2016. szeptember 22., csütörtök

2016. szeptember 22-26. Olaszország

Szept 22. utazás egész nap

Szept 23. Chiampo. Rémes ébresztő 3 órakor, a hajnal hasadását még csak nem is hallani. Gyors mosakodás, öltözés a mundérba, futtában kávé, mellé egy harapás valamilyen bukta. 3:30-kor már az autóban ülünk, hihetetlenül hideg az autó, de beindul. Nekiiramodunk az előttünk lévő másfél órás útnak, ami nagyrészt hegyi utakon kanyarog. Lakott területen 90-nel húzunk, na meg a 30-as táblánál is.
A "rendör barat" mondja olasz barátunk Giacomó, muszáj neki hinni, más választásunk nincs. A száguldás után megérkezünk Monte Cimone hegyére. Ha nincs velünk Giacomo és a talpraesettsége, akkor a kanyargós hegyi úton nem jutunk fel a parkolóig. Korom sötét van még, a hegyi út telve autókkal. Szirénánk az nincs, de szinte hihetetlen, egy idő után megérkezünk a felső parkolóba. Gyors egyenruha igazítás, magunkra szedjük amit még kell, és nyomás egy kaptatón felfelé, a megemlékezés színhelyére.
Ugyanis az egész eddig leírt események azért voltak, hogy ideérjünk egy I. világháborús esemény 100 éves évfordulójára. Az osztrák-magyar csapatok műszaki alakulatai lerobbantották itt az olasz állásokat, 1916. szeptember 23-án 5:45-órakor.
Pontban 5:45-kor az ossarium közepében piros fény gyúlik és pirotechnikai bombák rezegtetik meg a levegőt. Megrendítő a látvány és még hozzá jön az a tudat, hogy a talpunk alatt a mélyben több száz olasz katona holteste porladozik, a hatalmas szikláktól megnyomorítva.


Megint autóba ülünk, mert van még előttünk 2 órás út, persze hegyi terepen. Úti cél a Monte Grappa, az egykori hatalmas csaták színhelye. A háborús terep egyik szakértője – pár éve már a barátunk – Dávid vár bennünket. Túrára indulunk, melyen megmutatja a magyar katonák által létrehozott hegyi utat és az azon kiépített lövegállásokat. Láttuk a majd 100 éve kivájt lövegállásokat és a tűzvezető megfigyelők helyét.


Szeptember 24. Ez a nap szabad. Asiagoba viszem a csapatot, én már láttam azt a hatalmas, csupa márvány Ossariumot, ezért mutatom meg nekik is. A Nagy Háború olasz katonáinak emlékére emelték ezt a lenyűgöző méretű és szépségű ossariumot, vagyis csontkamrát. Magyar katonák neveit egy súlyos rézlapú könyvben böngészhetjük, sokszor hibásan írva. Vajon földi maradványaik merre porladnak?


Szeptember 25. Ma az emlékhelyeket koszorúztuk. Az a megtiszteltetés ért, hogy mindhárom helyen a milánói  konzulátus vezetőjével, Timaffy Judit Vilma konzulasszonnyal helyezhettem el a magyar szalaggal feldíszített koszorúkat. Ő képviselte a hivatalosan szép hazánkat, Magyarországot.


Szeptember 26. Hazafelé véve az irányt, reggeli után elhagyjuk e gyönyörű vidéket, amelyen a Nagy Háború idején magyar katonák is tették a dolgukat.