Reggel óta vigasztalanul csöpög az eső. A tócsák tükrén karikát vernek a vízgolyók. Nem túl biztató számunkra az idő. De az indulás ideje közeleg, nosza gyors öltözés az egyenruhákba és indulás a megemlékezés színhelyére. A Száva folyó által feltöltött völgy fölött sötétszürke fellegek állomásoznak, eszük ágában sincs tovább állni. Valahonnan messziről és a magas ormok felől a szél zúgása hallik, ám ez nem zavarja a minket néző, alacsonyan terpeszkedő felhőbodrokat.
A Bohinjska Bistricai megemlékezés a városka fölött lévő osztrák-magyar katonatemetőben kezdődik, melynek keresztjeit a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága szervezésében, magyar önkéntesek részvételével, a nyáron átfestették, rendbe hozták. Nemes cselekedet! Ön már vállalt ilyen munkát?
A másik temető - az ukanci - ide pár kilométerre van a bohinji tó partján.
Az eső még mindig esik! A sisakjaink peremén körbeszaladozik az esőgyöngy. Az őszi falevelet már mind lesodorta a korábban érkező hegyi szél. Ilyenkor még mindig részesültünk az ősz fantasztikus színkavalkádjából, de az idén számunkra ez sajnos elmaradt.
A négytagú csapatunk feladata a megszokott, vagyis a díszőrség feladatának ellátása.
