Az új ágyú fogadása, Nagykáta

Csütörtökön megérkezett, pontosabban hazahoztuk a csapatunk új tagját, ha már egyszer rátettük a kezünket.

"A ZIS-3-as páncéltörő ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az első prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az első igazi tömeggyártásra került löveg. Lőszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lőszerével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményű ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csőszájféket kellett az ágyúcsőre felszerelni."

Írja a masodikvh.hu internetes oldal.

Csapatunkban a II. világháborús részlegnél teljesít szolgálatot, mint zsákmányolt löveg. De kitűnően használható még az 1956-os megemlékezéseken is.

Ünnepi állománygyűlés, Budapest - Stefánia Palota

A Honvéd Kulturális Központban megtartott ünnepi állománygyűléssel, illetve a Magyar Ellátó Katonák emlékművének megkoszorúzásával emlékeztek a logisztikusok napjára az HM Logisztikai Központ katonái és dolgozói.

Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettünk - díszőrségként - ezen a két eseményen, a kaposvári huszár bajtársainkkal.

Majd az ünnepi állománygyűlés után a nap második részében koszorúzáson vettünk részt a Magyar Ellátó Katonák emlékművénél.

Fotók: Dévényi Veronika

Repülő Múzeum látogatás, Szolnok

A csapatunk kisebbik felével szolnoki Repülő Múzeumot látogattuk meg. Kisebbik felén az ifjú tüzéreinket kell érteni, kik a Basa tanár úr sajnálatos és váratlan halála után vezető nélkül maradtak és így lettek a csapatunk tagjai.

Smid Tibor jóvoltából autóztunk el Szolnokra. A megérkezésünk után rögtön kiderült, hogy érdemes volt eljönni. A pazarul berendezett tágas kiállítócsarnok, ismert és általunk ismeretlen repülők sora. Nemrégen kiásott repülőroncsok, motorok tarkítják a látnivalókat.

Az emelet egy részén a repüléshez, a pilótákhoz köthető tárgyakat egyenruhákat látunk.( Kissé furcsa volt, hogy a vitrinben lévő pilóta köpenyre I. világháborús tüzérgombokat varrtak. Ki tudja miért! )

A szépen kialakított és berendezett udvar is tele sugárhajtású harci repülőkkel. Persze már muzeális darabokkal a MIG-15-tel kezdve. De látunk itt rakétákat, lokátorokat és a régi MÁV raktárépületben légelhárító lövegeket is. Ugyanis az egész múzeumot az egykori Indóház területén, az ódon épületeket is remekül felhasználva alakították ki.

Október 23-i megemlékezés, Nagykáta

A szellő sem rezdül. Így nincs ami kisöpörje a hajnali órákban az utcákra beólálkodó  ködöt.A tél üzenete ez már, üzente, hogy jön.

Az ünnepség 10 órakor kezdődik, mi már 9:30-kor gyülekezünk, várjuk a Csepel teherautót. Meg is érkezik a jármű nem sokára s a "forradalmárok" - mert most ezt a szerepet játsszuk - felkapaszkodnak a platóra. Megjöttek a "Tápiómente" táncosai is. Aki felfér felszáll az öreg járgányra.

Megérkezik a jel, elindul a teherautó. Így a "forradalmárok" korhű járművel érkeznek meg a helyszínre, ahol már sokan várakoznak ünnepi ruhában, hogy megkezdődjön a megemlékezés. A 60. évforduló. Az idő rohan.

Egyik csapattagunk ötlete volt a Csepel teherautós bevonulás. Úgy hírlik sikere volt.

Október 23-i megemlékezés, Sülysáp

A színvonalas rendezvényen, Sülysápon is "forradalmárként" vettek részt csapatunk tagjai.

