Budai vár, Esztergomi bástya

Egy-két eltévedt fehér bodor felhő ímmel-ámmal úszik a kék festékkel színezett égbolton. Némi szellő csikók is itt kergetőznek, az Esztergomi bástyán. 

Az ágyúnk készenlétben és feszülten várjuk a feladatunk kezdetét.
Egy pillanat, a zászlórúdnál vezényszó hallatszik, Himnuszunk dallamára az ég felé nyúló zászlórúdon kúszik a nemzeti zászlónk.

Abban a pillanatban dörren az ágyúnk. Lassan, méltósággal halad a kibomlott zászló. Már elérte a középrészt, újabb dörrenés hallatszik. A katonazenekar már az utolsó dallamot fújja, a lobogó zászló is eléri a helyét. A hatfontos ágyúnk, tiszteletből  megadja a harmadik díszlövést. A dörrenés tovaszáll, talán a Budai hegyek völgyében érve elcsendesedik, elhalkul.

Honvédelem Napja volt, 175 évvel ezelőtt jött létre a honvédség.

Ludovika parkjában

Szürke fellegek jönnek-mennek, kergetik a szelek. Teljesen befedték az égboltot. Egy-egy esőcsepp lepottyant, de több nem özönlött le. Így voltunk egész nap.  

Talán sok látogató nem is volt, a rossz idő miatt. Akik kíváncsiak voltak ránk, azok oda jöttek, gyermekek és felnőttek. Sok mindent elmeséltünk rólunk, hogyan működik az ágyúnk, miért ilyen a ruhánk, a csákónk az miért nem kalap, s az atilla az nem zubbony.

Szóval elvoltunk egész nap, a látogatók meg okosabbak lettek.