2019. október 19., szombat

Honvédelmi Nap - Kisszállás.

 A kisszállási Általános Iskola hívta csapatunkat – a II. világháborús egységet – egy bemutatóra.

Így írtak:

„Honvédelmi napot rendeztek a kisszállási Sallai István Általános Iskolában, a Szegedi Hadipark harci járművei mellett a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Alapítvány II. világháborús hagyományőrző csoportja is bemutatkozott. A program a Honvédelmi Sportszövetség támogatásával valósult meg.

A tematikus napon minden a honvédelemről, a katonákról, rendőrökről, a mentőkről és a tűzoltókról szólt. A Nagykátáról érkezett honvéd hagyományőrzők több mint tizenhét éve tevékenykednek itthon és a határainkon túl is. A csapatuk ruházata három kort képvisel, a magyar szabadságharc korát eredeti méretű ágyúval, az első világháború korát díszlövések leadására alkalmas hatástalanított eredeti méretű fegyverekkel és a második világháború időszakát ugyanilyen fegyverekkel kiegészítve. Rendszerint települési rendezvényeken, megemlékezéseken állnak díszőrséget, díszlövéseket adnak le és bemutatót tartanak.

A kisszállási honvédelmi napon a gyerekek közelebbről is megismerkedhettek a kiállított korabeli fegyverekkel és az ágyúval. Lövésekből sem volt hiány, mert előbb a kézi fegyverekből, majd az ágyúból is több lövést leadtak a hagyományőrzők.”

 


 

2019. szeptember 9., hétfő

A Pákozdi-csata.

 E jeles napon ez évben is volt Pákozdi-csata. A Mészeg hegy hangos volt az ágyú szótól, a csatakiáltásoktól. Végül a magyar seregek győztek. (Nem csak a megbeszélés miatt volt ez így, a történelem is ezt igazolja.) Bennünket most az osztrák csapathoz osztottak. Harcoltunk azért rendesen, mégis a vége vereség lett.


2019. augusztus 31., szombat

Rendvédelmi nap - Budapest

Kőbányára, az évenkénti "közbiztonsági" rendezvényre több éve már, hogy meghívnak bennünket. Most is teljesítettük kérésünket. Ott voltunk az Óhegy-parkban.

 

2019. augusztus 2., péntek

65. évforduló a Tápiószecsői laktanyában

65 évvel ezelőtt jött létre a katonai szervezet Tápiószecsőn. Ezen jeles évforduló alkalmával remek napot szerveztek.

Volt itt Rendőrségi kutyás bemutató, Hagyományőrző Népi Együttes, Haditechnikai park. Vöröskeresztes sátor, Katonai Hagyományőrző bemutató, dörögtek a 48-as, I. világháborús ágyúk és a II. világháborús Tigris. Sok bemutató, sok látogatóval.
 
A tápiószecsői katonák tovább pergetik az idő kerekét, mely 2020-ban ugrik megint egy évet.


2019. július 30., kedd

II. Katonai Hagyományőrző Fesztivál, Gerla

Békéscsabától nem messze van Gerla. Itt az egykori Wenckheim kastélypark területén rendezték meg a II. Katonai Hagyományőrző Fesztivált. Meghívást a békéscsabai hagyományőrzőktől kaptunk, akik a Gerlai Wenckheim Társasággal karöltve szervezték a fesztivált.

Korán reggel indultunk öt fővel, pótkocsival, sok felszereléssel és egyenruhákkal. A kastélykert egy árnyékos ligetében alakítottuk ki a táborunkat más csapatokkal együtt. Mi a felkérésnek eleget téve II. világháborús korszakot mutattuk be. A megnyitón a szervezők képviseletében felszólalt Wenckheim grófnő is. Nagy örömét fejezte ki az iránt, hogy ismét ennyi hagyományőrző összegyűlt és ennyi érdeklődő látogatott el. Kiemelte, hogy nagyon fontosnak tartja a fiatalabb generációknak megmutatni a hagyományainkat és bevezetni őket ebbe a világba. A rómaiaktól, a honfoglalás korán és a végvári vitézeken keresztül, egészen a Napóleon-kori, 48-as, első és második világháború is képviseltette magát. Valamint jelen voltak Magyar Honvédség katonái és tartalékosai is.

