2016. július 30., szombat

I. világháborús megemlékezés, Páty

Erre a fenti napra a községben működő, Petrecz Sándor Alapítvány hívta meg a csapatunkat. A Nagy Háborúban elesett pátyi katonákról a II. világháború óta nem emlékezett meg senki, neveiket csak egy emlékmű őrzi.

Az Alapítvány hagyományteremtő szándékkal szervezte meg ezt a napot, ahol Raffay Ernő történész tartott előadást a Nagy Háborúról a református templomban, majd az emlékműnél cserkészek olvasták fel a kőbevésett névsort, miközben katonanóták dallamai szólaltak meg, két remek hegedűs jóvoltából.

Az emlékmű képét az "Első világháborús hősi emlékművek" című remek blogról kölcsönöztem.



2016. július 16., szombat

2016. július 16 - 17. Tonezza del Cimone (Olaszország)

Az erőd munkálataiban eltöltött 5 nap után átköltöztünk a Tonezza del Cimonei szállásunkra és innen jártuk a környék rendezvényeit.

Arsieroi katonatemető, a Laghi-i és a Tonezzai emlékhely már nem idegen számunkra, hiszen már kilenc éve, hogy ismerjük e helyeket.

Az idén megható, szinte hihetetlen látvány fogadott Tonezza del Cimone városkában. Az utcák a megemlékezés napjára mindig fel vannak zászlózva. Kitűzve az olasz az osztrák és néhol az Európai zászlócskák. Az idén változás állt be, mert az olasz és az osztrák zászlók között minden harmadik magyar volt. Mikor ezt az egyik főrendezőnek megköszöntük azt válaszolta: Fejlődünk mi is!

A jelképes temetőben mióta odajárunk - 2007 - azóta a zenekar által megszólaltatott himnuszunk hangjainál felkúszik a rúdra a magyar zászló. Ez számunkra már megszokott volt, de az, hogy az utcai oszlopokon is ott legyen a nemzeti trikolórunk ez igazi meglepetés a csapatunk számára. Úgy is írhatnám, hogy a sokévi törekvésünk beérik és lassan olasz barátainkban is tudatosul, hogy az osztrák és a magyar nemzet nem azonos, csak a háború idején monarchiában élt a két ország. Mivel Olaszországnak és Ausztriának területi vitája lévén egymással, a hadüzenet után nekünk is menni kellett.

Több százezer katonánk maradványai porladoznak errefelé, az egykori Dél-tiroli frontvonalon is, kicsit feledve a nemzet által.

Sok még a tennivalónk!

              A megbékélés parkja                             Barátságban olasz-osztrák-magyar bajtársak


Városi felvonuláson                                       Elköszönünk vendéglátóinktól


Csapatunk

2016. július 11., hétfő

2016. július 11-15 Monte Maso erőd, Olaszország

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat 

1883-ban a Rovereto és Schio között épülő hegyi útvonalon – ma SS46 számozású – erődöt kezdtek építeni. Remekül kiválasztották a helyét, a nehéz terepen kanyargó hegyi utat két irányban is ellenőrzése alatt tudta tartani a téglából, betonból, és páncélból felépített nagy monstrum. Az erőd két oldalára hatalmas, 149 mm-es tarackokat telepítettek.

Az első világháborúban érdekes módon nem játszott szerepet az erőd, pedig ez az Osztrák-Magyar csapatok számára igen értékes felvonuló útvonal volt.   

Az újabb háborúra való készülődés során, 1938-ban – a 48mm-es páncéllemezek és az egyéb beépített fémek miatt – felrobbantották ez erősséget. Azóta romhalmaz. Kezdtek a környék lakosai is innen építkezni, így az erőd ebek harmincadjára került.

Pár évvel ezelőtt megvásárolták felújítási célzattal, melyben hadi múzeum is helyet kap. Tavalyi kint létünkkor itt vacsoráztunk, mert egy helyreállított szárnyában már étterem is működik. Megígérte a csapat, hogy segítség lesz a munkálatokban.

A szavunkat megtartottuk, hiszen július 11-től 15-ig az erődben dolgoztunk, romeltakarítással foglalkoztunk. Fő szerszámaink a csákány, lapát és a talicska volt. 1,5 km-re egy faluban laktunk a szállodában, onnan jártunk fel dolgozni.

Az utolsó napunk estélyén S. Antonio nevű településen – itt volt a szállásunk –
egy számunkra szokatlan népi játékban gyönyörködhettünk. A házakkal körülölelt téren igen nagy találékonysággal megjelenítették a Nagy Háború éveit. Szereplők, az itt és a környéken lakók apraja és nagyja volt.

Szombat délelőtt egyenruhába öltöztünk, hogy az erődnél fényképezkedjünk, majd autóba ülve Tonezza del Cimone felé vettük az irányt.

A fénykor                                                                   Régi kép

Az eleje ma

Az egyik folyosó

Az udvar                                                                     Kőhordás

Erődrészletek a lőrésekkel

A munka végén díszben


Az erőd helye a térképen: ITT
Aki esetleg tud olaszul, az erőd weboldala: ITT
Egy rövidke videó az állapotokról: ITT  

2016. július 8., péntek

Emlékmű avatás, Jászárokszállás

Jászok az idén Jászárokszálláson találkoztak a Világtalálkozó ürügyén. Csapatunk az első napon csöppent ebbe a három napos forgatagba. Nem azért hívtak bennünket mert jászok volnánk, hanem a nagyon szépen felújított I. világháborús emlékműnél volt szükség ránk. Reméljük megszolgáltuk a bizalmat.

Szépen megújult az emlékmű katonaalakja, és mert eddig nem volt ismert a hősök névsora, azt is felvésték az új fekete márvány talpazat tábláira.

Az emlékmű talpazatán lévő verset ide írom, hátha nem jól olvasható a fényképeken.

"Illetődve állj meg vándor e helyen,
Mit megszentelt az égő honszerelem.
Ez a szobor a jász daliák emléke,
Nevük ott áll a dicsőség könyvében.
Árokszállás hőseidre légy büszke,
Vitézségük honszerelmed fénytükre.
Turulmadár akárhová elszállhat,
Hűbb szívekre nem találhat tenálad."