2013. december 15., vasárnap

Menetgyakorlat, Nagykáta határa.

   Csapatunk tagjai a városunk határában téli menet és hadgyakorlaton vettek részt, első és második világháborús egyenruhában. A feladatok közé tartozott egy 5 km-es menet, több járőr kiiktatása, géppuskafészkek likvidálása és a Tápión való átkelés. Ezek után aknavető telepítés és egy megérdemelt ebéd következett.

2013. december 13., péntek

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk Emlékek a hadak útján rovatát egy újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 
Az alábbi linken olvashatnak róla:


Kellemes szórakozást!

2013. december 12., csütörtök

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogatók!

Weboldalunkon a csapat által meglátogatott helyszínek között két újabb érdekes helyről olvashatnak. Az egyik Rostás Pál felújított emlékműve Szlovéniában, a másik pedig egy különleges magyar címeres kút Olaszországban. 
Képek és bővebb leírás az alábbi linkeken található:


2013. november 27., szerda

Saját tollunkból

Tisztelt Látogató!

Weboldalunkon, A bogárszemű fiú címmel saját írásunkat tettük közzé.

Részlet a cikkből:
"Gyermekkoromban a szobánk falán egy fekete keres kép függött. Két fiú tekintett le rám a megsárgult képről. Az egyik Lajos volt katonaruhában, a másik Béla volt, Édesanyám öccse. Édesanyám sokat mesélt róluk, mindkettő fiatalon költözött el egy másik, talán boldogabb világba. Édesanyám halála után kibontottam a képet a keretéből, a hátulján írást találtam anyám jól ismert írásával: Lajos elhunyt 18 éves korában 1916. október 1-én olaszfronton Világháborúban." 



2013. november 10., vasárnap

Terepfoglalkozás, Nagykáta határa.

Az igazán szép novemberi napot, a csapat egy kis terepfoglalkozásra használta fel.
Az elmélet és gyakorlat összhangja nagyon fontos a katonai hagyományőrzésben is. Az elméleti oktatásban a fővonal a csapat birtokában lévő - színházi hatástalanítású - Mannlicher karabélyok voltak. Hadijátékok, díszőrségek alkalmából ezeket biztonságosan kezelni kell, így nagy haszna van ezen oktatásnak.
De napirendre került több hasznos tudnivaló, a hagyományőrző katona számára. Katonai tudását Tóth Károly csapattagunk adta át - Barad Attila segítségével.

2013. november 2., szombat

Díszőrség, Ukanc (Szlovénia)

   Reggel óta vigasztalanul csöpög az eső. A tócsák tükrén karikát vernek a vízgolyók. Nem túl biztató számunkra az idő. De az indulás ideje közeleg, nosza gyors öltözés az egyenruhákba és indulás a megemlékezés színhelyére. A Száva folyó által feltöltött völgy fölött sötétszürke fellegek állomásoznak, eszük ágában sincs tovább állni. Valahonnan messziről és a magas ormok felől a szél zúgása hallik, ám ez nem zavarja a minket néző, alacsonyan terpeszkedő felhőbodrokat.
   A Bohinjska Bistricai megemlékezés a városka fölött lévő osztrák-magyar katonatemetőben kezdődik, melynek keresztjeit a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága szervezésében, magyar önkéntesek részvételével, a nyáron átfestették, rendbe hozták. Nemes cselekedet! Ön már vállalt ilyen munkát?
   A másik temető - az ukanci - ide pár kilométerre van a bohinji tó partján.
Az eső még mindig esik! A sisakjaink peremén körbeszaladozik az esőgyöngy. Az őszi falevelet már mind lesodorta a korábban érkező hegyi szél. Ilyenkor még mindig részesültünk az ősz fantasztikus színkavalkádjából, de az idén számunkra ez sajnos elmaradt.
   A négytagú csapatunk feladata a megszokott, vagyis a díszőrség feladatának ellátása.



