2016. május 30., hétfő

Emléktábla felújítás, Nagykáta

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat


Aki valamilyen okból járt már az Epresi iskolában, annak minden bizonnyal – ha csak egy pillanatra is – megakadhatott a szeme a bejárati botívek folyosóján felfüggesztett márványtáblán, ami egy első világháborús emléktábla. Mácsik istván tanító úr emlékére.

Az emléktábla elhanyagolt állapotából ítélve talán még sosem volt karbantartva. Ezért nagyon ráfért már egy kis gondozás.

Az iskola igazgatónőjének engedélyével, tüzércsapatunk hozzáértő tagjai leszedték az emléktáblát és a felújítása után visszaszerelték az új díszcsavarokkal, amikből hiányzott is egy garnitúra.


Ahogyan a táblán olvasható, Mácsik István tanító úrnak állították az emléktáblát kartársai. Hogy mikor született meg a tábla arról nincs adat. Az is lehet, hogy előbb, mint a Nagykáta főterén álló I. világháborús emlékmű, amin szintén szerepel a tanító úr, de Macsik István névvel, aki karpaszományos őrmesterként szolgálta a királyt és a hazát.

Szerettei, kartársai hiba várták haza.

2016. május 28., szombat

I. Palócfesztivál Bér - Virágos puszta

Ezt a tájat bizonyára Isten jókedvében teremtette. A nyugtató zöld szín ezer árnyalatával magához ölelt természet. Az utak fel s alá szaladnak, kanyarognak jobbra-balra és mindegyik célba ér. Az egysávos út fölött már lombok bólogatnak, jobbról hatalmas tábla MAGYAR ÚT. Jó felé haladunk!

Az ágyút vontató autónk előtt szabad az út. A többieket lefogják, meg kell váltani a belépés jogát. Balról sátrakat hagyunk el, melyekben szorgos emberek teszik, amit tenni kell. A lehúzott ablakunkon már illatként tekeredik be a sült hús, bár még reggel 9 óra, jut eszembe, reggelizni is kell!
   
Mire 10 órakor a szentmise elkezdődik, már a helyünkön vagyunk, egy kopár kisebb domb tetején, körpanorámás kilátással. Előttünk a rendezvény völgye, a főzős sátrakkal, melynek egyik sora felkúszik az ágyúállásig.
   
Mindenhol csak vidám embereket látunk, a Teremtő ránk mosolyog, kitűnő az idő.
   
Óránkét durrantunk egy nagyot, megszólaltatjuk a hatfontost, no meg a kézi fegyvereket. Tudtára adatik mindenkinek, hogy itt vitézek is vannak! 



Tény, hogy óránkét szépen összegyűlnek körülöttünk a kíváncsiak, mindenki az ágyúnál és persze velünk akar fényképezkedni. Hiába no! A ruha teszi az embert!


Az időnk tovalibben, a nap is húzódik a horizont felé, ágyúrakodás, majd hazafelé fordítjuk a kerekeket.

Viszont látásra Virágos - puszta!


Még több kép ITT