„A Káplár Béla által parancsnokolt Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjai - 1848-49, az I. és II. világháború katona hősei mellett -  az 1956-os forradalmárok emlékét is őrzik. Az országosan is elismert, komoly nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalattal rendelkező egység októberben, több településen, többek között Sülysápon is vállalt szolgálatot. Feladatukat a tőlük évek óta megszokott fegyelmezettséggel, magas színvonalon, hitelesen teljesítették. Köszönjük!”

(szöveg és képek forrása: tapiokultura.hu)

Október 23-i megemlékezés, Tápiószentmárton

Csapatunk tagjai "forradalmárként" vettek részt a Tápiószentmártoni ünnepen.

2016. szeptember 22-26. Olaszország

Szept 22. utazás egész nap

Szept 23. Chiampo. Rémes ébresztő 3 órakor, a hajnal hasadását még csak nem is hallani. Gyors mosakodás, öltözés a mundérba, futtában kávé, mellé egy harapás valamilyen bukta. 3:30-kor már az autóban ülünk, hihetetlenül hideg az autó, de beindul. Nekiiramodunk az előttünk lévő másfél órás útnak, ami nagyrészt hegyi utakon kanyarog. Lakott területen 90-nel húzunk, na meg a 30-as táblánál is.
A "rendör barat" mondja olasz barátunk Giacomó, muszáj neki hinni, más választásunk nincs. A száguldás után megérkezünk Monte Cimone hegyére. Ha nincs velünk Giacomo és a talpraesettsége, akkor a kanyargós hegyi úton nem jutunk fel a parkolóig. Korom sötét van még, a hegyi út telve autókkal. Szirénánk az nincs, de szinte hihetetlen, egy idő után megérkezünk a felső parkolóba. Gyors egyenruha igazítás, magunkra szedjük amit még kell, és nyomás egy kaptatón felfelé, a megemlékezés színhelyére.

Ugyanis az egész eddig leírt események azért voltak, hogy ideérjünk egy I. világháborús esemény 100 éves évfordulójára. Az osztrák-magyar csapatok műszaki alakulatai lerobbantották itt az olasz állásokat, 1916. szeptember 23-án 5:45-órakor.

Pontban 5:45-kor az ossarium közepében piros fény gyúlik és pirotechnikai bombák rezegtetik meg a levegőt. Megrendítő a látvány és még hozzá jön az a tudat, hogy a talpunk alatt a mélyben több száz olasz katona holteste porladozik, a hatalmas szikláktól megnyomorítva.

Megint autóba ülünk, mert van még előttünk 2 órás út, persze hegyi terepen. Úti cél a Monte Grappa, az egykori hatalmas csaták színhelye. A háborús terep egyik szakértője – pár éve már a barátunk – Dávid vár bennünket. Túrára indulunk, melyen megmutatja a magyar katonák által létrehozott hegyi utat és az azon kiépített lövegállásokat. Láttuk a majd 100 éve kivájt lövegállásokat és a tűzvezető megfigyelők helyét.

Szeptember 24. Ez a nap szabad. Asiagoba viszem a csapatot, én már láttam azt a hatalmas, csupa márvány Ossariumot, ezért mutatom meg nekik is. A Nagy Háború olasz katonáinak emlékére emelték ezt a lenyűgöző méretű és szépségű ossariumot, vagyis csontkamrát. Magyar katonák neveit egy súlyos rézlapú könyvben böngészhetjük, sokszor hibásan írva. Vajon földi maradványaik merre porladnak?

Szeptember 25. Ma az emlékhelyeket koszorúztuk. Az a megtiszteltetés ért, hogy mindhárom helyen a milánói  konzulátus vezetőjével, Timaffy Judit Vilma konzulasszonnyal helyezhettem el a magyar szalaggal feldíszített koszorúkat. Ő képviselte a hivatalosan szép hazánkat, Magyarországot.

Szeptember 26. Hazafelé véve az irányt, reggeli után elhagyjuk e gyönyörű vidéket, amelyen a Nagy Háború idején magyar katonák is tették a dolgukat.

