Emlékezés a Doni hősökre Nagykátán

Albert Ferenc:

A Doni Hősök emlékére

Kínkeserves halált szórtak
a katyusák, a lövegek.
Lánctalpak vaskarmai
taposták az élőket-
a megdermedt testeket.

Aknák folytonos tüzétől
megnyílt az átfagyott föld.
Kénköves poklot árasztott
az égből, mi ezután jött-
irgalmatlanul ölt, csak ölt.

Fültépő hangú fegyverek
amint süvöltve dörögtek,
úgy sokasodtak némán
a hantok, s a keresztek-
és mind mind névtelenek.

Élők fagyott kezeiből
kihullt a néma fegyverzet;
jéggé dermedt béna lábak
a hóban vert gyökeret,
hol felfalta a dér a rügyet.

Don-kanyari mészárszéknek
sarkig tárva ajtaja.
Kétszázezer magyar honvéd
a vágóhídra hajtva: -
a haza nem így akarta.

Az orosz "sakter bárdtól",
jó részük oda veszett.
A Doni-medence földje
mind elnyelé testüket-
magába zárva a hősöket.

És nem jő tábori levél,
nem mesél a nyírfakéreg;
anyák szeme könnyben úszik,
gyászruhában feleségek,
Apa nélkül nő a gyermek.

Nekünk csak emlékezni kell!
Megköveteli a hála!
honért adták életüket,
égjen érettük a gyertya:-
s az örökmécses lángja!

A KALOT által szervezett, remekbe szabott megemlékezésen, a csapatunk feladata a díszőrség ellátása volt.