Táborunk három korabeli katonai sátorból és egy homokzsák mögé rejtett aknavetőből állt. Mindenki hozta a saját felszerelésén túl a kis házi gyűjteményét. Így ezekkel a kiegészítőkkel nagyon színes tábori képet tudtunk bemutatni. A fegyverek mellett külön asztalon kiállítottuk a különböző egyenruhákat, amelyeket a bakák hordtak annak idején. Úgy alakítottuk ki a tábort, hogy szabadon be lehessen járni és szemügyre, kézbe lehessen venni mindent. Hatalmas volt az érdeklődés egész nap, nem csak a civilek, de más korszakbeli hagyományőrzők is jöttek.

Feladatunk volt továbbá két bemutatót tartani a közönségnek. Az elsőben a Nagy Háború egyenruházatát mutattuk be. Jómagam egy rohamistának öltöztem be a háború végéről, három pécsi hagyományőrző pedig a háború korai egyenruháját viselte. Kármán László bajtársam bemutatta a rajtunk lévő felszereléseket és fegyvereket. Ezután a Magyar Királyi Honvédség II. világháborús felszerelésének a bemutatója is hasonlóan zajlott. A harcászati bemutatón a pécsi honvédekkel karöltve egy raj rohamát mutattuk be egy szovjet lövészállás ellen.

Este a tervek szerint kinn aludtunk korabeli viszonyok közt a sátrainkban. Előtte a többi hagyományőrzővel ismerkedtünk. Kipróbáltuk az Augustin-rendszerű pisztoly, a kanócos és szakállas puska töltését tüzelését. Természetesen, este nem maradhatott el a gyertyafény mellett a nótázás. A szervezés nagyon jó volt, reméljük jövőre nagyobb létszámban is el tudunk menni.

Molnár Péter


2019. július 19., péntek

Tonezza del Cimone, Olaszország 2019 július 19-22.

Csapatunk ismét e remek városkába utazott. Oda ahol az út jobb szélén mély szakadék rohan a völgy felé. Az út irgalmatlanul kanyargós és 12 alagúton kell keresztülhaladnunk, mire felérünk a fennsíkra. 2007-ben voltunk ide meghívva legelőször, azóta szívesen látott vendég a csapat.


A jelképes temetőben, minden évben megemlékeznek az első Nagy Háború katona hőseiről, mindegy, hogy melyik oldalon szolgált. Mindegy melyik hazáért ontotta vérét, melyikért szaggattatta  szét magát a gránáttal. 


Megbékélés napja, Tonezza del Cimone, Olaszország

2019. július 19-22 péntek - hétfő.

Csapatunk küldöttsége ismét Olaszországba utazott, hogy ezen a szép napokon képviselje a magyar katonai hagyományőrzést.

Ezen városkában 2007-ben jelentünk meg először, azóta minden évben meghívnak bennünket.

A jelképes katonatemetőben és a városban mindenhol az Alpok játszadozó szellője lobogtatja nemzeti trikolórunkat. Dicsőség itt magyarnak lenni.


2019. június 13., csütörtök

Toborzó a nagykátai gimnáziumban

Az Igazgató úr engedelmével bemutató napot tartottunk a Gimnázium kertjében. Röpke kis ízelítőt adtunk a katonaság életéből, visszavíve az érdeklődőket az 1848-as Szabadságharcunk tüzérségébe, majd a hadosztályágyú segítségével megismerhették egy háborús ágyú működését. Bemutattuk a kor ruházatát a II. világháborús magyar ruházatot. Érdeklődők mindig akadtak ami elismerésnek is beillett, hiszen ez egy toborzó is volt, az ismeretterjesztésen kívül.


2019. június 4., kedd

Trianoni megemlékezés Nagykátán és Tápiószecsőn

E keddi nap délelőttje Nagykátán a Trianoni megemlékezésre felkészülés majd megemlékezéssel telt el.



A délutáni órákban Tápiószecsőre utaztunk, hogy meghívásuknak eleget téve emlékezzünk a „Békediktátumra”.


2019. május 21., kedd

170 éve, hogy visszafoglalták a Budai Várat - A Magyar Honvédelem Napja.

