1867 jelentős fordulat nemzetünk számára. Megszületett Ausztria és Magyarország között az egyezmény 1867. július 28-án. Ezáltal megszülethetett a Magyar Királyi Honvédség, melynek alakulatai 1869-ben kezdtek létrejönni.
(Nagyon szép szavunk a HONVÉD, annak a fegyveres katonának a neve aki a HONT VÉDI.
Honnan is származhat ez az elnevezés?)
Gosztonyi Péter művéből idézek:
„1848. március 15-e után hetekig vitás volt, milyen néven nevezzék el az új magyar fegyveres erőt: »polgárőrség«, »nemzetőrség«, »magyar csatárok« és hasonló elnevezések születtek. Míg aztán valakinek eszébe jutott Kisfaludy Károly egy 1821-ben (!) írt verse: az »Élet korai« című. Ott találhatók a következő sorok:
Midőn hazáját rabbilincs fenyíti,
Bőszült érzéssel harcmezőre száll;
A szép szabadság hőslánggal hevíti,
Körüldörögje bár ezer halál.
Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti,
Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál,
A jobb utókortól reményelve bérét,
A nyert borostyánon kiontja vérét.
Ezentúl nevezeték a »mozgó nemzetőrséget« honvédségnek és az e testületben szolgálatot vállalt nemzetőrt honvédnek.”
Először az 1848/49-i szabadságharc hősi küzdelmeivel ejtette bámulatba a világot a honvédség. Élete akkor nem tartott soká; alig másfél év után szűnt meg.
Másodszor az országos fénnyel ünnepelt 1867. évi királyi koronázás nyomán, 1868-ban hozott törvénnyel jött létre ismét Honvédség. Másodrendű fegyveres erőnek szánták ugyan, de a magyarság lelkesedéséből és áldozatkészségéből a harcos csapatok legelsőjévé fejlődve, a világháború minden csataterén barát és ellenfél legnagyobb tiszteletét vívta ki. A háborút befejező összeomláskor ez a honvédség is a történelemé lett.
A Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség ezen a napon ünnepelte meg az önálló magyar hadsereg felállításának 150. évfordulóját.
A résztvevők a Sz. István bazilikában szentmisén vettek részt, majd a Hősök-terén megkoszorúzták az Ismeretlen Katona Sírját.
Csapatunk a díszőrség és koszorúzás feladatát látta el.