2013. szeptember 29., vasárnap

Pákozdi csatajáték, Pákozd

A frissen felállított honvéd seregünk ezen a napon,1848 szeptember 29.-én Pákozdnál győzelmet arat a császár nevében ránk támadó Jellasics seregei felett.
Móga így ír erről:
"Ámbár seregünk teljes győzelmet vívott ki, minthogy magát első állásában megtartotta, mégis katonai szempontból ezen ütközetnek eredménye csekély; ellenben annál nagyobb erkölcsi hatást tett uj csapatra, amennyiben helyét az első megütközés alkalmával diadalmasan meg tudta tartani."
E győzelem 165.évfordulóját ünnepeltük az idén. Csapatunk egy része vett részt ezen a megemlékezésen, a másik fele Lengyelországban volt.


További képek és videók:

2013. szeptember 27., péntek

Hadijáték, Izabelin - Lipkow (Lengyelország)

     Izabelin -Varsótól nyugatra - a magyar településektől eltérő arculatú. Röviden így jellemezném: csinos házak hatalmas fák árnyékában. Ez a terület a Kampinosi Nemzeti Park igen tetszetős része.
     Magyar vonatkozású események történtek erre felé a II. világégés alatt, nem kis dicsőségére nemzetünknek.(Miért hallgatunk róla?)
     A történet igen röviden: a varsói felkelés idejében (1944. augusztus 1-től, 63 napig.) magyar alakulatok is állomásoztak varsótól nyugatra a kampinosi területen, a németek szövetségeseként. Az itt létük alatt - a németek parancsa ellenére - nem szálltak szembe a felkelést támogató lengyel partizánokkal. Sőt, baráti, segítő kapcsolatok alakultak ki, mely kiterjedt a sebesült ápolásra és a hadianyag ellátásra is. Magyar katonák és a partizánok sohasem lőttek egymásra. Előfordult, hogy a magyarok tűzharcba keveredtek a németekkel a partizánok védelmében.
Miután a németek megelégelték a magyar-lengyel barátságot, a felkelés negyedik hetében kivonták a magyar csapatokat erről a területről.
     Az események tiszteletére, Lipkow településen, több év óta hadijátékot szerveznek és hatalmas korabeli haditechnikát felvonultatva, olyan színvonalas filmre illő hadijátékot játszanak, hogy mi csak ámulhattunk.
     A HM jóvoltából mi voltunk az első csapat a háború óta aki ott korabeli magyar egyenruhában megjelenhetett.
     A lengyelek nem felejtették el ezeket az eseményeket, ma is hálásak a magyar katona akkori viselkedéséért. Bármerre mentünk éreztük a rokonszenvüket, aminek látható jelei a mosolyaik voltak.
Jó volt ott magyarnak lenni!

                  Szilágyi Szabolcs ezredes, a hadijáték fővédnöke.                       Az emléktábla.

                             A bevonulás.                           A gyors reag. elhagyja a járművet.                            Bevetésen.

                        Egy féllánctalpas.                                   Harcban a partizánokkal.                    Letagadjuk a hadifoglyokat.

                        Támadnak a németek.                                   Várakozóban.                                                       Vita.

További fotók és videó1, videó2.

Bővebb irodalom:
http://www.valosagonline.hu/index.php?oldal=cikk&cazon=459&lap=7
http://beszelo.c3.hu/cikkek/ellensegem-ellensege%E2%80%A6
http://lemil.blog.hu/2012/09/20/magyarok_es_a_varsoi_felkeles
http://barikad.hu/node/58514
http://www.roncskutatas.hu/node/13062
http://www.magyarhirlap.hu/tortenelem/egy-tabornok-aki-valoban-magyar-volt

2013. szeptember 26., csütörtök

Négyesfogathajtó EB, Izsák

Csapatunkat invitálták e jeles eseményre, természetesen az ágyúval és a vontató mozdonnyal egyetemben. A megnyitón vettünk rész, melyen különböző ló vontatta alkotmányok vonultak fel, bizonyítva a ló sokféle felhasználhatóságát.
Sajnos az eseményről képet szerezni nem tudtunk, így a fotó csak illusztráció.

2013. szeptember 14., szombat

Vitéz avatás, Budapest.

A Vitézi Rend ezen a napon avatta új vitézeit. A szertartásra Jézus Szíve Jezsuita Templomban került sor, Budapesten a Mária utcában
Az idén a Vitézi Rend csapatunkat ismét felkérte, Őfelsége a Szent Korona őrzésére, díszőrség feladatának ellátására.
Képeket Balás Klára készítette.

2013. augusztus 20., kedd

Szent István napja Nagykátán.

