2015. április 2., csütörtök

2015. április 2-8 Tavaszi Hadjárat

A világ legmagasztosabb szabadságharca.
Ez volt a magyarság eddigi legszebb arca.

   „Villám villant és ég zendült, még a pokol tüze is elgyengült, amikor szél süvített és ég támadt, mert a honvédsereg feltámadt. Nem a semmiből és még csak nem is poraiból, hanem a hazaszeretők elszánt soraiból. Mint az közismert - 1848-ban kezdődött, de a ’49-ik évben tetőzött. Küzdött a nép hősiesen és kegyetlen (benne neves, nevetlen) - szabadságért és hazáért, a nemzetért magáért. Családért meg jövőért, és az utánuk jövőkért. Ám gondolt az Úristen egyszer csak egy nagyot, és kitalálta a tavaszi hadjáratot. Mint derűs horizontról a halállal sújtó kardcsapás, úgy érte császár hadát a megrendítő fronthatás. Hatvan, Tápióbicske, Isaszeg és Vác – Windischgraatz is megtanulja mi a pác. Nagysalló, Komárom és Budavár - Ferenc Józsefet fogadja I. Miklós orosz cár. Nem bírok a magyarokkal Felség, ez egy kőkemény ellenség. Fogjunk össze, mi Európa nagyjai – véli talán a cár: a magyarokért nem nagy kár. Kétszázezer katonám induljon hadba, csatlakozzon az osztrák-magyar háborús folyamatba! Így győzi le a magyar szabadságot a két-hadsereges túlerő, ami sportszerűségből – köztünk legyen mondva - nem túl megnyerő!

   Majd 140 év eltelik – s hagyományőrző lovasok jönnek, kiknek vannak elveik. Hazáért és szabadságért tenni kell – mondják újra és újra, s rátalálnak a régi hadi ösvény szabta útra. Negyedszázada is már, hogy rajta járnak, igaz más arca van már a világnak. Más, mint 1989-ben, hát még 1849-ben! Lehet a világ persze ilyen is meg olyan is, a hagyományőrző haderő mozdul, ha jön az április. Nem kilencen vannak immár, hanem sokkal többen, tömegével vonulnak napfényben, esőben, hóban, ködben. A huszárság mellett honvédgyalogosok és honvédtüzérek sorakoznak, a csatatereken a „császári regimenttel” vakmerően hadakoznak. Koszorúznak, felvonulnak és emlékeznek, hagyományőrző hadsereget ők így képeznek.”

Részlet Fülöp Tibor Zoltán, a "Tavaszi Hadjárat" főrendezőjének írásából.

   Csapatunk itt - ott megjelent az eseményeken, viaskodott, küzdött és csatázott, de a zászlónkra nagyon vigyázott. Néha osztrákok voltunk, de ez nem volt árulás, így hozta a sorsolás.