Ezen a napon ismét dörgött a hatfontosunk az Budai Vár, Esztergomi-bástyáján. Lövéseivel tudtára adtuk a környéknek, hogy magyar zászló kúszik fel a hatalmas zászlórúdon, hirdetve a mai ünnepet, a magyar seregek 170 évvel ezelőtti győzelmét. 

A császári seregeket űzték ki csapataink, onnan ahol egyébként sem volt semmi keresnivalójuk. Az ostrom 17 napig tartott, koronája volt e haditett a "Tavaszi hadjáratnak".


2019. május 19., vasárnap

A Magyar Honvédelem Napja – Budavár visszafoglalásának 170. évfordulója

170 éve, hogy a magyar seregek 17 napi ostrom után visszafoglalták az osztrák seregek által megszállt Budai-várat. Ezzel a sikerrel rátették a koronát a "Tavaszi hadjárat"-ra. (Igaz, hogy az évforduló 21-én van, de mivel az munkanap, így a megemlékezés előre lett csúsztatva.)

Ezen alkalomból a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség a Budai-vár Kapisztrán terén, látványos hadijátékot szervezett. Dörögtek az ágyúk, ropogtak a puskalövések, tétován gomolygó füst lepte el az utcákat, a rohamra indulók kiáltásai keveredtek a harci-zajjal.

Az erőfeszítések meghozták a sikert, győztek a honvédek!




2019. május 3., péntek

Asiago - Olaszország.

2019. május 3-5.

Asiago (Olaszország) városa igen tetszetős! Gondosan ápolt romantikus épületek, tiszta utcák. Az I. világháború után teljesen újjá kellett építeni, a rombolás tökéletes volt.

A városka fekvése nagyon tetszett, hogyne tetszett volna, hiszen 1001 méter magasságban az Alpok lábain pihen. Körben hósapkás mogorva hegycsúcsok óvják a városkát.
Iszonyatos csaták dúltak erre 1916-ban. A 25 napig tartó harcok alatt 240 ezer katona volt a két küzdő fél vesztesége. Döbbenet!

Az évente rendezendő egyik Olasz-Osztrák béketalálkozót most itt tartották, melyre szerencsére, meghívót kapott csapatunk.

Május 4-e szombat.
Reggeli után egyenruhát öltünk és irány Cesuna városka, majd onnan a haragoszöld fenyőerdők között lévő katonatemető. A jelzőtáblák szerint több nemzet fiai is itt nyugszanak, de főleg olaszok. (Az út másik oldalán angol katonai temető létesül azok számára kiket nem ölelt többet az Édesanyjuk.) Beszédek, koszorúzások. Meglepetésünkre és örömünkre a hivatalos Magyarország is képviseltette magát, Belső Károly ezredes római katonai attasé személyében.


A megemlékezések Asiagóban folytak tovább, számunkra megható kegyelettel. Ugyanis egy kis téren a Madonna szobornál elhangzott olaszul, ez ugye természetes, de elhangzott magyarul is Somogyváry Gyula: Az asiagoi Madonna című remek költeménye. Itt olvasható, hátha valakinek könnyet csal a szemébe.


Délután még voltak események és este megelégedve nyugtáztuk a napsütésben gazdag szép napunkat. Igaz, este 9 óra felé igen szaporázott az eső. Na, jól nézünk ki, ha holnap így esik – gondolatokkal nyugovóra tértünk.

Vasárnap
Reggel nem hallottam az eső zaját a fürdőszoba ablakán keresztül. Örömmel nyugtáztam, de a kíváncsiság kinyittatta az ablakot. A látvány: csendben, zajtalanul, puhán, leszakadt és szakad az ég, hó halmazállapotban.

Mára, nagy pompás felvonulást terveztek. Köpenyeket fel és indulunk a gyülekezőhelyre. A város közepétől az ossariumig masírozunk a hóban. Még szerencse, hogy az ossarium hatalmas, így benne folytatódik a megemlékezés, a szent mise és a koszorúzások.

Pár képet mellékelek, hogy bemutathassam a rendezvények hangulatát. Több helyen feltűnik a magyar szalagos koszorúnk is.

Érezhető és látható figyelemmel pátyolgatták csapatunkat a kinti barátaink, kiemelve Giacomo Framarint.



