2019. április 5., péntek

Gyászjelentés

Csapatunk tagja
Ézsiás Imre
életének 65. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadás jelenlétével
 kísérjük nyughelyére,
2019. április 11-én 16 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!



2019. március 15., péntek

Március 15. Nagykáta - Békéscsaba

Nagykáta 

Általában ezen a szép és történelmünk nagy napjának évfordulóján, csapatunknak akad munkája. Városunkban marad az egységünk egy része, a másik része, a hívásnak eleget téve valahová elutazik bemutatót, közönségtalálkozót tartani. Az idén is bejött a menetrend, sőt megtoldottuk még egy nappal, mert 14-én már Balmazújvárosba utaztunk.
Tehát a csapat itthon maradt része teljesítette a rászabott feladatokat.



Békéscsaba

Pár évvel ezelőtt átépítették, átrendezték a főteret, ami elég szépre sikeredett. Ezen a patinás épületekkel körbeépült téren, rendezik meg a Nemzeti Ünnepünket ahová már többször meghívták csapatunkat. A nap a Kossuth szobor koszorúzásával kezdődik, majd felvonulnak a résztvevő csapatok, katonai hagyományőrzők, néptáncosok tarka forgataga, betyár sereg. Így szépen megjelenik a múlt, legalább is ruházatban. A Városháza előtt felépített színpadon műsor műsort vált, idézvén a dicső napot.
A katonai hagyományőrzők dolga a közönségtalálkozón, bemutatni a kor hadfelszerelését, ruházatát.


2019. március 14., csütörtök

Balmazújváros Általános Iskola.

Eléggé ránk járt az a bizonyos rúd ezen a napon. Le kellett gyűrnünk ahhoz, hogy oda érjünk 174 kilométert. Időben elindultunk, a kezdés előtt egy órával ott leszünk – gondoltuk mi. Igen ám, csak Kisújszállás mellett oda lett az utánfutó egyik gumija. Igaz, hogy maradt három, de az nem elég! Négy szükségeltetik. A kerék le, kocsiba be, irány Kisújszállás! 

Szerencsénkre a gumisnál mindjárt velünk foglalkoztak, majd irány vissza a 4-es útra. A kerék felszerelve, indulhatunk! Az idő nagyon elment, sietősre fogtuk a dolgot. 

Hajdúszoboszló után már láttuk a Balmazújvárosi templomtornyot, mikor utolért egy rendőrségi autó. Gyorshajtás, na csak ez hiányzott! A biztos úr körmölte a papírokat ami szükséges a helyszíni bírsághoz. Mi meg olyanok voltunk min egy visszacsapó íj, fel voltunk idegelve.

Az iskolába, a helyszínre, az utolsó pillanatokban estünk be, gyors átöltözés. Az iskola apraja és nagyja már kint várt bennünket az udvaron.

Ilyen alkalmakkor a gyerekeknek igyekszünk bemutatni a történelmünk apró piciny darabkáját, pontosabban az 1848-49-es Szabadságharcunk egyik sikeres harceszközét, a hatfontos ágyút. Megtudják – segít a látvány – hogyan kezelték a tüzérek ezt a pompás alkotmányt. Hogyan használták és mire, hogy került a hatfontos egyik csatából a másikba és mire volt képes, ha hallatta a hangját.

A hangját itt is bemutattuk a gyerekek nagy örömére, talán még a következő hétfőn is erről beszéltek.


2019. március 2., szombat

Szolnoki csata

Ha valamennyire tavaszodik, akkor szolnoki csata.

De tavaly sem így volt. Friss hó hasalt akkor a csatatéren, mely kicsit meg plöttyedve csúszott rendesen a bőrtalpú bakancsaink, csizmáink alatt.

Most a Tisza sem zavarta a csatatér állapotát, valahol alant hömpölygött a medrében unottan.

A csapatok lassan gyülekeztek, itt-ott megszólalt egy fegyver, melynek hangja visszaüzent a túlpartról, majd dob pergett valahol. A gyalogos híd alatt osztrák egység gyakorolt. A csatatér egyes pontjain pirotechnikusok rejtették el a robbanó tölteteket, ástak mint a kutya mely a csontját elrejti.

