Nagykőrösről napkeletnek fordulva, úgy majdnem egy tucat kilométer után Kocsérra érkezünk. Széles egyenes utcák, görbe tán' egy sincs. Szép szellős, olyan síkvidéki település. Nem régi. Ez évben lett 139 éves. A tanyarendszerből 1877-ben lett nagyközség, merthogy egyes adatok szerint már az 1800-as évek közepén kb. 300 lélek - rendes, dolgos, jóravaló emberek - lakták ezt a tanyavilágot.
Úgy másfél óra járásra - gyalog - van Kocsér határában, a Kutyakaparó csárda. Petőfi énekelte meg ezt a vendégvárót 1847. januárjában, nem nagy megelégedéssel.(ITT olvasható)
Mint írtam jóravaló emberek lakják e vidéket. Lakóhelyük érdekében alakult civil kezdeményezésre egy társaság, ily névvel: Legyünk Kocsér Jó Gazdái.
Nevük nincs egy hivatalban sem beírva a nagykönyvbe. Csak úgy, a maguk erejéből lelkesedéséből működnek. E társaság hívta meg csapatunkat a : Múzeumok Éjszakája – c. rendezvényükre, mert Kocsér katonahősei iránti tiszteletadást is belevették a programjukba.
Régebben egyszer már járt itt csapatunk a Gábor Áron általános iskolában, azt hiszem nem aggályos azt írni, hogy példánkon alakult meg a községben a gyermektüzér csapat.
