Doni Hősök Napja - Nagykáta

Sértő Kálmán:

Édesanyámnak a doni csata egyik napján
1942. augusztus 6-án

Anyám, ha látnád fiad most a frontba'
Hogy' űzi ördög minden tűze, pokla,
Véres hullámok hömpölyögnek a Donban,
Halott bajtársak feküsznek itt sorban,
Hogy megmaradjak, hogy' fekszem a sárba',
Anyám, ha látnád, szíved meghasadna.

Borzalmas, véres lángokkal ég a világ,
És a harcmezőn sötét, nagy a gyász.
Vad szelek árja zúg, rohan át rajtunk-
Uram, Istenem, itt mi megmaradunk!?
Remény sehol, még halk sugárral sincsen,
Ó, Úristen, fordulj hozzánk ismételten!

Bomba, gránát, akna bőg, hullik reánk,
Ó, ha ezt látnátok ti, magyar Anyák,
Hitvesek, amint kiloccsan a vérünk,
S egy perccel később talán nem is élünk,
Véres húsdarab száll a levegőben,
Isten haragja morajlik a földben,

Ember, állat, amikor nyögve ordít,
Vad gépmadár szórja ránk tűzlángjait,
Füstben, koromban, hogy meg ne fulladjunk,
Magyarok Istene, most segíts rajtunk!
Itt is, ott is nehéz ágyúk robbantanak,
S a Don vizében véres habok zúgnak.

Anyám, ha látnád kihűlt, hideg arcom,
Mint reám szakadt a véres alkony,
Térden imára hogy' hajtom fejemet:
Én nem bántottam sohasem az Istent!
Jobb így, hogy csak a lelked jár a frontba'   
Anyám, ha látnál, szíved meghasadna.

Ma a Doni Hősökért kongott a harang, és lobbant a gyertya lángja