Rendvédelmi nap, Budapest - Kőbánya

Kilencedik alkalommal rendezték meg Kőbányán a "Rendvédelmi napot", az Ó-hegyi park remek területén.

Ilyenkor messze űzve a csend, vijjog a rendőrautó - nem rohan sehová, csupán bemutatózik. Szirénázik a tűzoltóság, kigyulladt autót olt, nagyon csahol a jól idomított német juhász kutya, tetszik neki, hogy rablót fogott. Vágtáznak a lovasok, a leszálló helikopter felkergeti a fű közül a port. Szóval nem unatkozik senki, pörögnek az események. Sok sátor várja az érdeklődőket, bennük a legjobb könyvek, fegyverek és minden egyéb, ami a témához tartozik. 

A Nap is ránk mosolyog, de ennyire azért nem kellene.

Az érdeklődők leginkább családosok, kis és nagy gyerekkel. Van aki unottan elsétál mellettünk, de sokkal több az akinek felcsillan a szeme az ágyúnk láttán. Mert, hogy mi is itt vagyunk! A kíváncsiak kérdésére válaszolunk és a megbeszéltek alapján, bizonyos időben beledurrantunk a fák árnyékába.

Koszorúzás és bemutató, Hajdúböszörmény

Szemrevaló város a Hajdúságban, gyönyörű főtérrel.

A Nagy Háború ideje alatt a fennmaradt adatok alapján kb. 4000 férfit vittek el Hajdúböszörményből, a császár szolgálatára. Belőlük 1500 lélek tért haza családja körébe és szerelt le szabályosan. Haza tért még 1160 lélek is, de a további életében magán viselve az iszonyatos háborús nyomokat. 883 katonának csak a lelke jött haza! Testüket valahol a csatatereken, vagy azok közelében, egy árokba húzták, közös sírba rakták, vagy mértani pontosságú, egyenes sorokban felállított kövek alá ásták. Ott porladnak - a hazától, családtól is kicsit feledve - az idők végezetéig.

A város katonahőseinek tiszteletére emelt emlékművet, 1927 októberében avatta Horthy Miklós kormányzó.

A Kálvin téri parkban található szobor Gách István szobrászművész alkotása. Az emlékmű talpazatára nem tudták rávésni a sok nevet. De márványba vésték azokat, a hatalmas táblák a Városháza nagyon szép lépcsőházában kaptak méltó helyet.

Csapatunk a 29-es gyalogezreddel közösen koszorúzta meg a hősök emlékművét és a Városházán lévő hősök névsorát, majd a Hajdúsági Múzeum udvarán I. világháborús bemutatót tartottunk.

I. világháborús megemlékezés, Páty

Erre a fenti napra a községben működő, Petrecz Sándor Alapítvány hívta meg a csapatunkat. A Nagy Háborúban elesett pátyi katonákról a II. világháború óta nem emlékezett meg senki, neveiket csak egy emlékmű őrzi.

Az Alapítvány hagyományteremtő szándékkal szervezte meg ezt a napot, ahol Raffay Ernő történész tartott előadást a Nagy Háborúról a református templomban, majd az emlékműnél cserkészek olvasták fel a kőbevésett névsort, miközben katonanóták dallamai szólaltak meg, két remek hegedűs jóvoltából.

Az emlékmű képét az "Első világháborús hősi emlékművek" című remek blogról kölcsönöztem.

2016. július 16 - 17. Tonezza del Cimone (Olaszország)

Az erőd munkálataiban eltöltött 5 nap után átköltöztünk a Tonezza del Cimonei szállásunkra és innen jártuk a környék rendezvényeit.

Arsieroi katonatemető, a Laghi-i és a Tonezzai emlékhely már nem idegen számunkra, hiszen már kilenc éve, hogy ismerjük e helyeket.