Mi is begördítettük a löveget, kicsi gyakorlás az ágyúval, majd alaki mozgás. Mozogni kell, a böjti szelek még nincsenek itt, de ez is elég böjtös. Telik az idő. Egyre több csapat érkezik. A toronyóra már többször körbejárt mióta itt vagyunk. Na, végre elérte a delet, egymáson hasalnak a mutatók. Hogy éhen ne maradjunk irány az étkezde, katonásan masírozva. Mindjárt rózsaszínben van a világ, ha kicsit kanalaz a katona. Visszafelé vidámabb a menet.

Haditanács alakul. Ki mikor, ki merre és hová. Megegyeztünk, a magyarok megint győznek. ( Évek óta ez az egyezség.) Nem nagy gond. Mindenki a helyére!  ( A nézők a lépcsőkön ülnek, vagy a kőpárkánynak támaszkodnak.)

Kezdünk!  Az osztrák sereg bemasírozik "Szolnokra", mi utánuk. Még szemtelenül megtámadnak! Egy kis kartács, visszarohannak. A nagy ágyúnk bömböl rendesen, a kicsik besegítenek, ne bántsd a magyart! A csata erősen hullámzik ide-oda. A gyalogosaink állják a vértesek támadását rendesen. Majd a gyalogság űzi egymást. A huszárjaink hol itt, hol ott zaklatják az ellent. Az ágyúgolyók a laza talajon felvágják a földet, tűzgömb is van rendesen. Na de egyre erősítünk, az osztrák már nem bírja idegekkel megszalad. 

A végén díszmenettel besöpörjük a nézők elismerését!


2019. február 3., vasárnap

Emlékezés a doni hősökre

Albert Ferenc:
Don folyó


Nem feledhetem…!
És egyetlen magyar sem soha:
miként veszett a Don folyónál
több mint százezer katona.
S hiába várta vissza őket,
anya, gyermek, feleség, s a haza.


Fúdd el jó szél, fúdd el
a messzi orosz pusztán,
volt egy vitéz hadsereg
- ármány szülte hajdanán; -
megpecsételt sorsukon
hogy gázolt át a könyörtelen halál.


Fúdd el jó szél, fúdd el,
ott a Don folyó partján:
piros vértől ázott földön
miként sarjad a vadvirág,
elborítva a harcmezőt,
és a halott bakák horpadó hantját.


Fúdd el jó szél, fúdd el
kürtödön, a takarodót;
és te szelíd Don folyó
csobogj lágyan bús altatót,
örök álmuk ne zavard meg!
Pihenjen békén e „néma hadsereg”!

Nem feledhetem…!
Nem feledhetem…!


Csapatunk nem felejt, mint ahogyan a vers költője sem. Minden évben két, számunkra nagyon fontos cselekedetünk van. Az egyik a Doni harcok emlék napja, a másik a Hősök Napja. 

Az elmúlt öldöklő háborúk katonáinak emlékét nem őrizzük, hanem felelevenítjük, hogy ott legyenek velünk a koszorúk virágaiban, a lélekharangunk csengésében, a gyertyaláng lobbanásában.

Az idei megemlékezés az eddigieknél nagyobb volt, már ami az egyenruhás katonák létszámát illeti. Az idén Varsóból is eljöttek katonai hagyományőrző barátaink.A rendezvényünk Nagykátán kezdődött és folytatódott Tápiógyörgyén, majd Jászboldogházán.

Sajnos a lakosság és az iskolák érthetetlen közönyét minden évben érezzük.


2019. január 17., csütörtök

A csapatunk 20 éves

A Honvédtüzér csapatunk 20 évvel ezelőtt állott fel hadrendben, szép hazánk első tüzércsapataként.

A csapat tevékenységéről nem szándékozom sokat írni, hiszen ha a honlapunkat olvasgatják, szinte mindent megtudhatnak rólunk. Merre jártunk, mit csináltunk, milyen feladatokat hajtottunk végre, hazánkban vagy néha-néha a határainkon túl is. Sok szép eseményben volt részünk, a 20 év nem olyan sok, de nem is kevés.

