Csapatösszejövetel, Tápiószentmárton

Honvédtüzér csapatunk - szép hazánk legelső tüzércsapata - ez évben töltötte a 15.életévét. Még kamaszkorban vagyunk, pláne ha a stuttgarti lövészekhez viszonyítjuk magunkat, akik a 308. születésnapjukat ünnepelték.

Ezen alkalommal Barad Attila - ki tüzércsapatunk oszlopos tagja - meghívta saját otthonába a csapatot egy összejövetelre, hogy ne mindig csak egyenruhában találkozzunk.

A csapat szempontjából igen fontosak a "fehér" asztalos találkozások.

A csapat fele össze is gyűlt a többi kenyérkeresettel volt elfoglalva. Igen jól éreztünk magunkat, Attila portáján, élvezve a család vendégszeretetét. A csapat találkozója kibővített lévén, velünk voltak családtagjaink, gyermekeink, így hamar elillant az a pár kedves óra amit együtt töltöttünk.

A képsorokon most civilben látnak bennünket a kedves látogatók, ami egyébként nem nagyon fordul elő.

A 17. Honvéd gyalogezred napja, Székesfehérvár

Részlet Simon László - egy nemes lelkű ember - beszédéből:

„Mint volt hivatásos katona, és mint Székesfehérvárt szívből szerető lokálpatrióta, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek az emlékműnek itt többnek kell lennie, mint egy kevesek által ismert ligeti szobornak. Ezért is áldoztam időt, pénzt és energiát arra, hogy a talapzatot méltó díszítés, virágok ágyása fogja körbe. És ezért gondoltam azt is, hogy ezen felül is tartozunk újabb gesztussal a hősöknek. Most már fiammal együtt állítottuk ezt a zászlórudat, és készíttettük el az ezredzászló mását, hogy a lobogó, mint a katonacsapat legfontosabb jelképe, őrködjön emlékük felett.”

Csapatunk az ezredzászló díszőrsége volt.

(Itt gyönyörű az I. világháborús emlékmű környezete, nálunk egy "vidámpark" közepében áll.)

További felvételek erre szövegre kattintva elérhetők.