Megújult a tüzércsapat weboldala.

 Tisztelt Látogató!

Megújult csapatunk weboldala!

Megtekinthető erre a szövegrészre kattintva.

Az Aradi vértanúk napja

Most is ellenség támadott meg bennünket, láthatatlan ellenség. 

Megemlékezések, ünnepek maradnak el, elnéptelenednek az utcák, akik kint vannak azok maszkkal takarják el az arcukat.

Csapatunk megemlékezett az aradi vértanúinkról. Damjanich János tábornok szobránál gyújtottuk az emlékezés mécseseit a többi tábornok emlékére is. 

A halványan lopakodó szürkületben szomorúan villogtak a mécsek lángjai.

Dörögtek az ágyúk a Magyar Várban, Pomázon

Az idén március 7-én Szolnokon volt utoljára csatazaj, amit a katonai hagyományőrzők gerjesztettek. A vírus letarolt mindent, a katonák "szabadságra" mentek, vagy obsitot kaptak. A kardokat fogasra akasztották, mint ahogyan Petőfi írta:

"Fogason függ, rozsda marja,

Rozsda marja, nem ragyog."

Beindult a nagy tespedés, sehol egy esemény, egy kis ágyúdörgés, huszárok vágtatása.Elröppent a tavasz, oda lett a " Tavaszi hadjárat".

Némi munkánk akadt június 4-én a Trianoni békediktátum és annak következménye, a terület rablás 100. évfordulóján. 

Betoppant a nyár, de el is nyargalt rendesen. Augusztus végén kicsit feltápászkodott a katonai hagyományőrzés. Jött a hír: Kard fényes, a ruházat rendben legyen, Pomázon találkozunk! Végre beindult a véráramlás. A gomb, a csizma fényes, a szívdobogás felszaporodott. Mint a vérerek a szív felé úgy indultak augusztus 29-én a csapatok Pomáz irányába. Végre találkoztunk a bajtársakkal! A napunk parádés városi felvonulással kezdődött, majd egy nagyon szép környezetben, délután a látogatókat szórakoztattuk - és magunkat is - egy megvívott csata bemutatóval.

Jót tenni jó!

Ezen a szép napon nem öltöttünk egyenruhát..Nem masíroztunk, őrséget sem álltunk

Augusztus 20-a délutánján gyülekeztünk Nagykáta legnagyobb fájánál, a gyönyörű, nagyságában fenséges fekete nyárfánál. A térkép Részvényszőlő-nek nevezi azt a részt, ahol a mai hatalmas fa valaha kibújt a földből, az Erdőszőlőre szaladó út mellett. Az egykori nagy szőlőgazdálkodásra már csak a térképeken megmaradt elnevezések emlékeztetnek Erdőszőlő, Öregszőlő, Részvényszőlő, Verdungos és bizonyára van még, de most csak ennyi jutott eszembe.

Tehát a Tüzércsapat kezdeményezésére a nyárfánál gyülekeztünk, olyan emberekkel kikben van még közösségi szellem és akár a keze munkáját is áldozza valami jó ügyért, mert JÓT TENNI JÓ. A tervünk az volt, hogy a hatalmas fa környékét rendbe tesszük, ápoljuk a területgazda Szabó Pál hozzájárulásával.

Ki mikor érkezett, úgy kerültek elő a szerszámok. Fűnyírás, gazirtás, területrendezés, miközben pörkölt illata ölelte át a fa körül kialakult tisztást. Mikorra a bogrács bekerült a tisztás közepére, már farönkből készült, beásott asztal és pad is került oda, Magó János jóvoltából. (Tőle nem tudunk olyant kérni, amit ne teljesítene.)

A munkánk végeztével meg voltunk elégedve, talán egy kedves kirándulóhelyet teremtettünk.

A közösségi munkában részt vevők: Magó János, Smid Tibor, Smid Benedek, Vígh János, Tinka Ádám, Magó Lászkó, Bíró Antal (Jászapáti), Smidné Czakó Marianna, Smid Zsófia, Liszka Gyöngy, Tengeri Ágnes, Csonka Istvánné és szerénységem Káplár Béla.

A nyárfa eredetlegendája: Magó János barátunk mesélte, hogy ő az édesapjától hallotta, az édesapja meg a nagyapjától, hogy a szőlő kora tavaszi nyitásakor délben szalonnát sütöttek, majd a nyársbotot beleszúrták a homokba – nem az égett heggyel lefelé, hanem a markolatával – ami kirügyezett és levelet hajtott, amit a gazda fává nevelt. A kis nyársbotot most hatalmas faként csodálhatjuk.

Végül a fekete-nyár mérete, 2020. augusztus 20.: Törzskerület mellmagasságban: 6,53 m. Magassága 39,80 m. Lombátmérő kb. 25 m.

A fát mielőbb védetté kell nyilvánítani, megérdemli!

Trianoni gyalázatra emlékeztünk Tiszaföldváron

Szép hazánk megcsonkítását a trianoni békediktátumban rögzítették.

Trianoni emlékmű Tiszaföldváron nincs, így az I. világháborús hősi emlékműnél zajlott le a színvonalas megemlékezés.

Az Őrszem című alkotás Kallós Ede munkája, melyet 1931. október 25-én avattak fel. Az 5 méter magas műkőből készült oszlopon álló bronz katonaalak egyik kezében puska, figyelő tekintetét pedig a távolba irányítja. A főoldalon pedig Szathmáry István (1877-1944) költő sorai olvashatók:   

"Hirdesse ez emlék mindörökre élnek 

kik honukért haltak, a dicső vitézek. 

S ott lesik a vártán, mikor üt az óra 

nagy szabad hazáért új szent riadóra! "

Emlékezés a doni hősökre.

Minden év első hónapjaiban a doni harcokra emlékezünk Az irgalmatlan körülmények között harcoló katonáinkra. 

Szombaton a jászboldogházai - újszászi emlékmeneten részt vett a csapatunk.

Vasárnap - beöltözve - nagykátáról a szent mise után, átgyalogoltunk Tápiószentmártonba, ahol az ottani megemlékezésen vettünk részt.

(A hazafelé vezető utat egy kis gyakorlattal fűszereztük.)