Nem mindig kellemes a szolgálat az sokszor bebizonyosodott. A leghosszabb őrségem Rómában volt a Szent Pál bazilikában, 180 perc. Olaszországban 2017. nyarán, szinte ránk égett az egyenruha, a derékszíjam a verejtéktől átázott, a zubbonyom hátrészén kivirágzott a só, mikor már meg tudott száradni az egyenruha.

De többször előfordult, hogy elment a csapat civilben dolgozni, ha valami nemes cél felbukkant előttünk. Ilyen volt a szorgos munkás hét a Pasubió (Olaszország) hegyén, ahol egy olasz katonatemetőben dolgoztunk. Harmadik napra kicserepesedett a szánk széle, be is repedezett rendesen. Nagyon vigyázva kellett ennünk, mert igen fájdalmas volt. Hazaérkezésünk után sokára mondhattuk gyógyultnak. 

Erdélyben – Csaba testvér gyermekotthonában – dolgoztunk egy hetet Bethlen Gábor, Erdély fejedelmének szülőházát kőrbeölelő park ápolásán. Egy fa gallyazásán eltűnt alólam a létra. Zúzódásokkal és jobb vállamban izomszakadással nyugtáztam a napot. De említhetem Farkaslakát is a szörnyű árvizet. A csapatunk segített ahol tudott, hiszen az elöntött területeket vastagon elborította az iszap. A Nyikó (a falu közepén átkanyargó folyócska) melletti házsor házaiba beömlött a hordalékos áradat.

A tápióbicskei ütközetben szerzett sebesüléseik folytán, az akkor rögtönzött hadikórházban 59 honvéd halt bele sérüléseibe. Ők a Nagykátai temetőben lettek elhantolva. Harminc évvel ezelőtt a Nagykáta Barátainak Köre létre hozta a "Hősök temetőjét".  A harminc év erősen meglátszott már a katonatemetőn. A csapatunk az ősszel pár hét alatt rendbe hozta, felújította.

A Nagy Háborúba településünkről, Nagykátáról is elmentek a férfiak több százan. 239 katona nem tért haza. A II. világháború hazánkon is végigdübörgött, így nem csak katona, de civil áldozatok is voltak, összesen 197-en. Az adatok nem pontosak. (Nagy János honvéd neve Tiszakécskén márványba van vésve. Nagykátán kimaradt a névsorból.)

A háború után felnövő nemzedék a katonahőseink tisztelete nélkül nőtt fel. Tüzércsapatunk úgy 18 évvel ezelőtt Nagykátán újra megtartotta, a háború óta első Hősök Napját. Pár évvel később kezdődött a Doni-csaták hőseire emlékező évenkénti rendezvény. Ezen megemlékezések, teljes egészében csapatunk rendezésében valósulnak meg.

2008-ban a város vezetésétől "Pro Urbe" elismerést kaptunk.

Csapatunk nem katonai hagyományokat őriz, hanem benne él. Nem őrizzük a hőseink emlékét, hanem felelevenítjük emléküket és életben tartjuk. Nagy tisztelettel viseljük azokat a katonaruhákat, melyekben hőseink harcoltak szülőföldjükért, hazájukért.

2018. november 17., szombat

Zamárdi - kiállítás és koszorúzás

Még szeptemberben érkezett zamárdiból a meghívó mely szerint szívesen látnák csapatunkat a "Hősök és hantok"-c kiállításon és a " Hősök kápolnája" koszorúzásán. Mindezen események a Nagy Háború végének 100 éves évfordulója jegyében.

A "Hősök kápolnája" egyedülálló, sok felé jártam, sok hősi emlékművet láttam, de ez különlegesen szép.

A kápolna építését Laki Benő plébános kezdeményezte a következő gondolattal:az I. világháború különböző harcterein elesett zamárdi, szántódi és tóközi illetőségű katonáknak ne egy – oly sok helységben látható – huszadrangú szobor állíttassék, hanem minden idők emlékezetére egy szakrális épület, homlokzatán az elesetteket magához vonzó Krisztussal.

