2015 . június 26 - 29. Olaszország II.

   Az előző napi - szombati - gyalogtúra az Ortigarara kicsit megnyüstölte a csapatot, de ez már csak ilyen, nem adják ingyen a magasságot. Izmoknak kell itt feszülni, tüdőnek, szívnek felpörgetve működni, szóval nem egy síkvidéki séta. Vasárnap is korán keltünk, beöltözés, reggeli és irány a tőlünk 60 km-re lévő Ossarium, ami a hegyi viszonyok miatt 1óra 30 perc menetidő.

   A megemlékezést az Ossariumnál (csontháznál) most ezen alkalommal az olasz alpini (hegyivadász) tartalékos szövetség tartotta. Az ő meghívásukra vettünk rész a katonai ceremónián, melyet a Nagy Háború kitörésének 100. évfordulóján tartottak. Az olaszoknál most van a 100 éves évforduló, mert ők 1 évvel később léptek be az eszeveszett öldöklésbe.

   A csapatunk számára történt itt valami igen jelentős is, ugyanis most lepleztük le az első emléktáblát az 1/6. komáromi árkászszázad jelentős haditettének emlékére, melyet itt a hegyen, a 2220 méteres Pasubion hajtottak végre. A második emléktáblát fent, a robbantás helyszínén leplezzük le szeptember első hetében. (A haditettről saját tollunkból olvashat ITT)

Az emléktábla költségét nemes lelkű olasz barátunk, Giacomo Framarin vette le a vállunkról.

Ossarium

                  A megemlékezés mozzanata                                        Zászló alatt a tábla

                                   A tábla                                                      Az adományozó (ülve)

2015 . június 26 - 29. Olaszország I.

   Csapatunk meghívásnak tett eleget amikor a fenti időszakban Olaszországba utaztunk.
   A négy napból mindjárt kettő maradt ha leszámoljuk az utazás időtartamát ami nagyjából 1-1 napot vesz igénybe.
  Az ottlétünk alatt, olaszországi barátunk, Giacomo Framarin vendégszeretetét és kalauzolását élveztük.
  Mivel a nagy megemlékezés napja vasárnapra van kitűzve, így szombaton kellően felkészülve hegyet mászni indultunk, történelmi helyszínt célba véve.
  A hegymászás nem tűnt gyermekjátéknak hiszen 2106 méterre kellett felkapaszkodnunk, a részben kopár mészkőhegyen.
  A látogatásunk nem véletlenül esett erre a hegyre, történelmi oka volt annak. 1917. június 10-25-ig tartott ezen a környéken és helyen az Ortigarai - csata néven jegyzett igen véres hadi esemény.
  Az osztrák-magyar csapatok kitűnő állásokat választottak maguknak, robbantva, ásva állásrendszereket alakítottak itt ki. A támadó olaszoknak 300000 katonájuk és 1600 lövegük volt. Az osztrák-magyar alakulatok 100000 emberével és 500 lövegével szemben. A 15 nap hadi eseményeinek következtében  26000 katona vesztesége volt az olasz seregnek, az osztrák-magyar oldalon "csak" 9000-en vesztették életüket.
   A hegy ormán lévő emlékműnél koszorút helyeztünk el a halálban megbékélt katonák emlékére.

Még több tudnivaló ITT

                      Emlékoszlop az Ortigaran                                     Kilátás a lövészárokból

                      Látkép az Ortigararól                                         Lövészárok a kép bal oldalán

Ortigarai hangulat

 Hadi építmények a hegyen

Katonai forgatag Csemőn a Tamás-tanyán

  Idén második alkalommal rendezték meg a Nemzetközi Harcászati és Military Fesztivált.
Az ország szinte minden pontjáról érkeztek hagyományőrzők, airsoft csapatok, gyűjtők és még sokan mások, hogy szórakoztassák a fesztivál látogatóit.
  Csapatunk 3 tagja vett részt az eseményen Magyar Királyi tüzér egyenruhában. Péntek délután kellett a csapatoknak beérkezni és tábort verni. Szombaton délelőtt hivatalos zászlófelvonás keretében megnyitották a rendezvényt. Ez után a "tankföldön" a veterán járművek felsorakoztak a felvonuláshoz, majd ennek végeztével elkezdődtek a hagyományőrző-, és airsoft bemutatók, pár percre igazi vadászpilóta is válhatott az emberből, hiszen be lehetett szállni a 6115-ös oldalszámú MIG21-es repülőbe is. Szombat és vasárnap délután a második világháborús hadijáték egy amerikai-német összecsapással kezdődött majd frontot váltva folytatódott a magyar és orosz csapatok csatározásával.
Este ingyenes koncertekkel szórakoztatták a közönséget.
Mint minden rendezvénynek ennek is voltak apróbb hibái, de ezektől eltekintve egy eseménydús hétvégének lehettünk részesei.
Tinka Ádám

Káplár György temetése, Nagykáta

  Szomorú esemény a csapatunk történetében, egy bajtársunkat kísértük utolsó útjára.
  A barátságos mosolyú katona ez év elején kilépett a biztonságot jelentő sorból, hogy a magányos harcát megvívja a kórral. Küzdelme hónapokig tartott de ezen csatájában a túlerő legyűrte.
  Káplár Gyuri elhagyott bennünket, visszavonhatatlanul!
  Emléke velünk lesz a csatamezőkön, az ágyunk dörgésében, a díszőrségek néha nehéz pillanataiban, a díszmeneteinkben. Azon pillanatokban mikor magunkra öltjük az elmúlt korok katonaruháit, melyben megidézzük régi hőseinket. Lelke velünk lesz  azon magasztos pillanatokban is mikor megszólal a nemzetünk himnusza, a magyar trikolór egyre magasabbra kúszik a zászlórúdon a Tonezzai megbékélés parkjában. De ott lesz egy magyar katona sírkövénél is, messze az egykori olasz csatatéren, ahol éppen koszorút helyezünk el a hőseink emlékére. Velünk fogja énekelni az esti tábortűznél azokat a katonadalokat, melyeket nagyon szeretett.
   Gyuri! A Teremtőnél van már befolyásod, ne feledkezz meg rólunk, egyengesd a csapatod rögös útját!
   Legyen könnyű testednek az anyaföld! Mert a lelket nem lehet eltemetni!

További képek ITT, mozgókép pedig ITT tekinthető meg.