A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csapat és egyéb események. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Csapat és egyéb események. Összes bejegyzés megjelenítése

2023. október 5., csütörtök

Szép az üdvözlő tábla

Régebben volt a Farmos felől jövő országút mellett, egy csúnyácska üdvözlő tábla. Virított, mintha szép lenne.

A csapatunk gondolt egyet, összefogtunk és dolgoztunk. Beszereztük a fa anyagot, fűrészeltünk, gyalultunk, csiszoltunk, szögeltünk, táblát készíttettünk, összeállítottuk, a fakeretet bekentük lazúrral és kész volt.

Kiszállítottuk az új helyre, a GESZ pedig felállította. Pár nap után muskátli is mosolygott az autósok felé.




2023. április 1., szombat

Nagy dörrenés a Kossuth Rádióban

A Kossuth Rádió minden héten elmegy szép hazánk valamelyik részére, ahol összegyűjtik az érdekeset, a szépet, a jót.

Ez abból áll, hogy begyűjtik a lakosok azon részét akik mesélni tudnak a városról, az érdekes tevékenységéről, mi a hobbija, hogyan él. Mindenkit – akiket össze hívtak – interjúvoltak és az már megy is az adásba egyenesen. A műsor 5 óráig tartott.

Nagykátára április 1-jén szombaton érkeztek, remek jó idő volt. Ágyúval együtt, mi csapatunk is ott volt. Beszélgettünk rólunk a csapatról és a végén durrantottunk a hatfontossal. Meg voltak elégedve! Azok is akik hallották.


2023. március 26., vasárnap

Tüzérek a nagykátai temetőben

Vasárnap délelőtt van. A tavaszi napsugár simogatja a temető sírjait. Itt-ott már a sírokon nárciszok, jácintok mosolyognak. Feléledt a rég várt tavasz.

A tüzércsapat is kint van a temetőben. A Hősök kertjében tevékenykedünk. A fakeresztekre, eső esetén nagyon felverődik a talaj, ami száradás után szürke és nagyon csúnya lesz. Hogy ez ne úgy legyen, járdalapokkal megoldottuk a bajt.

A tüzér csapatunk nem csak beöltözik egyenruhákba, hanem a közösségünk felé is tesz cselekedeteket. 2008-ban rendbe tettük ezt a Hősök kertjét, a fejfákat újra cseréltük, a kerítést lefestettük és volt ott még más munka is.

2020. augusztusában Alsófeketeerdőn a fekete nyárfa környékét alakítottuk ki pihenővé. Nagy sikere van, sokan járnak oda.

Olaszországban katonai temetőben dolgoztunk 2009-ben. A magyar katonák emlékére, bronz táblát állítottunk a Pasubio hegyén, 2003m magasságban.

A többi munkánkat tovább nem írom, sok lenne még.
Senki nem kért ilyen tettekre. Magunk elhatározása, tesszük amit tennünk kell! 


2023. március 9., csütörtök

Az ágyúnk dörgése

Végre filmet készítettek Hadik Andrásról, arról, aki a Habsburg Birodalom legjobb katonája volt, a legmagasabb rangban. Miniszter is volt. Nagyon értette a seregek irányítását és nagyon jól pörgött az esze, sok huszárcsínyt is végrehajtott. 

A legnagyobb esete Berlin megsarcolása. Fantasztikus mozzanatokkal 5100 katonájával, elindult Berlin felé, a seregben huszárok, tüzérek és gyalogosok voltak. A gyalogosokat szekérre ültette, a gyors haladás miatt. Több mint 150 km-t mentek a ellenség háta mögé. Mikor elvégezték a dolgaikat, akkor Berlinből sikeresen visszaindultak és remekül kicsúsztak a harapófogóból.

Remélhető, hogy a film elkészítése kiemelheti a feledésből, nagy magyar hősünket.

A csapatunk ágyúja remekül dolgozott a kamerák előtt. A miénk lőtte szét a Berlin nagy kapuját!


 

2022. szeptember 10., szombat

2022. július 18., hétfő

Pasubiói emléktábla

Az előző bejegyzésben látható táblácska a temető mellett megmaradt a helyén és mi indultunk tovább.
 
Egy keskeny ösvényre tértünk át, csak egymás hátát láttuk már és a lábunk alatt a veszettül emelkedett az ösvény. Néha áttértünk a kanyargós futóárok ropogós kövét nyüstölni.
 
