2018. március 15., csütörtök

Március 15-i részvételünk különböző helyszíneken

Székesfehérvár


E szép régi város  terén, a Városháza-téren eresztettük le az ágyúnkat az utánfutóról. Még alig mozdult az utca, sétálók még talán otthon melegében reggeliztek, de az ünnepi készülődés már elkezdődött. A hűvös  fuvallatok, melyek ott cikáztak körülöttünk – talán a Vértes, vagy netán a Bakony lejtőiről csusszantak ide – de tény, hogy a nem szívesen vettük kergetőzésüket. A permetező eső is fényesítette néha az utca kövezetét. Hiába tudtuk, hogy március idusa van, az idő februárinak tűnt. Na de múlt az idő, szépen telt a tér, jól beöltözött kokárdás emberekkel. A műsorból nem nagyon tapasztaltunk semmit, elég messze voltunk a színpadtól. A közönség érdeklődését igyekeztünk kielégíteni, sok mindent elmondva e neves ágyúról és kezeléséről.


Nagykáta

Pár év óta kétfelé válik a csapatunk, hiszen több helyen szükség van ránk. Városunkban már rutinosan teljesítettük ünnepi feladatunkat.


Szentlőrinckáta

Délután Szentlőrinckáta településen vártak ránk. Szép új emlékműnél teljesítettünk szolgálatot.



2018. március 3., szombat

Szolnoki csata

Azon a remek hétfői napon – 1849. március 5-én Szolnokon – nem tudom milyen idő volt, de most 169 évvel később, igazi téli idő járta itt a Tisza partján.

Gyülekeznek a hagyományőrző csapatok a Tisza partján, a győzedelmes csata emlékére rendezett hadijáték előtt. Fázósan húzzuk össze az atillát , a köpenyt, kinek mi jutott a kincstáriból. Szinte járatlan, szűz hó hasal itt a folyó parton, a Tisza is lomhán, szinte osonva folydogál fegyelmezetten partjai között. 

Az ágyúnkat becipeljük a leendő csatatérre, a letaposott hó kicsit csúszik a talpunk alatt. Ágyúkezelő és alaki gyakorlatokkal múlatjuk az időt. Lassan már egyre több csapat érkezik a helyszínre, azok is hasonló gyakorlatokba kezdenek. Lövések is dördülnek, ha egy katona fegyvert fog a kezében az előbb-utóbb el is durran. Itt-ott már szerelik a pirotechnikai eszközöket, merthogy lő az ágyú, így becsapódni is illik. A közönség is gyülekezik a lépcsőkön és egyre több lesz a hadfi is. A lovasság is bemelegítőt tart a lovaknak. A toronyóra  mutatója is lassan a 15 órát mutatja.

Kezdünk! Hogy pontosan mit látnak a nézők a lépcsőkről, azt Kedves Gyula hadtörténész mondja el nekik.

Ellenséges felderítők próbálkoznak, de hamar visszaverjük őket, pár huszár segítségével. Az ágyúink még hallgatnak. Gyalogság próbálkozik, rendben, alakzatban. A mieink is elindulnak. Sortüzek mindkét oldalról. Az osztrák gyalogság meghátrál. Szemből osztrák vasasok támadnak. Az ágyúink tüzébe szaladnak, nem nagyon szívelik, megfordulnak. Így jártak a gyalogosaink is az osztrák oldalon, egy üteg majdnem szétforgácsolta őket. A huszárság mesteri közbeavatkozásával mentették ami menthető. Kisebb veszteség árán a gyalogosaink visszavonultak.

Nagyjából így zajlik a hadijáték. Végén a magyar seregek győznek. Ragaszkodni kell a történelmi tényekhez. (Különben is, így beszéltük meg.)

Képek: Horváth Zsombor