2019. február 3., vasárnap

Emlékezés a doni hősökre

Albert Ferenc:
Don folyó


Nem feledhetem…!
És egyetlen magyar sem soha:
miként veszett a Don folyónál
több mint százezer katona.
S hiába várta vissza őket,
anya, gyermek, feleség, s a haza.


Fúdd el jó szél, fúdd el
a messzi orosz pusztán,
volt egy vitéz hadsereg
- ármány szülte hajdanán; -
megpecsételt sorsukon
hogy gázolt át a könyörtelen halál.


Fúdd el jó szél, fúdd el,
ott a Don folyó partján:
piros vértől ázott földön
miként sarjad a vadvirág,
elborítva a harcmezőt,
és a halott bakák horpadó hantját.


Fúdd el jó szél, fúdd el
kürtödön, a takarodót;
és te szelíd Don folyó
csobogj lágyan bús altatót,
örök álmuk ne zavard meg!
Pihenjen békén e „néma hadsereg”!

Nem feledhetem…!
Nem feledhetem…!


Csapatunk nem felejt, mint ahogyan a vers költője sem. Minden évben két, számunkra nagyon fontos cselekedetünk van. Az egyik a Doni harcok emlék napja, a másik a Hősök Napja. 

Az elmúlt öldöklő háborúk katonáinak emlékét nem őrizzük, hanem felelevenítjük, hogy ott legyenek velünk a koszorúk virágaiban, a lélekharangunk csengésében, a gyertyaláng lobbanásában.

Az idei megemlékezés az eddigieknél nagyobb volt, már ami az egyenruhás katonák létszámát illeti. Az idén Varsóból is eljöttek katonai hagyományőrző barátaink.A rendezvényünk Nagykátán kezdődött és folytatódott Tápiógyörgyén, majd Jászboldogházán.

Sajnos a lakosság és az iskolák érthetetlen közönyét minden évben érezzük.