Ahová igyekeztünk a környék legmagasabb pontja. A Nagy Háború legnagyobb aknaharcát itt vívták meg az olasz és az Osztrák-Magyar Monarchia seregei. Pontosabban ezt a haditettet a magyar 1/6-os komáromi árkászszázad cselekedte. (Aki szeretné mélyebben belemerülni a hadtörténelemben itt tudja elolvasni a történetet:  " Komáromi árkászok emlékére " címmel.
 
Csapatunk a tett színhelyén 2015-ben emléktáblát állított a magyar árkászok emlékének, négy nyelven. Most koszorút és nemzeti zászlót vittünk 2203 m magasságba, ahol már a csend is elhallgatott.  A nem kevés anyagiakat barátunk Giacomo Framarin vállalta.

Igen sokat támogat bennünket, köszönet érte!

 


Pasubió hegyén

A megemlékezések szombat és vasárnap elmúltak. Még volt egy napunk, amit arra használtunk fel, hogy felküzdjük magunkat 2220 m magasba, a kedvenc Pasubio hegyre.
 
Ez a hatalmas nagy mészkő "halom" nagyon szívébe égett a csapatunknak. Fent, a már zord, de fenséges sziklák között igen emlékezetes tetteink voltak.
 
Szerintem, a csapatunk fennállásának 24 éve alatt ez a két cselekedet a legszebbek között van.
 
Hogy micsoda? Máris elmesélem, de röviden. ( Ez az egyik!)
 
Itt fent a 2035 méteren van a 157-es olasz regiment temetője. Idáig hozták az elesetteket, itt kaptak a sziklákban nyughelyet. 2009-ben eljött csapatunk ide a temetőt rendbe hozni, mi voltunk a kezdő brigád. Egy hetet dolgoztunk, elég keményen, sokat ölelgettük a sziklákat ide-oda cipelgetve.A munka végeztével sziklákból kis emléket építettünk. Most, 13 év múlva vittünk egy kis kétnyelvű táblácskát amit ráragasztottunk a sziklánkra.
 
" Itt dolgozott a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat 
Magyarországból, a hős katonák tiszteletére 2009."
 

2022. február 5., szombat

Doni hősök emlékére

A Honvédtüzér Hagyományőrző Csapatunk a Don-kanyari harcok és ott elesett katonáink emlékére, Doni-emléktúrát szervezett. Több éve, hogy ezt a megemlékezést megtartjuk, de most először nyilvánosnak hirdettük, csatlakozhattak azok, kik kegyeletüket szerették volna kifejezni. Vendégeink voltak a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesülettől is.

A túrán – örömünkre – többen voltak mint reméltük.

Köszönjük! Jövőre újból találkozunk!

A Doni-emléktúra résztvevőit a Czakó-busz szállította Farmosra.

Köszönjük a támogatást!



2020. augusztus 20., csütörtök

Jót tenni jó!

Ezen a szép napon nem öltöttünk egyenruhát..Nem masíroztunk, őrséget sem álltunk

Augusztus 20-a délutánján gyülekeztünk Nagykáta legnagyobb fájánál, a gyönyörű, nagyságában fenséges fekete nyárfánál. A térkép Részvényszőlő-nek nevezi azt a részt, ahol a mai hatalmas fa valaha kibújt a földből, az Erdőszőlőre szaladó út mellett. Az egykori nagy szőlőgazdálkodásra már csak a térképeken megmaradt elnevezések emlékeztetnek Erdőszőlő, Öregszőlő, Részvényszőlő, Verdungos és bizonyára van még, de most csak ennyi jutott eszembe.

Tehát a Tüzércsapat kezdeményezésére a nyárfánál gyülekeztünk, olyan emberekkel kikben van még közösségi szellem és akár a keze munkáját is áldozza valami jó ügyért, mert JÓT TENNI JÓ. A tervünk az volt, hogy a hatalmas fa környékét rendbe tesszük, ápoljuk a területgazda Szabó Pál hozzájárulásával.

Ki mikor érkezett, úgy kerültek elő a szerszámok. Fűnyírás, gazirtás, területrendezés, miközben pörkölt illata ölelte át a fa körül kialakult tisztást. Mikorra a bogrács bekerült a tisztás közepére, már farönkből készült, beásott asztal és pad is került oda, Magó János jóvoltából. (Tőle nem tudunk olyant kérni, amit ne teljesítene.)

A munkánk végeztével meg voltunk elégedve, talán egy kedves kirándulóhelyet teremtettünk.

