2017. január 28., szombat

Doni-Túra VI. helyszín, Jászboldogháza

 Foga van a télnek, de az is lehet, hogy agyara is van. A dércsillámok, mint apró gyémántok meglepik a fák csupasz ágait a kerítést, az áram drótjait, egyszóval mindent ami kívül esik a jó meleg szobán.

Amíg öltözködünk, felszerelkezünk, a helyzet egyre rosszabb. Körbeölel ez a nyavalyás hideg, indulás előtt néztem meg a hőmérőt, - 8 fok. Mozgásunk még kevés, így belűről fűteni még nem tudunk. A lábunk fokozatosan hűl, te jó ég mi lehetett kint a Don kanyarjában - 40 fokban!? Szerencsénkre szólnak, hogy mindjárt kezdődik a megemlékezés. Utolsó simítások: gombold be a köpeny fölső gombját, igazítsd meg a gallérom, a szuronyom húzd már előre stb. Sorakozó, majd elindulunk az emlékműhöz.

Megkezdődik a megemlékezés. Az emlékművön névsor, azoké akik Jászboldogházáról elmentek katonaként és soha többé nem tértek haza. A teremtő áldja meg a sírjaikat, bárhol is vannak!

A megemlékezés végével nekiindulunk az útnak. 17,3 km. Útközben még megállunk a temetőben, az ismeretlen katona sírjánál. Innen a közelből hozták be nemrégen a csontjait. Egyenlőre nem tudni ki Ő, így azt sem tudni, hol várták évekig haza. Talán egyszer kiderül. Sírja szépen gondozott.

Előőrsök előre! Oldalt a hatalmas pusztaság miatt nem biztosítunk, figyelők vannak kijelölve. Igazi télben törjük magunkat előre, a jégbordás úton. Pihenőt Szent Vendel szobránál tartjuk, oltalmában ajánljuk magunkat. Pórtelek központját nem érintjük előtte kanyarodunk el, vissza a cél felé, vagyis Jászboldogházának.

Megérkezvén barátunk házához, kiállítást szemlélünk a gyűjteményéből. Többen elcsüggednek, azt hitték eddig, szép összegyűjtött anyaguk van.

A vacsora igazi meglepetés. Rendkívüli tisztaság, a bőség zavara. A gulyás olyan "még szedek egy tányérral!" fajta.

Jól esett az egész napos kint lét után a terem melege és a figyelmes gondos vendéglátás!

Köszönjük jászboldogházai barátaink!

Az eseményt a MATASZ Jász Nagy-Kun Szolnok megyei szervezete szervezte.


2017. január 23., hétfő

Magyar Kultúra Napja, Nagykáta

A Szent Korona őfelsége - a koronaőrök is így nevezik - a Magyar Kultúra Napja alkalmából több mint 2 órát tartózkodott városunkban. (Természetesen hű másolatban.)

"A magyar Szent Korona Európa egyik legrégebben használt és mai napig épségben megmaradt beavató koronája A magyar államisága egyik jelképe, mely végigkísérte a Magyar történelmet legalább a 12.századtól napjainkig. A gyakori trónviszályok idején birtoklása nagy előnyt biztosított a királyi hatalomért folytatott harcban. A Szent Korona állami jelképi funkciójára épült a Szent-korona-tan a magyar államjog fejlődésének egyik kiindulópontja. Ez a magyar alkotmányosság alapja volt az Anjou-kor végétől egészen a második világháború végéig. A tan szerint az ország alaptörvényének és jogrendszerének végső forrása a Szent Korona, és mint jogi személy, a Magyar Államnak felel meg. A történelmi hagyomány szerint 1038 augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján, I István magyar király a Szent Korona képében fölajánlotta Magyarországot Szűz Máriának. Ezzel elkezdődött az a történelmi folyamat, amelynek során a Magyar Királyság koronázási ékszeréből a magyar államiság jelképe lett."

Csapatunkat érte az az igen nagy megtiszteltetés, hogy a Szent Koronát bevihette és váltott őrséggel őrizhette a jelenléte alatt.

Idézet: Wikipédia.
Képek: Lengyel István


2017. január 15., vasárnap

Doni hősökre emlékeztünk Nagykátán.

Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:
„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztály parancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már vissza jönni. Siess, várunk.
- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.
- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”
Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:
„- Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem saját figyelődet lövöd.
-  Amíg használni tudok, nem megyek.
-  Sanyi!
-  Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen kőrbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”
15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.

 Értük szólt a harang és lobbant a mécses lángja!


2017. január 12., csütörtök

Doni áttörés megemlékezés, Budapest - Ludovika tér

Károly Ferenc:

Útjelzők

Láttad-e Uram,
azt a sereget?
Megvívni halállal,
birkózni hóval,
leskedő hollóval?
A megfagyott lábát,
ahogyan ott lebeg?
S ahogy ölelgették
zörgő rongyaikban
a megvadult szelek.

Láttad-e Uram,
élő keresztedet?
S ahogy integettek
lehullva a hóba
a megfagyott kezek?


Csapatunk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására vett részt, a Doni-áttörés 74. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

Képek: honvédelem.hu
             uni-nke.hu