2018. október 6., szombat

Aradi vértanúk megemlékezés - Nagykáta

A 13-ból négy vértanú utolsó percei és ami utána történt.

AULICH LAJOS honvéd tábornok
Világosnál esik fogságba, 1849. október 6-án hetediknek hal hősi halált a bitón. Maradványait az 1932 májusi aradi árvíz idején találták meg, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak.
A szabadságharc e kitűnően képzett, rendkívül vonzó személyiségű katonája, akit még Ernst törzshadbíró is "kiváló embernek" nevezett, nyugalmát a kivégzése előtti éjszakán sem vesztette el. Horatius verseit olvasgatva várta a halált.

DAMJANICH JÁNOS honvéd tábornok
1849. október 6-án nyolcadikként halt – törött lába és magas termete miatt – rettenetes kínhalált az akasztófán. Teteme 125 évig felesége rokona, Csernovics Péter temesi főispán mácsai kastélyának parkjában pihent, 1974 óta az emlékoszlop kriptájában nyugszik.
Már csak ketten maradtak Vécseyvel, amikor a pribékek hozzá léptek: "Azt gondoltam, én leszek az utolsó, mert a csatában mindig első voltam" - mondta.
„Szegény Emíliám! Éljen a haza!” - ezek voltak utolsó szavai.

DESSEWFFY ARISZTID honvéd tábornok
Haynau "betartja" Liechtenstein ígéretét: Dessewffy Arisztidet kötél általi halálra ítélik, de "kegyelemből" 1849. október 6-án reggel 6 órakor "lőpor és golyó" általi halállal hal.
1850 tavaszán maradványait unokatestvérei ládában, kettéfűrészelve csempészték a margonyai Dessewffy-birtokra, jelenleg is ott – mai nevén Marhaňban – van a sírja.
"Csoda, hogy minden magyart ki nem irtottak a Habsburgok háromszáz év óta" - mondta a siralomházban, majd mély álomba merült. "Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni" - magyarázta papjának, majd teljes nyugalommal állt a kivégzőosztag elé.

KISS ERNŐ honvéd tábornok
Tetemét a kivégzést követő második napon ásta ki tisztiszolgája, hat hétig hamis sírfelirattal nyugodott az aradi temetőben, majd tizenhat évig Katalinfán volt eltemetve, végül maradványait átszállították Alsóeleméribe – mai nevén Elemir –, a családi sírboltba. Ma is ott pihen.
Kivégzésekor nem engedte a szemét bekötni. "Szegény hazám! Isten büntesse meg hóhérainkat!" - kiáltotta a sortűz eldördülése előtt. A lövések csak megsebezték, ekkor egyesek szerint így szólt: "Hát én, rólam elfeledkeztek?". Mások úgy emlékeznek, hogy saját maga vezényelt újra tüzet a megzavarodott kivégzőosztagnak. Egy altiszt közvetlen közelről lőtte agyon.

Az írás Réthy Endre és Takács László tanulmányából idézve.

Csapatunk minden évben részt vesz ezen az igen színvonalas rendezvényen, melyet a Damjanich János Gimnázium szervez az épület előtt álló névadó tábornok szobránál.

A képek GKFOTO.


2018. szeptember 29., szombat

Az utolsó kívánság - Bábolna

"Az egek Urától csak egyet kérek, hogy ha meghalok, itt temettessem el, egy bábolnai legelőn, hogy még onnan alulról is hallhassam kedves lovaim patadobogását!"

Pettkó-Szandtner Tibor tábornoknak volt ez a kívánsága halála előtt. A legendás tábornok a bábolnai ménes parancsnoka volt 1944-ig. A Vörös Hadsereg közeledtére menekítve a ménest, Nyugatnak vette az irányt. Németországban halt meg 1961-ben.

57 év után teljesítette az Úr – és a hálás utókor – a kívánságát, hazakerültek földi maradványai a felesége poraival együtt.

Csapatunknak jutott az a megtisztelő feladat, hogy elkísérhettük utolsó útjára és az ágyúnk vihette hamvaikat.