A közösségi munkában részt vevők: Magó János, Smid Tibor, Smid Benedek, Vígh János, Tinka Ádám, Magó Lászkó, Bíró Antal (Jászapáti), Smidné Czakó Marianna, Smid Zsófia, Liszka Gyöngy, Tengeri Ágnes, Csonka Istvánné és szerénységem Káplár Béla.

A nyárfa eredetlegendája: Magó János barátunk mesélte, hogy ő az édesapjától hallotta, az édesapja meg a nagyapjától, hogy a szőlő kora tavaszi nyitásakor délben szalonnát sütöttek, majd a nyársbotot beleszúrták a homokba – nem az égett heggyel lefelé, hanem a markolatával – ami kirügyezett és levelet hajtott, amit a gazda fává nevelt. A kis nyársbotot most hatalmas faként csodálhatjuk.

Végül a fekete-nyár mérete, 2020. augusztus 20.: Törzskerület mellmagasságban: 6,53 m. Magassága 39,80 m. Lombátmérő kb. 25 m.

A fát mielőbb védetté kell nyilvánítani, megérdemli!



2019. június 13., csütörtök

Toborzó a nagykátai gimnáziumban

Az Igazgató úr engedelmével bemutató napot tartottunk a Gimnázium kertjében. Röpke kis ízelítőt adtunk a katonaság életéből, visszavíve az érdeklődőket az 1848-as Szabadságharcunk tüzérségébe, majd a hadosztályágyú segítségével megismerhették egy háborús ágyú működését. Bemutattuk a kor ruházatát a II. világháborús magyar ruházatot. Érdeklődők mindig akadtak ami elismerésnek is beillett, hiszen ez egy toborzó is volt, az ismeretterjesztésen kívül.


2018. szeptember 27., csütörtök

Hősök nyughelye

Október 6-án volt éppen 30 éve annak, hogy a temetőnkben készen lett a "Hősök kertje".
Akkor a Nagykáta Barátainak Köre szervezésében jött létre ez az elkerített kicsi kert. Ha akkor ez nem jött volna létre, bizony jobban csökkent volna a hősök nyughelye. 
Ide, 1849 április 4-től kezdve egészen július 21-ig 59 katonát temettek el, kik a Keglevich kastélyban létrehozott szükségkórházban adták vissza lelküket a Teremtőnek, a tápióbicskei csatában kapott sebesülésük által.
Április 4-ei napon hét vitézünk halt meg a kórházban, a következő napokban 1-2 naponta. Ebből kikövetkeztetve nem tömegsírba helyezték el őket, hanem mindenki megkapta a végtisztességen a külön sírt. Így nehéz elképzelni, hogy ezen a megmaradt kicsiny területen 59-en nyugodnának. Az idősebbek emlékezete szerint az a terület jóval nagyobb volt, meg lehetett számolni az 59 sírhantot. Ám az utókor "hálája" igen csak csökkentette a sírhantokat. Harminc évvel ezelőtt csak ezt a megmaradt területet lehetett körbekeríteni.
A " Hősök kertje" már igencsak megkopott, korhadt és rozsda marta. Ezért a tüzércsapatunk kézbe vette a felújítását. A korhadó félben lévő fejfákat lecseréltük. A felesleges tujákat kivágtuk, a kerítést lefestettük. A kert fel lett töltve, megemelve a szintet.
Utolsó simításként jó pár fejfát kellett még helyre tenni, de ez a munkálatot elég gyorsan, már rutinnal végeztük, így szemlátomást sorjáztak a keresztek. A katonatemetőkben mindig fegyelmezetten sorakoznak a keresztek. A katonák holtukban is követik a parancs fegyelmét.

Még egy kicsi gereblyézés majd a jó munka tudatával ballagtunk ki a temetőből. Kellemes érzéssel – mint aki jót tett.

Szeptember 27-én kezdtük s október 6-án, amikor a déli harangszó átsuhant a temető felett, befejeztük a munkálatokat.

"Apák, fiúk, szerelmes vőlegények,
kik porladoztok, haj, sok éve már,
akik elé mennydörgő ágyúszóban,
véres mezőkön toppant a halál,
aludjatok! – A szunnyadástok boldog,
mert csonttá kövült bennetek az álom:
hogy hatalmas, erős nemzet él
Kárpát ölében, a tiszai tájon"

(Somogyváry Gyula)

Nem mindig szokásom neveket írni, mert úgy érzem csapatmunkáról van szó, de most kivételt teszek és sorolom kik vettek részt a munkákban:

Magó János, Magó László, Smid Tibor, Smid Benedek, Tóth Péter, Tóth Károly, Barad Attila, Szécsényi László, Káplár Béla.

