Doni-túránk a katonáink emlékére

Ismét elérkezett január, az új év első hónapja.

Csapatunk katonái felöltik a keki színű egyenruháikat. Előszedik a felszereléseket, a sisakot, derékszíjat, a szuronyt és mindent ami szükséges. Csípős az idő, köpeny is felkerül. Helyére teszik a sisakot, a derékszíjat. Berregve megérkezik a katonai ponyvás autó. Utána csatoljuk a hadosztályágyút.
- Autóra!
Indulunk a nagykátai II.világháborús emlékműhöz. Koszorúzunk.

- Autóra! Irány Tápióbicske!
Örömmel fogadják csapatunkat. A temetőben van a hősök kopjafája. Remek és megható műsorral idézték a hős katonáinkat. Ágyúlövéssel és koszorúval tiszteltük azokat, akik valahol idegen földben nyugszanak. De azokat is akik végig szenvedték a háború minden percét.

- Autóra! Irány Tápióság!
Ott is várnak bennünket, a temetőben egy sír jelképezi a falu elveszett katonáit.
Szép a megemlékezés, majd mi is koszorút helyezünk el és ágyú dörgéssel tiszteletet adunk.
Tápióságtól gyalog indulunk Nagykátára, már ránk öntötték a sötétet mire hazaértünk.

 

A Doni - túrát a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tagjaival járjuk már több éve. Remek bajtársak.

A Doni-hősök emlékére

A Doni-hősök emlékére a túránkat Lévay Sándor tüzér főhadnagyról neveztük el, mert a cselekedete példás és hősies. Tudván tudta Lévay főhadnagy, hogy pár perce van már csak a fiatal életéből, mégis megtette.

Történetét ide teszem, ismerjék meg:

Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:

„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztályparancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már visszajönni. Siess, várunk.

- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok,csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.

- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”

Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:

-Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem a saját figyelődet lövöd.

- Amíg használni tudok, nem megyek.

- Sanyi!

- Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen körbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”

15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.