2012. május 25., péntek

Dunaharaszti, Hősök Napja.

Dunaharaszti városának Polgári Köre, Hősök Napi megemlékezést tartott, erre meghívták csapatunkat is.
A megemlékezés hős katonáinkról, szerény körülmények között zajlott. Vajon hol vannak azok az emberek kinek valamelyik őse, hozzátartozója az életét adta a hazáért, a két világégés valamelyik harcterén. Kiknek már csak az emléke maradt meg, testük valahol jeles, vagy jeltelen sírban porlik Doberdónál, Galiciában, a Don mentén és szerte a nagyvilágban. Mi utódok ennyire hálátlanok lennénk? Önként vagy átnevelve vagyunk ennyire érzéketlenek? Ez az érdektelenség sajna országos jelenség.

Csak törpe nép felejthet ős nagyságot
Csak elfajult kor hős elődöket
A lelkes eljár ősei sírlakához,
S gyújt régi fénynél új szövétneket.
S ha a jelennek halványul sugára:
A régi fény ragyogjon fel honára!
                                                                            Garay János

(A képeket a Polgári Kör bocsájtotta rendelkezésünkre.)

2012. május 21., hétfő

Budai Vár, Esztergomi bástya, a Honvédelem Napja

A magyar szabadságharc tavaszi hadjáratának csúcspontjaként 1849. május 21-én a honvédsereg három hetes iszonyú ostrom után visszafoglalta Buda várát. Ennek emlékére 1992-től a kormány határozata alapján e napon ünneplik A MAGYAR HONVÉDELEM NAPJÁT.
Ide teszem Bütner Emilnek Édesanyjához írt levélének részletét a vár ostromáról.


A zászlófelvonáshoz a mi csapatunk adja a díszlövéseket.
(Sajnos nem mindig áll módunkban, hogy megörökítsük a cselekményeket. Van, hogy kölcsön tudunk kérni képeket, de nem mindig sikerül. Most is a tavaly kimaradt képekkel illusztrálom ezt a napot.)



   


2012. május 19., szombat

Csabacsűd, Gyermeknap.

Ezen a szép májusi napon, a gyermeknap alkalmából, egy " Élő történelem órát", szervezett a Békés Megyei Károlyi-huszár és Honvéd Hagyományőrző és Kulturális Egyesület.
Szép hazánk több településéről érkezett hagyományőrző csapatok, az 1848-49-es Szabadságharcunk korában vitték vissza a szemlélőket. Azt a fenséges pillanatot felidézve, mikor a magyar csapatok győzelemre vitték a magyar trikolórt.




2012. május 6., vasárnap

Vecsés

Ezen a napon a település apraja és nagyja őszinte örömére, nagy forgatagú falunapot rendeztek.
Több év után ismét megívtak bennünket egy egész napos jelenlétre és egy bemutatóra.
A bemutató alatt ismertetjük a szabadságharcunk tüzérségét, a legendás hatfontos ágyú működését, miközben az ágyúból három lövés dörren..
A színpad vásznának egy részén meglepetésre a saját képünket láttuk, pár év távlatából.

 
 

2012. május 2., szerda

Nagykáta, Trianoni évforduló.

Három éves lett a nagykátai Trianon emlékmű, a gyalázatos békediktátum emlékműve.
Talán legszebben Juhász Gyula költőnk fejezi ki, nemzetünk tragédiáját. Íme a vers:

Juhász Gyula: Trianon


Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha,
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit


Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűn a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!

S tudnád feledni a szelíd Szalontát, hol
Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra.

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem
De mindig, mindig gondoljunk reá!



Csapatunk a szokásos feladatokat végezte, koszorúzás és egyebek.