Az önkormányzat 200 000 Ft-al járult a költségekhez. A VGSZ támogatása nélkül is sokkal nehezebb munkánk lett volna.


2018. június 30., szombat

Nyári tábor valahol a Tápió-mentén, Június 29-30.

Összefogásból – abból általában jó születik – egy remek nyári katonatábor kerekedett kint a határban, arra amerre a Tápió patak oson a partjai közé szorulva.

A Honvédtüzér Hagyományőrző Csapatunk és Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tervezetében született meg az ötlet – nem először – egy nyári táborról. A szervezés bepöccent, mint egy Trabant kora reggel, ha nincs beköpve a gyertya.

Mennyi sátor és ágy kell, no és asztal, pad? Napirend, kiképzési terv hamar papírra került.

- De mit eszik a tábor?
- Az hagyján, de ki főz?
- Hát a Tibi!
- No ezt is megoldottuk!

Megoldódott a terület lekaszálása is mert magasra szökkent a dudva. A latrina is meg volt ásva, így jöhettek a táborverők. A sátor gyorsan kinőtt, mint csiperkegomba eső után. A tábor hamar be volt rendezve, így jöhettek a kiképzendők, mármint a katonák.

Péntek délután már egymásután érkeztek a civilek, a katonaruha csak szombat reggeltől érvényes. Szombat reggel elindult a kiképzés, gyakorlás. Alaki az alap. Állni, elindulni és menni alapvető tudás. Később jött a fegyverismeret, fegyverkezelés és ápolás, majd a gyakorlatok. Végül harcászat tarkította az utolsó napot.

Vasárnap délután táborbontás, mindent a helyére alapon.

- Isten veletek!

Erős, barátságos kézszorítás után szétszéledt a tábor.


2017. január 28., szombat

Doni-Túra VI. helyszín, Jászboldogháza

 Foga van a télnek, de az is lehet, hogy agyara is van. A dércsillámok, mint apró gyémántok meglepik a fák csupasz ágait a kerítést, az áram drótjait, egyszóval mindent ami kívül esik a jó meleg szobán.

Amíg öltözködünk, felszerelkezünk, a helyzet egyre rosszabb. Körbeölel ez a nyavalyás hideg, indulás előtt néztem meg a hőmérőt, - 8 fok. Mozgásunk még kevés, így belűről fűteni még nem tudunk. A lábunk fokozatosan hűl, te jó ég mi lehetett kint a Don kanyarjában - 40 fokban!? Szerencsénkre szólnak, hogy mindjárt kezdődik a megemlékezés. Utolsó simítások: gombold be a köpeny fölső gombját, igazítsd meg a gallérom, a szuronyom húzd már előre stb. Sorakozó, majd elindulunk az emlékműhöz.

Megkezdődik a megemlékezés. Az emlékművön névsor, azoké akik Jászboldogházáról elmentek katonaként és soha többé nem tértek haza. A teremtő áldja meg a sírjaikat, bárhol is vannak!

A megemlékezés végével nekiindulunk az útnak. 17,3 km. Útközben még megállunk a temetőben, az ismeretlen katona sírjánál. Innen a közelből hozták be nemrégen a csontjait. Egyenlőre nem tudni ki Ő, így azt sem tudni, hol várták évekig haza. Talán egyszer kiderül. Sírja szépen gondozott.

Előőrsök előre! Oldalt a hatalmas pusztaság miatt nem biztosítunk, figyelők vannak kijelölve. Igazi télben törjük magunkat előre, a jégbordás úton. Pihenőt Szent Vendel szobránál tartjuk, oltalmában ajánljuk magunkat. Pórtelek központját nem érintjük előtte kanyarodunk el, vissza a cél felé, vagyis Jászboldogházának.

Megérkezvén barátunk házához, kiállítást szemlélünk a gyűjteményéből. Többen elcsüggednek, azt hitték eddig, szép összegyűjtött anyaguk van.

A vacsora igazi meglepetés. Rendkívüli tisztaság, a bőség zavara. A gulyás olyan "még szedek egy tányérral!" fajta.

Jól esett az egész napos kint lét után a terem melege és a figyelmes gondos vendéglátás!

Köszönjük jászboldogházai barátaink!