Az idén megható, szinte hihetetlen látvány fogadott Tonezza del Cimone városkában. Az utcák a megemlékezés napjára mindig fel vannak zászlózva. Kitűzve az olasz az osztrák és néhol az Európai zászlócskák. Az idén változás állt be, mert az olasz és az osztrák zászlók között minden harmadik magyar volt. Mikor ezt az egyik főrendezőnek megköszöntük azt válaszolta: Fejlődünk mi is!

A jelképes temetőben mióta odajárunk - 2007 - azóta a zenekar által megszólaltatott himnuszunk hangjainál felkúszik a rúdra a magyar zászló. Ez számunkra már megszokott volt, de az, hogy az utcai oszlopokon is ott legyen a nemzeti trikolórunk ez igazi meglepetés a csapatunk számára. Úgy is írhatnám, hogy a sokévi törekvésünk beérik és lassan olasz barátainkban is tudatosul, hogy az osztrák és a magyar nemzet nem azonos, csak a háború idején monarchiában élt a két ország. Mivel Olaszországnak és Ausztriának területi vitája lévén egymással, a hadüzenet után nekünk is menni kellett.

Több százezer katonánk maradványai porladoznak errefelé, az egykori Dél-tiroli frontvonalon is, kicsit feledve a nemzet által.

Sok még a tennivalónk!

              A megbékélés parkja                             Barátságban olasz-osztrák-magyar bajtársak

Városi felvonuláson                                       Elköszönünk vendéglátóinktól

Csapatunk

2016. július 11-15 Monte Maso erőd, Olaszország

Amikor nem viselünk egyenruhát de együtt a csapat 

1883-ban a Rovereto és Schio között épülő hegyi útvonalon – ma SS46 számozású – erődöt kezdtek építeni. Remekül kiválasztották a helyét, a nehéz terepen kanyargó hegyi utat két irányban is ellenőrzése alatt tudta tartani a téglából, betonból, és páncélból felépített nagy monstrum. Az erőd két oldalára hatalmas, 149 mm-es tarackokat telepítettek.

Az első világháborúban érdekes módon nem játszott szerepet az erőd, pedig ez az Osztrák-Magyar csapatok számára igen értékes felvonuló útvonal volt.   

Az újabb háborúra való készülődés során, 1938-ban – a 48mm-es páncéllemezek és az egyéb beépített fémek miatt – felrobbantották ez erősséget. Azóta romhalmaz. Kezdtek a környék lakosai is innen építkezni, így az erőd ebek harmincadjára került.

Pár évvel ezelőtt megvásárolták felújítási célzattal, melyben hadi múzeum is helyet kap. Tavalyi kint létünkkor itt vacsoráztunk, mert egy helyreállított szárnyában már étterem is működik. Megígérte a csapat, hogy segítség lesz a munkálatokban.

A szavunkat megtartottuk, hiszen július 11-től 15-ig az erődben dolgoztunk, romeltakarítással foglalkoztunk. Fő szerszámaink a csákány, lapát és a talicska volt. 1,5 km-re egy faluban laktunk a szállodában, onnan jártunk fel dolgozni.

Az utolsó napunk estélyén S. Antonio nevű településen – itt volt a szállásunk –
egy számunkra szokatlan népi játékban gyönyörködhettünk. A házakkal körülölelt téren igen nagy találékonysággal megjelenítették a Nagy Háború éveit. Szereplők, az itt és a környéken lakók apraja és nagyja volt.

Szombat délelőtt egyenruhába öltöztünk, hogy az erődnél fényképezkedjünk, majd autóba ülve Tonezza del Cimone felé vettük az irányt.

A fénykor                                                                   Régi kép

Az eleje ma

Az egyik folyosó

Az udvar                                                                     Kőhordás

Erődrészletek a lőrésekkel

A munka végén díszben

Az erőd helye a térképen: ITT

Aki esetleg tud olaszul, az erőd weboldala: ITT

Egy rövidke videó az állapotokról: ITT