Kátai Tánctalálkozó, Nagykáta

19 éves lett az idén a Kátai Tánctalálkozó. A résztvevők hozzák a táncaikat, népzenéiket, nagy és színpompás a forgatag, mely több napig tart. A nyári nagykátai állóvíz egy kicsit megmozdul ilyenkor. Elhozták a néptáncaikat Olaszországból, Németországból, Horvátországból, Csehországból, eljöttek Erdélyből, Tápiószecsőröl és természetesen itt voltak a hazaiak, a Tápiómente és a Citura is.

A MŰV háztól hosszú menet indult a kenyéráldásra a rom.kat. templomba, majd a mise után a menet a piactérre tart, ahol egész napos műsorok várták az érdeklődőket.

(A tavaly óta itt van az ünnepi műsor, piactér végre életet kapott a piaci napokon kívül is, igaz csak egy napra. Pedig sok lehetőség van ebben a kihasználatlan központi fekvésű térben. Nyári estéken csak üresen ásítozik.)

Tüzér csapatunk feladata a menet felvezetése, a templomig , majd onnan a piactérre.

További képek ide kattintva elérhetők.

2012. július 13-16. Olaszország, Tonezza del Cimone.

Meghívásunk Tonezzába egy pici mérföldkőhöz érkezett, ötödik alkalommal járunk itt, a Vicenza tartomány tartalékos gyalogosainak meghívására. Szállásunk a Trentino ** nevű családias szállodában van. A környék nyáron is és télen is alkalmas a pihenésre, kinek síelésre, vagy egy kiadós gyalogtúrára. A környék fenségesen gyönyörű. A község egy fennsíkon terpeszkedik, úgy 1000 méter magasságban. Arsiero városából kanyarog fel ide az út, folyton emelkedve, egy tucat alagutat maga mögött hagyva. Az út jobb oldalán a sziklafal meredeken rohan lefelé. A vaskorlát valami biztonságot ad. A környék a maga erődrendszerével, az I vh.-ban véres harcok színtere.

Mussolini ideje alatt az egykori harctereken lévő kisebb, nagyobb temetőket felszámolták - legyen az olasz, vagy osztrák-magyar - és központi temetőket, vagy Ossáriumokat hoztak létre, melyek általában igen nagyok. De ezekben, vagy mellettük, az egykori ellenségnek, vagyis az osztrák-magyar katonák földi maradványainak is méltó helyet biztosítottak.

Így van ez Tonezzában is. Az egykori osztrák-magyar katonai temető helyét szépen rendbe hozták, a megemlékezéseket itt tartják. Megbékélés Parkjának hívják már e helyet. Meghívják ide a Nagy Háborúban résztvevő nemzetek utódait, így kerültünk mi ide. De vannak itt, osztrákok, csehek, szlovének, dél-tiroliak.

A vasárnapi megemlékezés a mai városi temetőnél kezdődik egy felvonulással, végig a városka főutcáján. Útközben megkoszorúztuk a Hősi emlékművet. Innen az egykori osztrák -magyar katonatemetőbe megy a menet, ahol folytatódik a megemlékezés.

Az alábbi képek balról jobbra:
1, Kilátás az ablakból, a reggeli harangszó felkúszik idáig.
2, A díszmenet.
3, Díszőrségünk az emlékműnél.Besoroztunk egy magányos cseh katonát a csapatba. (A háborúban nem volt jó hírük.)
4, A városka Hősi emlékműve.
5, Bevonulásunk a "temetőbe".
6, A "temető" keresztje. A Krisztus teste az itt még bőven fellelhető háborús maradványokból készült..
7-10, További képek a megemlékezésről.

2012. július 14, szombat, Laghi.

Ebben a kicsinyke - magas, kopár hegyormok vigyázta - falucskában is van ex osztrák-magyar katonatemető. Igaz, hogy nem Laghiban hanem pár kilométerrel odább egy Molini nevű településen. Lehet, hogy közigazgatásilag egyben vannak. Ki tudja? Nem lehet itt néha eligazodni, mert a megemlékezést Laghiba hirdetik.

A katona temető területe itt kúszik fel a hegyre, egy robogó, zúgva zajongó kristálytiszta hegyi patak mellől. A patak vizének igen sietős, messzi még a tenger.

Pár éve van csak itt megemlékezés, miután kitakarították a volt katona temető területét.

Gondoljunk csak bele! Nem nyugszik itt már senki, mégis ápolják a területet! Nemes-lelkű népre vall!

2012. július 14, szombat, Arsiero

Arsiero városának peremrészén van a Nagy Háború olasz katonatemetője. Pedánsan rendben tartott terület.Többször jártunk már itt. A központi emlékmű felirata szerint 723 névtelen osztrák katona is nyugszik itt, a 406 ismeretlen olasz katona mellett. Az ismerteknek kőrben saját fejfájuk van.