Az eseményt a MATASZ Jász Nagy-Kun Szolnok megyei szervezete szervezte.


2016. december 29., csütörtök

Az új ágyú fogadása, Nagykáta

Csütörtökön megérkezett, pontosabban hazahoztuk a csapatunk új tagját, ha már egyszer rátettük a kezünket.

"A ZIS-3-as páncéltörő ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az első prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az első igazi tömeggyártásra került löveg. Lőszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lőszerével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményű ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csőszájféket kellett az ágyúcsőre felszerelni."

Írja a masodikvh.hu internetes oldal.

Csapatunkban a II. világháborús részlegnél teljesít szolgálatot, mint zsákmányolt löveg. De kitűnően használható még az 1956-os megemlékezéseken is.


2016. október 29., szombat

Repülő Múzeum látogatás, Szolnok

A csapatunk kisebbik felével szolnoki Repülő Múzeumot látogattuk meg. Kisebbik felén az ifjú tüzéreinket kell érteni, kik a Basa tanár úr sajnálatos és váratlan halála után vezető nélkül maradtak és így lettek a csapatunk tagjai.

Smid Tibor jóvoltából autóztunk el Szolnokra. A megérkezésünk után rögtön kiderült, hogy érdemes volt eljönni. A pazarul berendezett tágas kiállítócsarnok, ismert és általunk ismeretlen repülők sora. Nemrégen kiásott repülőroncsok, motorok tarkítják a látnivalókat.

Az emelet egy részén a repüléshez, a pilótákhoz köthető tárgyakat egyenruhákat látunk.( Kissé furcsa volt, hogy a vitrinben lévő pilóta köpenyre I. világháborús tüzérgombokat varrtak. Ki tudja miért! )

A szépen kialakított és berendezett udvar is tele sugárhajtású harci repülőkkel. Persze már muzeális darabokkal a MIG-15-tel kezdve. De látunk itt rakétákat, lokátorokat és a régi MÁV raktárépületben légelhárító lövegeket is. Ugyanis az egész múzeumot az egykori Indóház területén, az ódon épületeket is remekül felhasználva alakították ki.


2016. július 16., szombat

2016. július 16 - 17. Tonezza del Cimone (Olaszország)

Az erőd munkálataiban eltöltött 5 nap után átköltöztünk a Tonezza del Cimonei szállásunkra és innen jártuk a környék rendezvényeit.

Arsieroi katonatemető, a Laghi-i és a Tonezzai emlékhely már nem idegen számunkra, hiszen már kilenc éve, hogy ismerjük e helyeket.

Az idén megható, szinte hihetetlen látvány fogadott Tonezza del Cimone városkában. Az utcák a megemlékezés napjára mindig fel vannak zászlózva. Kitűzve az olasz az osztrák és néhol az Európai zászlócskák. Az idén változás állt be, mert az olasz és az osztrák zászlók között minden harmadik magyar volt. Mikor ezt az egyik főrendezőnek megköszöntük azt válaszolta: Fejlődünk mi is!

A jelképes temetőben mióta odajárunk - 2007 - azóta a zenekar által megszólaltatott himnuszunk hangjainál felkúszik a rúdra a magyar zászló. Ez számunkra már megszokott volt, de az, hogy az utcai oszlopokon is ott legyen a nemzeti trikolórunk ez igazi meglepetés a csapatunk számára. Úgy is írhatnám, hogy a sokévi törekvésünk beérik és lassan olasz barátainkban is tudatosul, hogy az osztrák és a magyar nemzet nem azonos, csak a háború idején monarchiában élt a két ország. Mivel Olaszországnak és Ausztriának területi vitája lévén egymással, a hadüzenet után nekünk is menni kellett.

Több százezer katonánk maradványai porladoznak errefelé, az egykori Dél-tiroli frontvonalon is, kicsit feledve a nemzet által.

Sok még a tennivalónk!

              A megbékélés parkja                             Barátságban olasz-osztrák-magyar bajtársak


Városi felvonuláson                                       Elköszönünk vendéglátóinktól


Csapatunk

2016. július 11., hétfő

2016. július 11-15 Monte Maso erőd, Olaszország

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat 

1883-ban a Rovereto és Schio között épülő hegyi útvonalon – ma SS46 számozású – erődöt kezdtek építeni. Remekül kiválasztották a helyét, a nehéz terepen kanyargó hegyi utat két irányban is ellenőrzése alatt tudta tartani a téglából, betonból, és páncélból felépített nagy monstrum. Az erőd két oldalára hatalmas, 149 mm-es tarackokat telepítettek.