2018. szeptember 27., csütörtök

Hősök nyughelye

Október 6-án volt éppen 30 éve annak, hogy a temetőnkben készen lett a "Hősök kertje".
Akkor a Nagykáta Barátainak Köre szervezésében jött létre ez az elkerített kicsi kert. Ha akkor ez nem jött volna létre, bizony jobban csökkent volna a hősök nyughelye. 
Ide, 1849 április 4-től kezdve egészen július 21-ig 59 katonát temettek el, kik a Keglevich kastélyban létrehozott szükségkórházban adták vissza lelküket a Teremtőnek, a tápióbicskei csatában kapott sebesülésük által.
Április 4-ei napon hét vitézünk halt meg a kórházban, a következő napokban 1-2 naponta. Ebből kikövetkeztetve nem tömegsírba helyezték el őket, hanem mindenki megkapta a végtisztességen a külön sírt. Így nehéz elképzelni, hogy ezen a megmaradt kicsiny területen 59-en nyugodnának. Az idősebbek emlékezete szerint az a terület jóval nagyobb volt, meg lehetett számolni az 59 sírhantot. Ám az utókor "hálája" igen csak csökkentette a sírhantokat. Harminc évvel ezelőtt csak ezt a megmaradt területet lehetett körbekeríteni.
A " Hősök kertje" már igencsak megkopott, korhadt és rozsda marta. Ezért a tüzércsapatunk kézbe vette a felújítását. A korhadó félben lévő fejfákat lecseréltük. A felesleges tujákat kivágtuk, a kerítést lefestettük. A kert fel lett töltve, megemelve a szintet.
Utolsó simításként jó pár fejfát kellett még helyre tenni, de ez a munkálatot elég gyorsan, már rutinnal végeztük, így szemlátomást sorjáztak a keresztek. A katonatemetőkben mindig fegyelmezetten sorakoznak a keresztek. A katonák holtukban is követik a parancs fegyelmét.

Még egy kicsi gereblyézés majd a jó munka tudatával ballagtunk ki a temetőből. Kellemes érzéssel – mint aki jót tett.

Szeptember 27-én kezdtük s október 6-án, amikor a déli harangszó átsuhant a temető felett, befejeztük a munkálatokat.

"Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,
kik porladoztok, haj, sok éve már,
akik elé mennydörgő ágyúszóban,
véres mezőkön toppant a halál,
aludjatok! – A szunnyadástok boldog,
mert csonttá kövült bennetek az álom:
hogy hatalmas, erős nemzet él
Kárpát ölében, a tiszai tájon"

(Somogyváry Gyula)

Nem mindig szokásom neveket írni, mert úgy érzem csapatmunkáról van szó, de most kivételt teszek és sorolom kik vettek részt a munkákban:

Magó János, Magó László, Smid Tibor, Smid Benedek, Tóth Péter, Tóth Károly, Barad Attila, Szécsényi László, Káplár Béla.

Az önkormányzat 200 000 Ft-al járult a költségekhez. A VGSZ támogatása nélkül is sokkal nehezebb munkánk lett volna.


2018. augusztus 20., hétfő

Ünnep városunkban

Géza fejedelmünk fia – kit születésekor még Vajknak neveztek – keresztelésekor (985-989 között) az István nevet kapta. Géza fejedelmünk halála után, fiára, Istvánra szállt a a fejedelmi tisztség 997-ben. A Júlián naptár szerint 1000 karácsonyán Magyarország királyává koronázták. István, a törzsek szövetségéből alakult fejedelemséget, keresztény állammá alakította. Ez az állam 1028-tól fennmaradt a Kárpát medencében Trianonig, 892 évig. István királyt 1083. augusztus 20-án szentté avatták. Ennek a napnak emléke mind a mai napig fennmaradt kisebb-nagyobb döccenőkkel, tiltással és átkereszteléssel, ahogy az adott politikának jobban tetszett.

Városunkban szintén elég kicsire zsugorodott e nemzeti ünnep, de ez sem lesz mindig így.