2019. április 5., péntek

Gyászjelentés

Csapatunk tagja
Ézsiás Imre
életének 65. évében visszaadta lelkét a Teremtőnek.

Katonai hagyományőrző tiszteletadás jelenlétével
 kísérjük nyughelyére,
2019. április 11-én 16 órakor, a nagykátai temetőben. 

Bajtársunknak könnyű legyen az anyaföld!



2019. április 2., kedd

Tavaszi hadjárat - 2019

Minden év tavaszán – jó régóta már – felbolydulnak a hagyományőrző csapatok. Nagy a készülődés a huszár, a gyalogos , a tüzér és más fegyvernemű csapatoknál. Beindul a tervezés. Hová mennek és meddig. Mit kellene még vinni? Van e szabadság és mennyi? Latolgatni kell a lehetőségeket, elég lesz e minden?

A végén csak összejön a menet valahogyan. Évről-évre ugyanazok a települések várják a vonulókat. A főbb táborok azon helyen létesülnek ahol hadijáték tartatik, ragaszkodva a történelmi valósághoz. A nagy dicső harcaink emlékére Hatvanban, Boldogon, Tápióbicskei-Nagykátai síkon, majd Isaszegen és Vácon vannak hadijátékok, ahol az osztrák oldalnak semmi esélye nincs.

Április 8-án Vácon csendesedik el a harci zaj, innen mennek haza a legények és a leányok.

Egy-két hangulatkép a csatákról:


2019. március 15., péntek

Március 15. Nagykáta - Békéscsaba

Nagykáta 

Általában ezen a szép és történelmünk nagy napjának évfordulóján, csapatunknak akad munkája. Városunkban marad az egységünk egy része, a másik része, a hívásnak eleget téve valahová elutazik bemutatót, közönségtalálkozót tartani. Az idén is bejött a menetrend, sőt megtoldottuk még egy nappal, mert 14-én már Balmazújvárosba utaztunk.
Tehát a csapat itthon maradt része teljesítette a rászabott feladatokat.



Békéscsaba

Pár évvel ezelőtt átépítették, átrendezték a főteret, ami elég szépre sikeredett. Ezen a patinás épületekkel körbeépült téren, rendezik meg a Nemzeti Ünnepünket ahová már többször meghívták csapatunkat. A nap a Kossuth szobor koszorúzásával kezdődik, majd felvonulnak a résztvevő csapatok, katonai hagyományőrzők, néptáncosok tarka forgataga, betyár sereg. Így szépen megjelenik a múlt, legalább is ruházatban. A Városháza előtt felépített színpadon műsor műsort vált, idézvén a dicső napot.
A katonai hagyományőrzők dolga a közönségtalálkozón, bemutatni a kor hadfelszerelését, ruházatát.


2019. március 14., csütörtök

Balmazújváros Általános Iskola.

Eléggé ránk járt az a bizonyos rúd ezen a napon. Le kellett gyűrnünk ahhoz, hogy oda érjünk 174 kilométert. Időben elindultunk, a kezdés előtt egy órával ott leszünk – gondoltuk mi. Igen ám, csak Kisújszállás mellett oda lett az utánfutó egyik gumija. Igaz, hogy maradt három, de az nem elég! Négy szükségeltetik. A kerék le, kocsiba be, irány Kisújszállás! 

Szerencsénkre a gumisnál mindjárt velünk foglalkoztak, majd irány vissza a 4-es útra. A kerék felszerelve, indulhatunk! Az idő nagyon elment, sietősre fogtuk a dolgot. 

Hajdúszoboszló után már láttuk a Balmazújvárosi templomtornyot, mikor utolért egy rendőrségi autó. Gyorshajtás, na csak ez hiányzott! A biztos úr körmölte a papírokat ami szükséges a helyszíni bírsághoz. Mi meg olyanok voltunk min egy visszacsapó íj, fel voltunk idegelve.

Az iskolába, a helyszínre, az utolsó pillanatokban estünk be, gyors átöltözés. Az iskola apraja és nagyja már kint várt bennünket az udvaron.