2012. július 14, szombat, Forni

Kis völgyi falucska Forni, de lehet hogy város. Az Alpinik (Hegyivadászok) egyesülete minden évben képkiállítást rendez itt a székházukban a háború képeiből. A megnyitó előtt megkoszorúzzák a Hősi emlékművet, majd békésen elpoharazgatnak a terecske sarkában lévő háborús relikviákkal teli lévő kocsmában. Csatlakoztunk.

Híradás a tonezzai megemlékezésről:

2012. július 07-08. Hortobágy

Ismét a kétnapos hortobágyi lovasnapokra voltunk hivatalosak. Kétnapos forgatag a Hortobágy közepében, a mátai részen. Látni való van ilyenkor bőven, fogathajtás, csikós bemutató, fogatbemutató és sok egyéb pusztai látnivaló. A pénzt a zsebben a sátoros kézművesek, a sörös sátor, a fagylaltosok mozgatják meg.
A kánikula elég nagy volt, posztó ruháinkban ez hatványozottabban érződik. Igaz, - szoktam mondani - a ruházatunk 5 perc után már árnyékot ad.
A képeket Kovács P Atilla készítette.

2012. június 23-24. Pozsony.

A tüzércsapatunk 4 fővel képviseltette magát ebben a Napóleon kori ütközetben. (Akkor még nem bratislavai ütközet volt.)

Beszámoló és képek átvéve a Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség oldaláról:

"A vesztes Győri-kismegyeri csata után sikerrel védtük meg Pozsonyt a Franciáktól

   1809 június 14.én a délig tartó csata után,délutánra a franciák birtokolták a kismegyeri csatamezőt. Győr városa még tíz napig császári-királyi kézen maradt, de a város helyőrsége számára ekkor már biztos volt, hogy nem kap segítséget, így 24.-én feladták a várost.. Az események tovább peregtek, így megpróbáltak több ízben átkelni a Dunán Komáromnál, majd Pozsonynál. Június 21-22-től vonultak fel a Duna jobb partján, több ízben lövették a várost., majd 26 bevették azt.

   Magyarországról 31 gyalogos és 8 fő tüzér volt a érkezett a hadijátékra. Kisebb mosonmagyaróvári várakozás után, (defektes volt a busz) éjjel 11 körül kezdtük tábort építeni, úgyhogy senkit sem kellett álomba ringatni. Másnap, szombaton, 10-órától, 13-ig rövid (3 km) sétát tettünk Pozsony belvárosában, ahol a városi Múzeum udvarán bemutatóztunk tüzérség nélkül.

   A délután nóta tanulással és felkészüléssel telt, majd fél hatra felsorakozott mindkét hadsereg az ütközethez. Mi adtuk a KK. hadsereg derékhadát. Jobbról, balról gránátosok és a tüzérség helyezkedett el. A haditerv a parancsnokoknak nagy szabadságot engedett, csak a fő vonalakat beszéltük meg. Ez nagyon jó, mert így rugalmasan lehet a csapatokat irányítani.

   A franciák folyamatosan támadtak, mi hősiesen védekeztünk, nem egy esetben a szárnyaink biztosítása nélkül. (a gránátosok nem maradtak a helyükön, úgy viselkedtek, mintha csak a lövegek biztosítása lett volna a feladatuk) Már-már mi is visszavonultunk, amikor fehér zászlót lengetve fegyverszünetet kértek a franciák. Érdekes és tanulságos csata volt.

   A magyar bakákat a francia parancsnok külön megdicsérte, amelyre korábban még nem volt alkalom. Köszönet a Székely, (15. második hgye.) a szolnoki, a szegedi, a váci, a nagykátai és a szegedi bakáknak, valamint a dabasi és a váci tüzéreknek a hősies helytállásért.

Udó, kép: Kiss Urlike, Udó"

Az eseményről videó itt.

Nagykáta, Hősök Napja.

A hagyományőrző csapatunk által rendezett Hősök Napja, a 12. volt a sorban.
Nagykáta mind a két világégés katonáinak állított emlékművet.
Az I. világháború szép emlékművét a nagykátai születésű Sződy Szilárd szobrászművész tervezte, alkotta. Sződy maga is küzdött katonaként a Nagy Világégésben, Przemysl erődítményben esett fogságban Galiciában, miután az orosz seregek körbezárták az erősséget - de elfoglalni nem tudták - kiéheztették a százharmincezer főnyi, nagyobbrészt magyarokból álló védősereget. A végső kitörés kudarcba fulladt így maradt az orosz fogság. A művész Przemysl várában is dolgozott, az itt készült munkáit az utolsó postagépnek sikerült kimenekíteni. Sződy Magyarországon fellelhető kisplasztikáit és kisebb műveit egy neves nagykátai gyűjtő összegyűjtötte, majd ez a gyűjtemény Nagykáta város tulajdonába került. Így most azok a Tájházban megnézhetők.
Jelentősebb Sződy munkák még :
A Przemysl emlékmű Budán, a Margit híd budai hídfőjénél.
A nagyméretű Szent Istvánt ábrázoló bronzplakett, melyet a magyar "Szent István" nevű csatahajó vitt a hullámsírba, az Adria mélyére.