Dörögtek az ágyúk a Magyar Várban, Pomázon

Az idén március 7-én Szolnokon volt utoljára csatazaj, amit a katonai hagyományőrzők gerjesztettek. A vírus letarolt mindent, a katonák "szabadságra" mentek, vagy obsitot kaptak. A kardokat fogasra akasztották, mint ahogyan Petőfi írta:

"Fogason függ, rozsda marja,

Rozsda marja, nem ragyog."

Beindult a nagy tespedés, sehol egy esemény, egy kis ágyúdörgés, huszárok vágtatása.Elröppent a tavasz, oda lett a " Tavaszi hadjárat".

Némi munkánk akadt június 4-én a Trianoni békediktátum és annak következménye, a terület rablás 100. évfordulóján. 

Betoppant a nyár, de el is nyargalt rendesen. Augusztus végén kicsit feltápászkodott a katonai hagyományőrzés. Jött a hír: Kard fényes, a ruházat rendben legyen, Pomázon találkozunk! Végre beindult a véráramlás. A gomb, a csizma fényes, a szívdobogás felszaporodott. Mint a vérerek a szív felé úgy indultak augusztus 29-én a csapatok Pomáz irányába. Végre találkoztunk a bajtársakkal! A napunk parádés városi felvonulással kezdődött, majd egy nagyon szép környezetben, délután a látogatókat szórakoztattuk - és magunkat is - egy megvívott csata bemutatóval.

Jót tenni jó!

Ezen a szép napon nem öltöttünk egyenruhát..Nem masíroztunk, őrséget sem álltunk

Augusztus 20-a délutánján gyülekeztünk Nagykáta legnagyobb fájánál, a gyönyörű, nagyságában fenséges fekete nyárfánál. A térkép Részvényszőlő-nek nevezi azt a részt, ahol a mai hatalmas fa valaha kibújt a földből, az Erdőszőlőre szaladó út mellett. Az egykori nagy szőlőgazdálkodásra már csak a térképeken megmaradt elnevezések emlékeztetnek Erdőszőlő, Öregszőlő, Részvényszőlő, Verdungos és bizonyára van még, de most csak ennyi jutott eszembe.

Tehát a Tüzércsapat kezdeményezésére a nyárfánál gyülekeztünk, olyan emberekkel kikben van még közösségi szellem és akár a keze munkáját is áldozza valami jó ügyért, mert JÓT TENNI JÓ. A tervünk az volt, hogy a hatalmas fa környékét rendbe tesszük, ápoljuk a területgazda Szabó Pál hozzájárulásával.

Ki mikor érkezett, úgy kerültek elő a szerszámok. Fűnyírás, gazirtás, területrendezés, miközben pörkölt illata ölelte át a fa körül kialakult tisztást. Mikorra a bogrács bekerült a tisztás közepére, már farönkből készült, beásott asztal és pad is került oda, Magó János jóvoltából. (Tőle nem tudunk olyant kérni, amit ne teljesítene.)

A munkánk végeztével meg voltunk elégedve, talán egy kedves kirándulóhelyet teremtettünk.

A közösségi munkában részt vevők: Magó János, Smid Tibor, Smid Benedek, Vígh János, Tinka Ádám, Magó Lászkó, Bíró Antal (Jászapáti), Smidné Czakó Marianna, Smid Zsófia, Liszka Gyöngy, Tengeri Ágnes, Csonka Istvánné és szerénységem Káplár Béla.

A nyárfa eredetlegendája: Magó János barátunk mesélte, hogy ő az édesapjától hallotta, az édesapja meg a nagyapjától, hogy a szőlő kora tavaszi nyitásakor délben szalonnát sütöttek, majd a nyársbotot beleszúrták a homokba – nem az égett heggyel lefelé, hanem a markolatával – ami kirügyezett és levelet hajtott, amit a gazda fává nevelt. A kis nyársbotot most hatalmas faként csodálhatjuk.

Végül a fekete-nyár mérete, 2020. augusztus 20.: Törzskerület mellmagasságban: 6,53 m. Magassága 39,80 m. Lombátmérő kb. 25 m.

A fát mielőbb védetté kell nyilvánítani, megérdemli!