1914 december hatodikán indult meg a második krakkói csata, Krakkó és Wieliczka között, a védő osztrák-magyar, német és a támadó orosz csapatok között. December 13-ra sikerült az orosz csapatokat kelet felé visszaszorítani, majd ezt követően a front többet nem közeledett a városhoz. A városvédő harcoknak, és a harcokban elesett katonáknak állít emléket a Kaim dombon 1915 óta álló obeliszk. (Igen sok magyar katona alussza örök álmát a környék katonatemetőiben.)
Lengyel hagyományőrzők és civilek minden évben megemlékeznek az eseményekről. Csapatunk meghívást kapott az idei megemlékezésre, amire úgy éreztük fontos, hogy eljussunk. Jól éreztük… Ugyanis a Kaim dombra emeletes házakat akarnak építeni az obeliszket pedig el akarták bontani, ezzel egy fontos krakkói emléket megszüntetni.
Csapatunk pénteken délután érkezett Krakkóba. Telefonálások sora után sikerült elfoglalnunk a szállásunk. Vacsoránkat jó hangulatban, régebbi utazások emlékeinek felelevenítésével fogyasztottuk el. Közben megérkezett a Lengyel Légió egyik Krakkóban tanuló csapattagja, a tolmácsunk, Kristóf. Tolmácsunk elvitt minket az este folyamán a város néhány nevezetességéhez, köztük Pilsudski szobrához, a posztócsarnokhoz, és a Wawel-hez is.
Szombaton délelőtt megemlékezés az obeliszknél. Jelen volt az eseményen a krakkói magyar konzul is - Dr Körmendy Adrienne - akinek koszorúját csapatunk tagja helyezte el az emlékmű talapzatán. A Krakkó Tv kamerával rögzítette a történéseket.
Este egyenruhás karácsonyi partin vettünk részt. PrzemysŁav a FsAR2 vezetője és az események főszervezője beavatott minket a lengyelek egy karácsonyi szokásába, az ostyatörésbe. Az emberek ostyát törnek egymással, és ezzel együtt elmondják egymásnak karácsonyi jókívánságaikat. Ez után családias környezetben forralt bor, és finomabbnál finomabb falatok közepette új barátságok, új kapcsolatok alakultak ki. Este fél hétkor közösen néztük meg a híradót, amely a délelőtti eseményeket közölte.
Vasárnap a reggeli elfogyasztása után elköszöntünk vendéglátóinktól és elindultunk hazafelé. Hihetetlenül jó érzés volt magyarnak lenni odakint. Ez úton szeretnénk megköszönni Smid Tibornak a sofőrséget, hiszen, ha ő nincs, akkor nem jutunk ki erre a fontos eseményre.
Tinka Ádám
Csapatunk eddigi lengyelországi útjai: 2008. Krakkó és 2013. Izabelin-Lipkow