Csapatunknak feladata volt a művelődési háztól az ünnepi menet felvezetése, a templomba.


2018. augusztus 11., szombat

Pápa, hadijáték

A régi legendás pápai tábor! Igen hosszú szünet után ismét elment csapatunk ebbe a kedves városba, Pápára.

Valamikor – vagy 16-18 éve – Pápán huszártáborokat tartottak. Igen szerettünk oda menni, mert az eseménynek igen jó hangulata volt, értelme volt az ottlétünknek. Azt is lehet mondani, hogy oda válogatva hívták meg a csapatokat. Minden remekül meg volt szervezve, napirend szerint zajlottak a programok. Minden alkalommal betanultunk egy hadijátékot, amit a zárónapon a Várkertben bemutattunk. Egyes pillanataira ma is élesen emlékszem, holott rohan az idő.

Bár az alapok teljesen megváltoztak, igazán jó volt a régi barátokkal találkozni, egy-egy baráti ölelés járt nekik.

A mostani hadijáték alkalmával, a nagy ágyúnkkal, a magyar seregeket erősítettük ismét, így nem sok esélye marad szegény osztráknak. Mutatta is mérgét a hatfontos, nagyokat böffentett a fehér kabátosokra. Azok meg ezerfelé szaladtak.


2018. július 13., péntek

Olaszország 2018. július 13-16-ig

Július 13.
Nagyjából 12 órás robogás az autópályákon, kisebb megállókkal.

Július 14. Arsiero, Laghi
Szombat délelőtt szabad óráink vannak, így Giacomó barátunk elvisz az I világháborús Belvedere erődhöz. Voltunk már itt úgy 7-8 éve, nem a régi kép fogadott. Az elhagyatottság megszűnt, remekül rendbe téve minden, tartalmas kiállítások a borzalmak éveiről.


Délután beöltözés Arsiero városában, az olasz hősi temetőben koszorúzás, ahol osztrák-magyar katonák is álmodnak, talán a családról.


A koszorúzás után igen kanyargós úton Laghiba, helyesebben Molini településre autózunk. Itt a jelképes osztrák-magyar katonai temetőben megemlékezés, koszorúzás.


Július 15.Tonezza del Cimone
Délelőtt masírozás a főutcán, talán egy kilométer hosszan, közben koszorúzás a városka hősi emlékművénél. A főutca végétől, a templomtól, ki-ki a saját kocsijában elmegy a városka szélén lévő "Megbékélés parkja"-ig.

Itt már több és hosszabbak a beszédek, itt már rövidített szentmise is van, akár áldozni is lehet. Olaszországban vallásosabbak az emberek, náluk nem építették a szocializmust.

Mindhárom helyen koszorúkat helyez el a nagykátai csapat, a kinti barátaink jóvoltából.


Július 16. hétfő
Sajnáljuk ezt a szép vidéket és a barátainkat itt hagyni, de reggeli után indulunk haza.

2018. június 30., szombat

Nyári tábor valahol a Tápió-mentén, Június 29-30.

Összefogásból – abból általában jó születik – egy remek nyári katonatábor kerekedett kint a határban, arra amerre a Tápió patak oson a partjai közé szorulva.

A Honvédtüzér Hagyományőrző Csapatunk és Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tervezetében született meg az ötlet – nem először – egy nyári táborról. A szervezés bepöccent, mint egy Trabant kora reggel, ha nincs beköpve a gyertya.

Mennyi sátor és ágy kell, no és asztal, pad? Napirend, kiképzési terv hamar papírra került.

- De mit eszik a tábor?
- Az hagyján, de ki főz?
- Hát a Tibi!
- No ezt is megoldottuk!

Megoldódott a terület lekaszálása is mert magasra szökkent a dudva. A latrina is meg volt ásva, így jöhettek a táborverők. A sátor gyorsan kinőtt, mint csiperkegomba eső után. A tábor hamar be volt rendezve, így jöhettek a kiképzendők, mármint a katonák.