Ilyen alkalmakkor a gyerekeknek igyekszünk bemutatni a történelmünk apró piciny darabkáját, pontosabban az 1848-49-es Szabadságharcunk egyik sikeres harceszközét, a hatfontos ágyút. Megtudják – segít a látvány – hogyan kezelték a tüzérek ezt a pompás alkotmányt. Hogyan használták és mire, hogy került a hatfontos egyik csatából a másikba és mire volt képes, ha hallatta a hangját.

A hangját itt is bemutattuk a gyerekek nagy örömére, talán még a következő hétfőn is erről beszéltek.


2019. március 2., szombat

Szolnoki csata

Ha valamennyire tavaszodik, akkor szolnoki csata.

De tavaly sem így volt. Friss hó hasalt akkor a csatatéren, mely kicsit meg plöttyedve csúszott rendesen a bőrtalpú bakancsaink, csizmáink alatt.

Most a Tisza sem zavarta a csatatér állapotát, valahol alant hömpölygött a medrében unottan.

A csapatok lassan gyülekeztek, itt-ott megszólalt egy fegyver, melynek hangja visszaüzent a túlpartról, majd dob pergett valahol. A gyalogos híd alatt osztrák egység gyakorolt. A csatatér egyes pontjain pirotechnikusok rejtették el a robbanó tölteteket, ástak mint a kutya mely a csontját elrejti.

Mi is begördítettük a löveget, kicsi gyakorlás az ágyúval, majd alaki mozgás. Mozogni kell, a böjti szelek még nincsenek itt, de ez is elég böjtös. Telik az idő. Egyre több csapat érkezik. A toronyóra már többször körbejárt mióta itt vagyunk. Na, végre elérte a delet, egymáson hasalnak a mutatók. Hogy éhen ne maradjunk irány az étkezde, katonásan masírozva. Mindjárt rózsaszínben van a világ, ha kicsit kanalaz a katona. Visszafelé vidámabb a menet.

Haditanács alakul. Ki mikor, ki merre és hová. Megegyeztünk, a magyarok megint győznek. ( Évek óta ez az egyezség.) Nem nagy gond. Mindenki a helyére!  ( A nézők a lépcsőkön ülnek, vagy a kőpárkánynak támaszkodnak.)

Kezdünk!  Az osztrák sereg bemasírozik "Szolnokra", mi utánuk. Még szemtelenül megtámadnak! Egy kis kartács, visszarohannak. A nagy ágyúnk bömböl rendesen, a kicsik besegítenek, ne bántsd a magyart! A csata erősen hullámzik ide-oda. A gyalogosaink állják a vértesek támadását rendesen. Majd a gyalogság űzi egymást. A huszárjaink hol itt, hol ott zaklatják az ellent. Az ágyúgolyók a laza talajon felvágják a földet, tűzgömb is van rendesen. Na de egyre erősítünk, az osztrák már nem bírja idegekkel megszalad. 

A végén díszmenettel besöpörjük a nézők elismerését!


2019. február 3., vasárnap

Emlékezés a doni hősökre

Albert Ferenc:
Don folyó


Nem feledhetem…!
És egyetlen magyar sem soha:
miként veszett a Don folyónál
több mint százezer katona.
S hiába várta vissza őket,
anya, gyermek, feleség, s a haza.


Fúdd el jó szél, fúdd el
a messzi orosz pusztán,
volt egy vitéz hadsereg
- ármány szülte hajdanán; -
megpecsételt sorsukon
hogy gázolt át a könyörtelen halál.


Fúdd el jó szél, fúdd el,
ott a Don folyó partján:
piros vértől ázott földön
miként sarjad a vadvirág,
elborítva a harcmezőt,
és a halott bakák horpadó hantját.


Fúdd el jó szél, fúdd el
kürtödön, a takarodót;
és te szelíd Don folyó
csobogj lágyan bús altatót,
örök álmuk ne zavard meg!
Pihenjen békén e „néma hadsereg”!

Nem feledhetem…!
Nem feledhetem…!


Csapatunk nem felejt, mint ahogyan a vers költője sem. Minden évben két, számunkra nagyon fontos cselekedetünk van. Az egyik a Doni harcok emlék napja, a másik a Hősök Napja. 

Az elmúlt öldöklő háborúk katonáinak emlékét nem őrizzük, hanem felelevenítjük, hogy ott legyenek velünk a koszorúk virágaiban, a lélekharangunk csengésében, a gyertyaláng lobbanásában.