Az első világháborúban érdekes módon nem játszott szerepet az erőd, pedig ez az Osztrák-Magyar csapatok számára igen értékes felvonuló útvonal volt.   

Az újabb háborúra való készülődés során, 1938-ban – a 48mm-es páncéllemezek és az egyéb beépített fémek miatt – felrobbantották ez erősséget. Azóta romhalmaz. Kezdtek a környék lakosai is innen építkezni, így az erőd ebek harmincadjára került.

Pár évvel ezelőtt megvásárolták felújítási célzattal, melyben hadi múzeum is helyet kap. Tavalyi kint létünkkor itt vacsoráztunk, mert egy helyreállított szárnyában már étterem is működik. Megígérte a csapat, hogy segítség lesz a munkálatokban.

A szavunkat megtartottuk, hiszen július 11-től 15-ig az erődben dolgoztunk, romeltakarítással foglalkoztunk. Fő szerszámaink a csákány, lapát és a talicska volt. 1,5 km-re egy faluban laktunk a szállodában, onnan jártunk fel dolgozni.

Az utolsó napunk estélyén S. Antonio nevű településen – itt volt a szállásunk –
egy számunkra szokatlan népi játékban gyönyörködhettünk. A házakkal körülölelt téren igen nagy találékonysággal megjelenítették a Nagy Háború éveit. Szereplők, az itt és a környéken lakók apraja és nagyja volt.

Szombat délelőtt egyenruhába öltöztünk, hogy az erődnél fényképezkedjünk, majd autóba ülve Tonezza del Cimone felé vettük az irányt.

A fénykor                                                                   Régi kép

Az eleje ma

Az egyik folyosó

Az udvar                                                                     Kőhordás

Erődrészletek a lőrésekkel

A munka végén díszben


Az erőd helye a térképen: ITT
Aki esetleg tud olaszul, az erőd weboldala: ITT
Egy rövidke videó az állapotokról: ITT  

2016. május 30., hétfő

Emléktábla felújítás, Nagykáta

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat


Aki valamilyen okból járt már az Epresi iskolában, annak minden bizonnyal – ha csak egy pillanatra is – megakadhatott a szeme a bejárati botívek folyosóján felfüggesztett márványtáblán, ami egy első világháborús emléktábla. Mácsik istván tanító úr emlékére.

Az emléktábla elhanyagolt állapotából ítélve talán még sosem volt karbantartva. Ezért nagyon ráfért már egy kis gondozás.

Az iskola igazgatónőjének engedélyével, tüzércsapatunk hozzáértő tagjai leszedték az emléktáblát és a felújítása után visszaszerelték az új díszcsavarokkal, amikből hiányzott is egy garnitúra.


Ahogyan a táblán olvasható, Mácsik István tanító úrnak állították az emléktáblát kartársai. Hogy mikor született meg a tábla arról nincs adat. Az is lehet, hogy előbb, mint a Nagykáta főterén álló I. világháborús emlékmű, amin szintén szerepel a tanító úr, de Macsik István névvel, aki karpaszományos őrmesterként szolgálta a királyt és a hazát.

Szerettei, kartársai hiba várták haza.

2016. április 15., péntek

Basa László temetése, Nagykáta

Feketére festett nap, ismét bajtársi temetés.

Basa László nyugalmazott tanár, a nagykátai Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapat megálmodója, létrehozója és vezető századosa, elhagyott bennünket.

A gyermekkorú katonai hagyományőrzés jelentős személyének kezéből hullott ki a kard. Parancsnok nélkül maradt a csapata.

"Az ő kezéből most kihullott a zászló, de reméljük, és bizonyára ő is remélte, hogy van, aki felemeli és továbbviszi azok közül, akik a Kossuth Lajos Hagyományőrző Csapatban nőttek fel, teljesítenek, vagy teljesítettek szolgálatot, hiszen az általa vezetett csapat a gyermekmozgalom egyik legismertebb közössége lett, Nagykáta pedig a szövetség egyik központjává vált."

Bajtársunkat katonai hagyományőrző tiszteletadással kísértük utolsó útjára, a csapata díszlövésének hangjainál helyezték Őt örök nyugalomra.

(Az idézet részlet, A Magyar Hagyományőr Világszövetség elnökének, Vitkó Egonnak búcsúztatójából.)


Még több kép az eseményről ITT!