Részlet Simon László - egy nemes lelkű ember - beszédéből:
„Mint volt hivatásos katona, és mint Székesfehérvárt szívből szerető lokálpatrióta, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek az emlékműnek itt többnek kell lennie, mint egy kevesek által ismert ligeti szobornak. Ezért is áldoztam időt, pénzt és energiát arra, hogy a talapzatot méltó díszítés, virágok ágyása fogja körbe. És ezért gondoltam azt is, hogy ezen felül is tartozunk újabb gesztussal a hősöknek. Most már fiammal együtt állítottuk ezt a zászlórudat, és készíttettük el az ezredzászló mását, hogy a lobogó, mint a katonacsapat legfontosabb jelképe, őrködjön emlékük felett.”
Csapatunk az ezredzászló díszőrsége volt.
(Itt gyönyörű az I. világháborús emlékmű környezete, nálunk egy "vidámpark" közepében áll.)
„Mint volt hivatásos katona, és mint Székesfehérvárt szívből szerető lokálpatrióta, mindig is úgy gondoltam, hogy ennek az emlékműnek itt többnek kell lennie, mint egy kevesek által ismert ligeti szobornak. Ezért is áldoztam időt, pénzt és energiát arra, hogy a talapzatot méltó díszítés, virágok ágyása fogja körbe. És ezért gondoltam azt is, hogy ezen felül is tartozunk újabb gesztussal a hősöknek. Most már fiammal együtt állítottuk ezt a zászlórudat, és készíttettük el az ezredzászló mását, hogy a lobogó, mint a katonacsapat legfontosabb jelképe, őrködjön emlékük felett.”
Csapatunk az ezredzászló díszőrsége volt.
(Itt gyönyörű az I. világháborús emlékmű környezete, nálunk egy "vidámpark" közepében áll.)