Az idei megemlékezés az eddigieknél nagyobb volt, már ami az egyenruhás katonák létszámát illeti. Az idén Varsóból is eljöttek katonai hagyományőrző barátaink.A rendezvényünk Nagykátán kezdődött és folytatódott Tápiógyörgyén, majd Jászboldogházán.

Sajnos a lakosság és az iskolák érthetetlen közönyét minden évben érezzük.


2019. január 17., csütörtök

A csapatunk 20 éves

A Honvédtüzér csapatunk 20 évvel ezelőtt állott fel hadrendben, szép hazánk első tüzércsapataként.

A csapat tevékenységéről nem szándékozom sokat írni, hiszen ha a honlapunkat olvasgatják, szinte mindent megtudhatnak rólunk. Merre jártunk, mit csináltunk, milyen feladatokat hajtottunk végre, hazánkban vagy néha-néha a határainkon túl is. Sok szép eseményben volt részünk, a 20 év nem olyan sok, de nem is kevés.

Nem mindig kellemes a szolgálat az sokszor bebizonyosodott. A leghosszabb őrségem Rómában volt a Szent Pál bazilikában, 180 perc. Olaszországban 2017. nyarán, szinte ránk égett az egyenruha, a derékszíjam a verejtéktől átázott, a zubbonyom hátrészén kivirágzott a só, mikor már meg tudott száradni az egyenruha.

De többször előfordult, hogy elment a csapat civilben dolgozni, ha valami nemes cél felbukkant előttünk. Ilyen volt a szorgos munkás hét a Pasubió (Olaszország) hegyén, ahol egy olasz katonatemetőben dolgoztunk. Harmadik napra kicserepesedett a szánk széle, be is repedezett rendesen. Nagyon vigyázva kellett ennünk, mert igen fájdalmas volt. Hazaérkezésünk után sokára mondhattuk gyógyultnak. 

Erdélyben – Csaba testvér gyermekotthonában – dolgoztunk egy hetet Bethlen Gábor, Erdély fejedelmének szülőházát kőrbeölelő park ápolásán. Egy fa gallyazásán eltűnt alólam a létra. Zúzódásokkal és jobb vállamban izomszakadással nyugtáztam a napot. De említhetem Farkaslakát is a szörnyű árvizet. A csapatunk segített ahol tudott, hiszen az elöntött területeket vastagon elborította az iszap. A Nyikó (a falu közepén átkanyargó folyócska) melletti házsor házaiba beömlött a hordalékos áradat.

A tápióbicskei ütközetben szerzett sebesüléseik folytán, az akkor rögtönzött hadikórházban 59 honvéd halt bele sérüléseibe. Ők a Nagykátai temetőben lettek elhantolva. Harminc évvel ezelőtt a Nagykáta Barátainak Köre létre hozta a "Hősök temetőjét".  A harminc év erősen meglátszott már a katonatemetőn. A csapatunk az ősszel pár hét alatt rendbe hozta, felújította.

A Nagy Háborúba településünkről, Nagykátáról is elmentek a férfiak több százan. 239 katona nem tért haza. A II. világháború hazánkon is végigdübörgött, így nem csak katona, de civil áldozatok is voltak, összesen 197-en. Az adatok nem pontosak. (Nagy János honvéd neve Tiszakécskén márványba van vésve. Nagykátán kimaradt a névsorból.)

A háború után felnövő nemzedék a katonahőseink tisztelete nélkül nőtt fel. Tüzércsapatunk úgy 18 évvel ezelőtt Nagykátán újra megtartotta, a háború óta első Hősök Napját. Pár évvel később kezdődött a Doni-csaták hőseire emlékező évenkénti rendezvény. Ezen megemlékezések, teljes egészében csapatunk rendezésében valósulnak meg.

2008-ban a város vezetésétől "Pro Urbe" elismerést kaptunk.

Csapatunk nem katonai hagyományokat őriz, hanem benne él. Nem őrizzük a hőseink emlékét, hanem felelevenítjük emléküket és életben tartjuk. Nagy tisztelettel viseljük azokat a katonaruhákat, melyekben hőseink harcoltak szülőföldjükért, hazájukért.