Kápolnai csata

1849 február 26-27.-én a kápolnai (Heves megye) ütközetben a Dembinszki altábornagy vezette honvédsereg vereséget szenvedett Windiscgratz altábornagytól, és így kénytelen volt visszavonulni a Tisza mögé.

A kápolnai ütközet egy mozzanata:











Az ütközet után megjelent Kossuth Lajos és imát mondott az elesettekért:












Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a szabadság csatájában elhullott vitéz honfiaimnak csontjai nyugosznak. Fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. Óh! csak hadd szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatta hantokon, mert e porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! Ősapáinknak és népeknek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilincset osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek ez újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szentté válik e hazának földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! – mert e vérrel megszentelt földön rabnépnek élni nem szabad! Atyám! ősatyáinknak védelmező Istene! milliók felett hatalmas Úr! ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullt bajnokok áldással nyugodjanak szent hamvaikban. Ámen.

(Két változatát is olvastam már. Az imának – azt írják - nincs történelmi alapja, de nekünk akkor is tetszik.)

A kápolnai-ütközetben a nagykátai tüzérséget egy tüzérünk képviselte.










További információk ITT érhetők el.

Doni tragédia emléknapja, Nagykáta.

gróf Stomm Marcell vezérőrnagy parancsa:
Krasznoje Olim, 1943. február 1.

" A m. kir. III. honv. hadt. 1943 jan. 12-től kezdődően a Doni-állások kézbenntartásáért súlyos,veszteségteles harcokat vívott. Az urivi áttörés következményeképpen a m. kir. 2. hadseregtől elválasztva, a Korpsgruppe Siebert alárendeltségében került.Ebben az alárendeltségben több mint 12 napon át biztosította a német 2. hadsereg tervszerű visszavonulásához szükséges időt.
A harcokban a magyar csapatok emberfeletti hősiességről tettek bizonyságot. A mindinkább fellépő lőszer- és élelmiszerhiány, párosulva a szokatlan nagy hideggel, megtörte a védők ellenálló erejét. E perctől kezdve a német hadvezetés számára csak tehertételt jelentettünk.
Elöljáró parancsnokomnak ismételten bejelentettem csapataim helyzetét, kérve azok kivonását, egy hátsóbb helyen való pihentetését és újból való szervezését. Sajnos ez nem történt meg, hanem lőszer, élelem és fedél nélkül, a puszta havon szenvedtétek végig az orosz tél borzalmas éjszakáit. Láttam rajtatok. hogy napról napra sorvadt testi és lelki erőtök, és hogy valamennyien a biztos pusztulás elé tekintünk. - A német hadvezetőség még az élelmet sem tudta biztosítani
A mai nappal Siebert tábornok úrtól azt a parancsot kaptam, hogy vezesselek benneteket az Olim pataktól nyugatra eső területre, ahol keresztül tudjuk magunkat nyugat felé törni. Azon az orosz hadseregen keresztültörni, amelyiken a német hadsereg teljes felszerelt, teljes harcértékű hadosztályai sem voltak képesek.
A parancsot én nem tudom nektek továbbadni mert nincs értelme, hogy az agyonfagyott, kiéhezett magyarok ezrei 10 tölténnyel puskánként, üres gyomorral, tehetetlenül pusztuljanak el.
A Német hadvezetőség már a múltban kiadta a parancsot, hogy harcolni és német hadseregnek szolgálatot teljesíteni akaró honvédeket átvesz, úgy bánik velük mint a többi, szolgálatban álló népek fiaival.
A magyar nép történelmében többször előfordult már,hasonló helyzetben, hogy egyes merész parancsnokok vezetése alatt még hihetetlen távolságra is áttörtek.
Ezek után kénytelen vagyok mindenkinek saját belátására bízni jövendőjét, mivel élelmet, lőszert és végrehajtandó feladatot adni nem tudok.
Magyar haza mindenkor hálás szeretettel fog visszaemlékezni hős fiaira, akikéhez hasonló sors csak keveseket ért a magyar nemzetben.
Isten veletek,magyar Honvédek."
Stomm vezérőrnagy a parancs aláírása után elbúcsúzott törzsétől, és útnak indult. Lába a szabadban való éjszakázásoktól a szűk csizmában lefagyott, járni is alig tudott már, mindkét lábfeje üszkösödni kezdett. Vigyázott, hogy kifogástalanul járjon el: nem fordult vissza, hátrafelé, hanem elindult abban az irányban, amelyet elöljáró parancsnoka a visszavonulás egyedüli útjaként számára kijelölt: nyugatra.

Részlet, Nemeskürty István: Requiem egy hadseregért c. könyvéből, mely a háború után először siratta el katonainkat, a hivatalos Magyarországon.

( A 20 nappal az urivi hídfőből induló orosz támadás után Stomm Marcell parancsa híven tükrözi a kinti állapotokat. Ez időre már több mint százezer lélek volt a veszteségünk.)

Ezen a napon honvédeinkért szólt a harang, értük libbent a gyertya lángja.

Cikkek, írások

Weboldalunkon a cikkeink, írásaink rovatban új olvasnivalókat helyeztünk el Lauráról az olasz-magyar kislányról, a Pasubio hegyi munkálatokról, s a Nagy Háború emlékeiről. Ide kattintva olvashatók. Kellemes időtöltést!

Köszöntés

Köszöntjük Tisztelt Látogatónk a Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat hír és információs oldalán! Ezentúl ezen a helyen, gyorsabb és könnyebben elérhető formában tájékozódhat csapatunk hírei, eseményei felől. A gyors információ érdekében iratkozzon fel a hírcsatornák valamelyikén!