2016. január 30., szombat

Hadijáték, Nagykáta

Érzi már az ember a zsigereiben a téli idő múlását, bár még vastag köd ólálkodik a tájon. Nagy a csend a Tápió partján is, csak néha távoli kutyaugatás veri fel ezt az ázott szürkeséget.

Mozgolódni van már kedve a csapatunknak, nemsokára itt a munka a nyakunkon, március elejével kezdődik a katonai hagyományőrző szezon. Elő a posztóruhával, a felszerelésekkel és irány a Tápió partja!

Alaki gyakorlatok, egy kis futással tarkítva, hiszen nem árt ha átmelegszik a katona keze, lába. Végére marad egy kis hadi játék. Tábor és sátorbontás, de már ideje is mert mindjárt ránk zúdul az erre időző este.

2016. január 17., vasárnap

Doni-megemlékezés, Nagykáta

   "A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon."
Bíró László püspök szavai

   "A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás, három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani."
   Idézet: Agonás Szonja, Magyar Kurír


2016. január 14., csütörtök

Doni megemlékezés, Pusztamonostor

"A pusztamonostori templom előtt álló katonaszobor talapzatának márványtáblája őrzi a hősök nevét, földi maradványaik azonban idegen földben nyugszanak. Ők a világháborúkban elesett pusztamonostori hősök, akik életüket adták hazájukért. Rájuk és a 73 évvel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztek Pusztamonostoron a Hősök kertjében.

Az ünnepi megemlékezés a római katolikus templomban megemlékező szentmisével vette kezdetét, majd a világháborús szobornál Sári Ferenc polgármester emlékezett a szörnyű eseményekre, a hősi halált halt áldozatokra.

Ezt követően a megemlékezésen résztvevők a korhű egyenruhába öltözött nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tiszteletadása mellett elhelyezték az emlékezés virágait és gyertyáit a katonaszobornál."

Idézet és kép: jaszsagonline.hu