Régebben volt a Farmos felől jövő országút mellett, egy csúnyácska üdvözlő tábla. Virított, mintha szép lenne.
A csapatunk gondolt egyet, összefogtunk és dolgoztunk. Beszereztük a fa anyagot, fűrészeltünk, gyalultunk, csiszoltunk, szögeltünk, táblát készíttettünk, összeállítottuk, a fakeretet bekentük lazúrral és kész volt.
Kiszállítottuk az új helyre, a GESZ pedig felállította. Pár nap után muskátli is mosolygott az autósok felé.
2007 óta örömmel fogadjuk a meghívót, mely Olaszországból érkezik. Szeretünk oda járni, mert barátságosak, barátként fogadnak. Minden évben lázasan készülődünk, s ha eljön az idő, elindulunk a hosszú útra, ami csak 875 km.
Azon a területen ahová megyünk, az I. világháború idejében, nagy véres ütközetek voltak. Nagyon sok magyar katona alussza örök álmát ott, idegen földön. A puha anyaföld befogadta őket.
Kicsi koszorúkat, magyar szalagot mindig viszünk magunkkal, tiszteletünk jeléül. A katonai temetőket ott példásan gondozzák, még a volt ellenségét is.
Egy-két eltévedt fehér bodor felhő ímmel-ámmal úszik a kék festékkel színezett égbolton. Némi szellő csikók is itt kergetőznek, az Esztergomi bástyán.
Az ágyúnk készenlétben és feszülten várjuk a feladatunk kezdetét.
Egy pillanat, a zászlórúdnál vezényszó hallatszik, Himnuszunk dallamára az ég felé nyúló zászlórúdon kúszik a nemzeti zászlónk.
Abban a pillanatban dörren az ágyúnk. Lassan, méltósággal halad a kibomlott zászló. Már elérte a középrészt, újabb dörrenés hallatszik. A katonazenekar már az utolsó dallamot fújja, a lobogó zászló is eléri a helyét. A hatfontos ágyúnk, tiszteletből megadja a harmadik díszlövést. A dörrenés tovaszáll, talán a Budai hegyek völgyében érve elcsendesedik, elhalkul.
Honvédelem Napja volt, 175 évvel ezelőtt jött létre a honvédség.
Talán sok látogató nem is volt, a rossz idő miatt. Akik kíváncsiak voltak ránk, azok oda jöttek, gyermekek és felnőttek. Sok mindent elmeséltünk rólunk, hogyan működik az ágyúnk, miért ilyen a ruhánk, a csákónk az miért nem kalap, s az atilla az nem zubbony.
Szóval elvoltunk egész nap, a látogatók meg okosabbak lettek.
A Tápió hídjánál újból dörögnek az ágyúk, ropognak a kézifegyverek. A robbanások felrepítik a földet a fű gombóccal egyetemben. Támadnak a gyalogosok, rohamoznak a huszárok. Nagy a kavarodás, vezényszavak túlharsogják a hadi zajt. Dübörög a lovak patája, vágtáznak az ellen felé. Füst kanyarog a faluban, majd hatalmas lángok csapnak az égnek. Recseg ropog a nádtető.
Az ellenfél megszalad, egy darabig űzik őket.
Az idei hadijáték véget ért, győzött a magyarok csapata. ( Mint minden évben!)
A Kossuth Rádió minden héten elmegy szép hazánk valamelyik részére, ahol összegyűjtik az érdekeset, a szépet, a jót.
Ez abból áll, hogy begyűjtik a lakosok azon részét akik mesélni tudnak a városról, az érdekes tevékenységéről, mi a hobbija, hogyan él. Mindenkit – akiket össze hívtak – interjúvoltak és az már megy is az adásba egyenesen. A műsor 5 óráig tartott.
Nagykátára április 1-jén szombaton érkeztek, remek jó idő volt. Ágyúval együtt, mi csapatunk is ott volt. Beszélgettünk rólunk a csapatról és a végén durrantottunk a hatfontossal. Meg voltak elégedve! Azok is akik hallották.
Vasárnap délelőtt van. A tavaszi napsugár simogatja a temető sírjait. Itt-ott már a sírokon nárciszok, jácintok mosolyognak. Feléledt a rég várt tavasz.
A tüzércsapat is kint van a temetőben. A Hősök kertjében tevékenykedünk. A fakeresztekre, eső esetén nagyon felverődik a talaj, ami száradás után szürke és nagyon csúnya lesz. Hogy ez ne úgy legyen, járdalapokkal megoldottuk a bajt.
A tüzér csapatunk nem csak beöltözik egyenruhákba, hanem a közösségünk felé is tesz cselekedeteket. 2008-ban rendbe tettük ezt a Hősök kertjét, a fejfákat újra cseréltük, a kerítést lefestettük és volt ott még más munka is.
2020. augusztusában Alsófeketeerdőn a fekete nyárfa környékét alakítottuk ki pihenővé. Nagy sikere van, sokan járnak oda.
Olaszországban katonai temetőben dolgoztunk 2009-ben. A magyar katonák emlékére, bronz táblát állítottunk a Pasubio hegyén, 2003m magasságban.
A többi munkánkat tovább nem írom, sok lenne még.
Senki nem kért ilyen tettekre. Magunk elhatározása, tesszük amit tennünk kell!
Az utcán minden ezüstösen fénylik, megérkezett a tavaszi várt eső.
A téren tervezett ünnepség, egyszerűen dugába dőlt. Így az ünneplők behúzódtak a művelődési ház termébe.
Mire vége volt a műsornak, nagy lustasággal csöpögtek az eső szemek, így el tudtuk helyezni a tiszteletadó koszorúkat.
Végre filmet készítettek Hadik Andrásról, arról, aki a Habsburg Birodalom legjobb katonája volt, a legmagasabb rangban. Miniszter is volt. Nagyon értette a seregek irányítását és nagyon jól pörgött az esze, sok huszárcsínyt is végrehajtott.
A legnagyobb esete Berlin megsarcolása. Fantasztikus mozzanatokkal 5100 katonájával, elindult Berlin felé, a seregben huszárok, tüzérek és gyalogosok voltak. A gyalogosokat szekérre ültette, a gyors haladás miatt. Több mint 150 km-t mentek a ellenség háta mögé. Mikor elvégezték a dolgaikat, akkor Berlinből sikeresen visszaindultak és remekül kicsúsztak a harapófogóból.
Remélhető, hogy a film elkészítése kiemelheti a feledésből, nagy magyar hősünket.
A csapatunk ágyúja remekül dolgozott a kamerák előtt. A miénk lőtte szét a Berlin nagy kapuját!
Ismét elérkezett január, az új év első hónapja.
Csapatunk katonái felöltik a keki színű egyenruháikat. Előszedik a felszereléseket, a sisakot, derékszíjat, a szuronyt és mindent ami szükséges. Csípős az idő, köpeny is felkerül. Helyére teszik a sisakot, a derékszíjat. Berregve megérkezik a katonai ponyvás autó. Utána csatoljuk a hadosztályágyút.
- Autóra!
Indulunk a nagykátai II.világháborús emlékműhöz. Koszorúzunk.
A Doni - túrát a Wysocki Légió Hagyományőrző Egyesület tagjaival járjuk már több éve. Remek bajtársak.