Harminc évvel ezelőtt kezdődött a Kátai Tánctalálkozó. Akkori neve "Közös úton, közös kenyéren". Harminc éve, hogy több országból jönnek ilyenkor a népi tánchagyományokat őrző tánccsoportok és a helyiekkel összefogva megajándékoznak bennünket - nézőket - egy színes, vidám forgataggal. Öröm szemlélni ilyenkor a különböző kultúrákból érkező csapatok táncait.
Pár éve már hagyománnyá vált, hogy a kenyérszentelésre, szentmisére vonuló színes menetet, tüzércsapatunk vezeti.

2013. augusztus 18., vasárnap

Cikkek, írások.

Weboldalunkon a cikkeink, írásaink rovatban új, érdekes olvasnivalót helyeztünk el a komáromi árkászok I. világháborús aknaharcairól az olasz hegyek között. A cikk ide kattintva, Komáromi árkászok emlékére címmel olvasható.  A cikket az újság irodalmi pályázata díjazta. Kellemes időtöltést!

2013. augusztus 6., kedd

2013. augusztus 6-7 filmforgatás, Sóskút.

Ezen a két napon filmforgatáson vettek részt csapatunk ráérő tagjai.
Igen kemény volt ez a két nap. A kb. 40 fok tette kellemetlenné, teljesen felszerelve, beöltözve kint a napsütésben reggel 8 órától általában 19,30-ig, 1 óra ebédidővel.
Kisebb szünetek adódtak, azonnal az enyhet adó árnyékot kerestük, levetve amit levethető, legalább addig száradjon az atilla és az ing.
A 6 részes film a "Kossuthkifli" címet viseli, jövőre kerül a nézők elé, az M1 képernyőjén. Alapja Fehér Béla azonos című könyve. A rendező Rudolf Péter. A forgatás alatt találkoztunk nevesebb színészekkel pl. Hauman Péterrel, Reviczky Gáborral és természetesen Rudolf Péterrel. A történet a szabadságharcunk korában játszódik.
Csapatunk ágyúját négy ló vontatta és mivel gyalog löveg, ballagtak utána tüzéreink.
Nekem - mint parancsnoknak - egy pici kedvezmény járt, így a második nap könnyebb volt számomra. Egész idő alatt a lábamat lógattam  a bakról, csak a kátyúk miatt igen kapaszkodnom kellett, hogy az a szerelékes láda ne lökjön le magáról.
A forgatás végén, igen megdicsérte Rudolf Péter a statiszta sereget. Azt mondta - nem szó szerint - hogy ilyen fegyelmezett emberekkel még nem dolgozott, szinte csodálja a hagyományőrzők egész napi munkáját, hozzáállását.
Mit ne mondjak igen jól esett ez a dicséret mindannyiunknak, de elismerő szavait meg is érdemeltük.
A képeket csak az aprócska szünetekben tudtunk készíteni.

Indulási jelre várva.

Nagykátai tüzérek Rudolf Péterrel és a katonai tábor.

Ágyúink s a kellék hintó.

Pihenőben a katonák s a színészek.

Örömsortűz! Vége a forgatásnak!

2013. július 27., szombat

Csapatösszejövetel, Tápiószentmárton

Honvédtüzér csapatunk - szép hazánk legelső tüzércsapata - ez évben töltötte a 15.életévét. Még kamaszkorban vagyunk, pláne ha a stuttgarti lövészekhez viszonyítjuk magunkat, akik a 308. születésnapjukat ünnepelték.
Ezen alkalommal Barad Attila - ki tüzércsapatunk oszlopos tagja - meghívta saját otthonába a csapatot egy összejövetelre, hogy ne mindig csak egyenruhában találkozzunk.
A csapat szempontjából igen fontosak a "fehér" asztalos találkozások.
A csapat fele össze is gyűlt a többi kenyérkeresettel volt elfoglalva. Igen jól éreztünk magunkat, Attila portáján, élvezve a család vendégszeretetét. A csapat találkozója kibővített lévén, velünk voltak családtagjaink, gyermekeink, így hamar elillant az a pár kedves óra amit együtt töltöttünk.
A képsorokon most civilben látnak bennünket a kedves látogatók, ami egyébként nem nagyon fordul elő.