Szép szokásnak írják, hogy a két háború között kivonult a lakosság "Hősök napját " tartani. Ezek alapján mára már nincs meg ez a szép szokás, a katona hősök iránti tisztelet.

Albert Ferenc barátunk szép kiállítása zamárdiban is megjelent. Az ünnepi beszéddel, szép versekkel megtűzdelt kiállításmegnyitó remélhetőleg megmozdítja a szunnyadó lelkiismeretet Zamárdiban is.

Csapatunk a díszőrség feladatát látta el.


2018. november 11., vasárnap

Emlékmű felújítás Piliscsaba

100 éve, hogy a franciaországi Compiégne-i erdő tisztásán, egy vasúti kocsiban – a képen úgy néz ki, hogy étkezőkocsi – aláírták a fegyverszüneti egyezményt. Végre véget ért az ember történetének legöldöklőbb háborúja.

Csapatunk ezen a napon a délutáni órákat Piliscsabán töltötte. Az első világháborús emlékművet szépen felújíttatta a település. Az eredeti helyéről el is kellett tenni, meg is kellett fordítani a célszerűség érdekében.

A 15 órakor kezdődő megemlékezésen több szónok Piliscsaba hőseire emlékezett, majd a református, evangélikus és a rom. katolikus pap szentelte meg újra a Hősi emlékművet. Utolsó mozzanatképen virágokkal borították be az emlékművet, a városka lakosai.

Csapatunkat a díszőrség feladatára kérték fel, mely kívánságot örömmel teljesítettünk.


2018. november 3., szombat

100 éve írták alá a padovai fegyverszünetet

1918. november 3-án vasárnap, az olaszországi Padovában aláírta az Osztrák -Magyar Monarchia a fegyverszüneti egyezményt.

Az aláírt okmány előírta:
„Az ellenségeskedést azonnal be kell szüntetni.
A Monarchia hadseregét le kell szerelni, kivéve 20 békeállományú hadosztályt.
Minden megszállt területet ki kell ürítenie a Monarchiának.
Az Adriai-tenger környéki monarchiabeli területeket ki kell ürítenie a Monarchiának.
Az antant csapatok számára felvonulást kell biztosítani az addig megszállva tartott területekre.
A német csapatokat ki kell utasítani a térségből, amennyiben az 15 napon belül nem történik meg, úgy internálni kell őket.
A Monarchia csapatait vissza kell vonni a Brenner-hágóig.
Az antantot megilleti a teljes mozgásszabadság és megszállói jogok a Monarchia egész területén.

A pótjegyzőkönyv szerint a fegyverszünet nem az aláíráskor, november 3-án, hanem másnap, november 4-én, délután három órakor lép hatályba. Mivel az osztrák hadvezetés már a fegyverszünet aláírása előtt értesítette a harcoló hadseregeit az ellenségeskedések azonnali beszüntetéséről, azok nem harcoltak tovább november 3-a után, ám az olasz hadvezetőség betartotta a pótjegyőzkönyv előírását, és november 4-ig továbbra is harcoló félként lépett fel. A monarchiabeli katonák fegyvertelenül várták az előrenyomuló olasz csapatokat, akik azonban hivatkozva arra, hogy még hadban állnak egymással, a Monarchia katonáit hadifoglyoknak tekintették és hadifogságba ejtették őket, így az utolsó napon, november 3-tól november 4-ig több mint 300 000 monarchiabeli katona esett olasz hadifogságba, emellett az olaszok jelentős hadizsákmányra is szert tettek.”

Csapatunk erre a napra – amikor véget ért az öldöklés – emlékezett a Nagy Háború emlékművénél.                                                                           
Idézet: Wikipédia



2018. október 23., kedd

Az 56-os forradalom ünnepe.

Alkonyat tájékán is jó volt még az idő, bár érezhetően besurrant a város utcáira a lombhullató, lombsárgító őszi hírnök.

Tüzércsapatunk a megszokott módon ismét forradalmároknak öltözött és végezte a rá kirótt feladatokat.