2012. június 23., szombat

2012. június 23-24. Pozsony.

A tüzércsapatunk 4 fővel képviseltette magát ebben a Napóleon kori ütközetben. (Akkor még nem bratislavai ütközet volt.)

Beszámoló és képek átvéve a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség oldaláról:

"A vesztes Győri-kismegyeri csata után sikerrel védtük meg Pozsonyt a Franciáktól
   1809 június 14.én a délig tartó csata után,délutánra a franciák birtokolták a kismegyeri csatamezőt. Győr városa még tíz napig császári-királyi kézen maradt, de a város helyőrsége számára ekkor már biztos volt, hogy nem kap segítséget, így 24.-én feladták a várost.. Az események tovább peregtek, így megpróbáltak több ízben átkelni a Dunán Komáromnál, majd Pozsonynál. Június 21-22-től vonultak fel a Duna jobb partján, több ízben lövették a várost., majd 26 bevették azt.
   Magyarországról 31 gyalogos és 8 fő tüzér volt a érkezett a hadijátékra. Kisebb mosonmagyaróvári várakozás után, (defektes volt a busz) éjjel 11 körül kezdtük tábort építeni, úgyhogy senkit sem kellett álomba ringatni. Másnap, szombaton, 10-órától, 13-ig rövid (3 km) sétát tettünk Pozsony belvárosában, ahol a városi Múzeum udvarán bemutatóztunk tüzérség nélkül.
   A délután nóta tanulással és felkészüléssel telt, majd fél hatra felsorakozott mindkét hadsereg az ütközethez. Mi adtuk a KK. hadsereg derékhadát. Jobbról, balról gránátosok és a tüzérség helyezkedett el. A haditerv a parancsnokoknak nagy szabadságot engedett, csak a fő vonalakat beszéltük meg. Ez nagyon jó, mert így rugalmasan lehet a csapatokat irányítani.
   A franciák folyamatosan támadtak, mi hősiesen védekeztünk, nem egy esetben a szárnyaink biztosítása nélkül. (a gránátosok nem maradtak a helyükön, úgy viselkedtek, mintha csak a lövegek biztosítása lett volna a feladatuk) Már-már mi is visszavonultunk, amikor fehér zászlót lengetve fegyverszünetet kértek a franciák. Érdekes és tanulságos csata volt.
   A magyar bakákat a francia parancsnok külön megdicsérte, amelyre korábban még nem volt alkalom. Köszönet a Székely, (15. második hgye.) a szolnoki, a szegedi, a váci, a nagykátai és a szegedi bakáknak, valamint a dabasi és a váci tüzéreknek a hősies helytállásért.

Udó, kép: Kiss Urlike, Udó"





2012. június 3., vasárnap

Nagykáta, Hősök Napja.

A hagyományőrző csapatunk által rendezett Hősök Napja, a 12. volt a sorban.
Nagykáta mind a két világégés katonáinak állított emlékművet.
Az I. világháború szép emlékművét a nagykátai születésű Sződy Szilárd szobrászművész tervezte, alkotta. Sződy maga is küzdött katonaként a Nagy Világégésben, Przemysl erődítményben esett fogságban Galiciában, miután az orosz seregek körbezárták az erősséget - de elfoglalni nem tudták - kiéheztették a százharmincezer főnyi, nagyobbrészt magyarokból álló védősereget. A végső kitörés kudarcba fulladt így maradt az orosz fogság. A művész Przemysl várában is dolgozott, az itt készült munkáit az utolsó postagépnek sikerült kimenekíteni. Sződy Magyarországon fellelhető kisplasztikáit és kisebb műveit egy neves nagykátai gyűjtő összegyűjtötte, majd ez a gyűjtemény Nagykáta város tulajdonába került. Így most azok a Tájházban megnézhetők.
Jelentősebb Sződy munkák még :
A Przemysl emlékmű Budán, a Margit híd budai hídfőjénél.
A nagyméretű Szent Istvánt ábrázoló bronzplakett, melyet a magyar "Szent István" nevű csatahajó vitt a hullámsírba, az Adria mélyére.