Számunkra talán az év legmeghatóbb jeleneteiben volt részünk ezen a megemlékezésen.
Ha véget ér egy ünnepség nem nagyon igyekezünk összepakolni, mert a tapasztalatból tudjuk, hogy ilyenkor körbevesznek bennünket az érdeklődők Kérdeznek ezt-azt, előkerülnek a fényképező masinák, velünk képeket készítenek, kézbe adjuk a kardokat, sapkát nyomunk a gyerekek fejére. Szóval zajlik még ilyenkor az élet körülöttünk.
Mányon egy fiatal pár jött oda hozzánk, az asszonyka monda, hogy a férje meg szeretné nézni az ágyúnkat. Pár másodperc után esett le, hogy a "nézést" kicsit másképpen kell értelmezni, hiszen a férj világtalan volt.
A tüzérek nagy odafigyeléssel és odaadással mutatták be a történelmi korunk harceszközét. Kezét, ujjait vezetve minden alkatrészre, hiszen a fiatalember csak az újaival "látott".
A képeket Vlajku Györgytől kölcsönöztük.
