Március 15. Nagykáta - Békéscsaba

Nagykáta 

Általában ezen a szép és történelmünk nagy napjának évfordulóján, csapatunknak akad munkája. Városunkban marad az egységünk egy része, a másik része, a hívásnak eleget téve valahová elutazik bemutatót, közönségtalálkozót tartani. Az idén is bejött a menetrend, sőt megtoldottuk még egy nappal, mert 14-én már Balmazújvárosba utaztunk.

Tehát a csapat itthon maradt része teljesítette a rászabott feladatokat.

Békéscsaba

Pár évvel ezelőtt átépítették, átrendezték a főteret, ami elég szépre sikeredett. Ezen a patinás épületekkel körbeépült téren, rendezik meg a Nemzeti Ünnepünket ahová már többször meghívták csapatunkat. A nap a Kossuth szobor koszorúzásával kezdődik, majd felvonulnak a résztvevő csapatok, katonai hagyományőrzők, néptáncosok tarka forgataga, betyár sereg. Így szépen megjelenik a múlt, legalább is ruházatban. A Városháza előtt felépített színpadon műsor műsort vált, idézvén a dicső napot.

A katonai hagyományőrzők dolga a közönségtalálkozón, bemutatni a kor hadfelszerelését, ruházatát.

Balmazújváros Általános Iskola.

Eléggé ránk járt az a bizonyos rúd ezen a napon. Le kellett gyűrnünk ahhoz, hogy oda érjünk 174 kilométert. Időben elindultunk, a kezdés előtt egy órával ott leszünk – gondoltuk mi. Igen ám, csak Kisújszállás mellett oda lett az utánfutó egyik gumija. Igaz, hogy maradt három, de az nem elég! Négy szükségeltetik. A kerék le, kocsiba be, irány Kisújszállás! 

Szerencsénkre a gumisnál mindjárt velünk foglalkoztak, majd irány vissza a 4-es útra. A kerék felszerelve, indulhatunk! Az idő nagyon elment, sietősre fogtuk a dolgot. 

Hajdúszoboszló után már láttuk a Balmazújvárosi templomtornyot, mikor utolért egy rendőrségi autó. Gyorshajtás, na csak ez hiányzott! A biztos úr körmölte a papírokat ami szükséges a helyszíni bírsághoz. Mi meg olyanok voltunk min egy visszacsapó íj, fel voltunk idegelve.

Az iskolába, a helyszínre, az utolsó pillanatokban estünk be, gyors átöltözés. Az iskola apraja és nagyja már kint várt bennünket az udvaron.

Ilyen alkalmakkor a gyerekeknek igyekszünk bemutatni a történelmünk apró piciny darabkáját, pontosabban az 1848-49-es Szabadságharcunk egyik sikeres harceszközét, a hatfontos ágyút. Megtudják – segít a látvány – hogyan kezelték a tüzérek ezt a pompás alkotmányt. Hogyan használták és mire, hogy került a hatfontos egyik csatából a másikba és mire volt képes, ha hallatta a hangját.

A hangját itt is bemutattuk a gyerekek nagy örömére, talán még a következő hétfőn is erről beszéltek.

Szolnoki csata

Ha valamennyire tavaszodik, akkor szolnoki csata.

De tavaly sem így volt. Friss hó hasalt akkor a csatatéren, mely kicsit meg plöttyedve csúszott rendesen a bőrtalpú bakancsaink, csizmáink alatt.

Most a Tisza sem zavarta a csatatér állapotát, valahol alant hömpölygött a medrében unottan.

A csapatok lassan gyülekeztek, itt-ott megszólalt egy fegyver, melynek hangja visszaüzent a túlpartról, majd dob pergett valahol. A gyalogos híd alatt osztrák egység gyakorolt. A csatatér egyes pontjain pirotechnikusok rejtették el a robbanó tölteteket, ástak mint a kutya mely a csontját elrejti.

Mi is begördítettük a löveget, kicsi gyakorlás az ágyúval, majd alaki mozgás. Mozogni kell, a böjti szelek még nincsenek itt, de ez is elég böjtös. Telik az idő. Egyre több csapat érkezik. A toronyóra már többször körbejárt mióta itt vagyunk. Na, végre elérte a delet, egymáson hasalnak a mutatók. Hogy éhen ne maradjunk irány az étkezde, katonásan masírozva. Mindjárt rózsaszínben van a világ, ha kicsit kanalaz a katona. Visszafelé vidámabb a menet.

Haditanács alakul. Ki mikor, ki merre és hová. Megegyeztünk, a magyarok megint győznek. ( Évek óta ez az egyezség.) Nem nagy gond. Mindenki a helyére!  ( A nézők a lépcsőkön ülnek, vagy a kőpárkánynak támaszkodnak.)

Kezdünk!  Az osztrák sereg bemasírozik "Szolnokra", mi utánuk. Még szemtelenül megtámadnak! Egy kis kartács, visszarohannak. A nagy ágyúnk bömböl rendesen, a kicsik besegítenek, ne bántsd a magyart! A csata erősen hullámzik ide-oda. A gyalogosaink állják a vértesek támadását rendesen. Majd a gyalogság űzi egymást. A huszárjaink hol itt, hol ott zaklatják az ellent. Az ágyúgolyók a laza talajon felvágják a földet, tűzgömb is van rendesen. Na de egyre erősítünk, az osztrák már nem bírja idegekkel megszalad. 

A végén díszmenettel besöpörjük a nézők elismerését!