2013. június 29., szombat

Századfordulós Nap, Pétfürdő

Szíves szóval invitálták csapatunkat erre a szép helyre, I vh.-ús egyenruhába, a Századfordulós Napra.
Kétnapos rendezvény részesei voltunk, nekünk a második nap volt dolgunk.
18,40 - kor kezdődött a programunk első része, majd 19,45-kor ismét folytatódott.
Ruha, alaki bemutató, majd a végén harci bemutatóval zárult a tevékenységünk.
A MATASZ hagyományőrzőivel közösen volt a bemutatónk.
Ropogtak a fegyverek, robbantak az aknák, békés körülmények között.
Képeink a bemutató alatt készültek, a harci játékról nem tudtunk képeket beszerezni.


2013. június 28., péntek

Ördög János temetése, Jászfényszaru.

"Kedves családtagok, gyászolók, katonai hagyományőrzők!

      A katonabarátságok egy életre szólnak, a bajtársiasság a sírig tart!
      A bajtársak és a magam nevében emlékezem. Amikor 17 évvel ezelőtt először magadra öltötted az egyenruhát és a feleséged meg a fiaid mögéd álltak, egy olyan közösség építésében vállaltatok nagyon komoly munkát, amely rövid idő alatt az ország egyik legerősebb és legnagyobb létszámú csapatává vált.
     Köszönjük nektek!
     Sajnos ebből következik, hogy nekünk a legnagyobbak a veszteségeink is. Te már a hatodik bajtársunk vagy akitől búcsúznunk kell.
     Kezembe került egy történelmi naptár amely egész Európát bejárta, sőt Kínában is megjelentették. Ebben van egy csoportkép amelyen jellegzetesen kivehető Ördög János huszárőrmesternek a bandérium zászlótartójának alakja, vállán arasznyi széles pantallérszíjjal. Fennmaradt tehát az amit képviseltél. De nem csak itt a képen, hanem a barátaidnak, bajtársaidnak, a családodnak és fiaidnak a lelkében, a tőled kapott példamutatásban.
     Döbbenetes és elgondolkoztató volt látni ahogy férfiasan és méltósággal viselted a betegséged által válladra tett keresztet.
     Ritkán szólaltál meg, de ha igen annak súlya és értelme volt.
     Komolyan gondoltad, hogy a katonai hagyományőrzés számodra életre szóló küldetés, nem pedig pillanatnyi fellángolásból, divatból vagy érdekből fakad. Az egyenruhát tisztességes hű katonához méltóan a sírig viselted.
     Most a seregek ura, az Isten színe előtt fogsz számot adni. Tiszta lelkiismerettel elmondhatod, hogy amit vállaltál azt teljesítetted, híven, becsülettel.
     János bajtársunk! Nyugodjál békében! "

A fenti sorokkal Ézsiás Vencel huszárkapitány vett végső búcsút a bandérium őrmesterétől.
Csapatunk díszlövéssel búcsúzott bajtársunktól.

2013. június 8., szombat

Vasvári Pál napok, Pestszentimre.

"Vasvári Pál aktívan részt vett az 1848. márciusi forradalomban, majd amikor a haza érdeke úgy kívánta szabadcsapatokat toborzott, s azok vezetőjeként, őrnagyi rangban vett részt a harcokban. 1849. július 6-án Erdélyben a román felkelőkkel szembeni ütközetben vesztette életét, több száz katonájával együtt.
Emlékének ápolása céljából alakult meg Pestszentimrén a Vasvári Pál Polgári Egyesület, mely többek közt egy fesztivál keretében is szeretné elérni, hogy széles körben – elsősorban az ifjúság közt - ismertté váljon Vasvári Pál személye, tevékenysége és a hazáért vállalt áldozata"

Csapatunkat meghívták erre a szép napra és más csapatokkal közösen hadi bemutatót tartottunk.


2013. június 4., kedd

Trianoni Megemlékezés Napja, Nagykáta.

   Az ötvenes években igyekeztek " a múltat végképp eltörölni" minden régi ünnepünkre valami új elnevezést kitalálni, hogy a réginek az emléke sem maradjon.
   Mik is voltak ezek? Csak úgy kapásból! Volt ugye István király napja, ami Alkotmánynappá silányult. Volt egy legendánk Miklós (Mikulás) püspökről, ami végül Télapó lett. Volt egy Karácsonyunk ami átváltozott Fenyőünneppé. Volt egy Húsvétunk, amit tojásos, barkás, nyuszikás tavaszünneppé alakítottak. Volt Hősök Napja, majd láttunk csodát, egyszer csak azon a napon Gyermek Nap lett.
   Valami ilyen van megint! Leplet a történelmi szomorú eseményre, a nemzetünk tragédiájára, erre a napra meghirdették az Összetartozás Napját. Így talán ha eltelik 20, 30 év az Összetartozás Napja jut el csak az engedelmes állampolgár tudatáig. Ez a nap nem ünnep! Soha nem is lesz az!
   Ünnepen, nyakkendőt kötök, cipőt pucolok, lelkemet felkészítem az örömre, a boldog pillanatokra, mert Édesanyámat köszöntöm, mert eljött Jézus születésnapja, mert köszöntöm a páromat valamilyen évfordulón, gyermekeimet üdvözlöm, vagy mert csak a szomszéd kislány elsőáldozó.
   Mert nem ünnep Édesanyánk halálának évfordulója, rokonunk, ismerősünk halálának napja, nem lehet ünnep az aradi vértanúk kivégzésének napja, vagy Jézus keresztre feszítése sem, így nem lehet ünnep az a nap sem mikor nemzetünket szétdarabolták becstelen nyugati nagyhatalmak.
Az idei megemlékezést - melyen csapatunk is részt vett -  képpel nem illusztráljuk.

2013. június 2., vasárnap