

A Doni - túrát a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tagjaival járjuk már több éve. Remek bajtársak.

A Doni-hősök emlékére

A Doni-hősök emlékére a túránkat Lévay Sándor tüzér főhadnagyról neveztük el, mert a cselekedete példás és hősies. Tudván tudta Lévay főhadnagy, hogy pár perce van már csak a fiatal életéből, mégis megtette.

Történetét ide teszem, ismerjék meg:

Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:

„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztályparancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már visszajönni. Siess, várunk.

- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok,csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.

- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”

Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:

-Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem a saját figyelődet lövöd.

- Amíg használni tudok, nem megyek.

- Sanyi!

- Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”

15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.