A Honvédtüzér csapatunk 20 évvel ezelőtt állott fel hadrendben, szép hazánk első tüzércsapataként.
A csapat tevékenységéről nem szándékozom sokat írni, hiszen ha a honlapunkat olvasgatják, szinte mindent megtudhatnak rólunk. Merre jártunk, mit csináltunk, milyen feladatokat hajtottunk végre, hazánkban vagy néha-néha a határainkon túl is. Sok szép eseményben volt részünk, a 20 év nem olyan sok, de nem is kevés.
Nem mindig kellemes a szolgálat az sokszor bebizonyosodott. A leghosszabb őrségem Rómában volt a Szent Pál bazilikában, 180 perc. Olaszországban 2017. nyarán, szinte ránk égett az egyenruha, a derékszíjam a verejtéktől átázott, a zubbonyom hátrészén kivirágzott a só, mikor már meg tudott száradni az egyenruha.
De többször előfordult, hogy elment a csapat civilben dolgozni, ha valami nemes cél felbukkant előttünk. Ilyen volt a szorgos munkás hét a Pasubió (Olaszország) hegyén, ahol egy olasz katonatemetőben dolgoztunk. Harmadik napra kicserepesedett a szánk széle, be is repedezett rendesen. Nagyon vigyázva kellett ennünk, mert igen fájdalmas volt. Hazaérkezésünk után sokára mondhattuk gyógyultnak.
Erdélyben – Csaba testvér gyermekotthonában – dolgoztunk egy hetet Bethlen Gábor, Erdély fejedelmének szülőházát kőrbeölelő park ápolásán. Egy fa gallyazásán eltűnt alólam a létra. Zúzódásokkal és jobb vállamban izomszakadással nyugtáztam a napot. De említhetem Farkaslakát is a szörnyű árvizet. A csapatunk segített ahol tudott, hiszen az elöntött területeket vastagon elborította az iszap. A Nyikó (a falu közepén átkanyargó folyócska) melletti házsor házaiba beömlött a hordalékos áradat.
A tápióbicskei ütközetben szerzett sebesüléseik folytán, az akkor rögtönzött hadikórházban 59 honvéd halt bele sérüléseibe. Ők a Nagykátai temetőben lettek elhantolva. Harminc évvel ezelőtt a Nagykáta Barátainak Köre létre hozta a "Hősök temetőjét". A harminc év erősen meglátszott már a katonatemetőn. A csapatunk az ősszel pár hét alatt rendbe hozta, felújította.
A Nagy Háborúba településünkről, Nagykátáról is elmentek a férfiak több százan. 239 katona nem tért haza. A II. világháború hazánkon is végigdübörgött, így nem csak katona, de civil áldozatok is voltak, összesen 197-en. Az adatok nem pontosak. (Nagy János honvéd neve Tiszakécskén márványba van vésve. Nagykátán kimaradt a névsorból.)
A háború után felnövő nemzedék a katonahőseink tisztelete nélkül nőtt fel. Tüzércsapatunk úgy 18 évvel ezelőtt Nagykátán újra megtartotta, a háború óta első Hősök Napját. Pár évvel később kezdődött a Doni-csaták hőseire emlékező évenkénti rendezvény. Ezen megemlékezések, teljes egészében csapatunk rendezésében valósulnak meg.
2008-ban a város vezetésétől "Pro Urbe" elismerést kaptunk.
Csapatunk nem katonai hagyományokat őriz, hanem benne él. Nem őrizzük a hőseink emlékét, hanem felelevenítjük emléküket és életben tartjuk. Nagy tisztelettel viseljük azokat a katonaruhákat, melyekben hőseink harcoltak szülőföldjükért, hazájukért.