Péntek délután már egymásután érkeztek a civilek, a katonaruha csak szombat reggeltől érvényes. Szombat reggel elindult a kiképzés, gyakorlás. Alaki az alap. Állni, elindulni és menni alapvető tudás. Később jött a fegyverismeret, fegyverkezelés és ápolás, majd a gyakorlatok. Végül harcászat tarkította az utolsó napot.

Vasárnap délután táborbontás, mindent a helyére alapon.

- Isten veletek!

Erős, barátságos kézszorítás után szétszéledt a tábor.


2018. június 9., szombat

Kiállítás Rákoscsabán

Rákoscsabán, a Közösségi Ház-ban (Csigaház) állította ki Albert Ferenc barátunk, azt a hatalmas és szép fénykép és dokumentum anyagát melyet összegyűjtött.

Óriási munkát, energiát belefektetve gyűlt az anyag, az I. és a II. világháború emlékeiről, hadisírjairól. Sok-sok idő, kilométer és nem kevés anyagi áldozat is látható a szép képek mögött. A hazafiúi elkötelezettség, ( Talán nem ismeretlen e fogalom?!) a hős katonáink mélységesen mély tisztelete vezérelte napjait gyűjtőútjain és az egyszerű hétköznapokon. Másképpen ez nem nagyon megy.

Csapatunk a díszőrség megtisztelő feladatát látta el.


2018. május 27., vasárnap

170 éves a Magyar Honvédség - Pákozd

A Magyar Honvédség 170 éve alakult meg 1848-ban. Nem gondolnánk, de pontosan lehet tudni a honvéd szó eredetét. Idézem Gosztonyi Péter írását:

„1848. március 15-e után hetekig vitás volt, milyen néven nevezzék el az új magyar fegyveres erőt: „polgárőrség”, „nemzetőrség”, „magyar csatárok” és hasonló elnevezések születtek. Míg aztán valakinek* eszébe jutott Kisfaludy Károly egy 1821-ben (!) írt verse: az „Élet korai” című. Ott találhatók a következő sorok:

Midőn hazáját rabbilincs fenyíti, 
Bőszült érzéssel harczmezőre száll: 
A szép szabadság hőslánggal hevíti, 
Körüldörögje bár ezer halál. 
Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti 
Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál; 
A jobb utókortól reményelve bérét, 
A nyert borostyánon kiontja vérét.  

Ezentúl nevezeték a „mozgó nemzetőrséget” honvédségnek és az e testületben szolgálatot vállalt nemzetőrt honvédnek.”

*Kiss Károly katonatiszt, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság (1867) volt ez a „valaki”.

Az idén Pákozdon emlékeztek a Magyar Honvédség megalakulásának évfordulójára.

Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy a tiszteletadásként elhangzott három ágyúlövésből az egyiket hatfontosunk adhatta le.



2018. május 25., péntek

Hősök-Hantok kiállítás Nagykátán

Ilyenkor május végén a háborúkban elesett nagykátai katonahőseinkre emlékezünk. Az idén kicsit másképpen, mint ahogyan azt a Tüzércsapat működése óta megszokhattuk.

Az emlékműveknél a megemlékezést nem tartottuk meg, ugyanis a park területét felújítási szándékkal eléggé feldúlták még februárban. Ám azóta a munkálatok szinte megálltak. Az emlékműveink méltatlan körülmények között és állapotban, valami szebb környezetről álmodnak.

A katonahőseinkről az utókor semmilyen körülmények között nem mulaszthatja el az emlékezés napját, így azok sírjairól, emlékműveikről képkiállítás rendezett Albert Ferenc budapesti barátunk. Évek óta hatalmas anyagot gyűjtött össze, mert sem pénzt, sem fáradságot nem sajnál a hőseink emlékének életbetartásáért, felelevenítéséért.

Az igen színvonalas kiállítás 11 napig volt látogatható, igen gyér látogatottsággal.

Tüzércsapatunk a díszőrséget szolgáltatta a kiállítás megnyitóján.