A Magyar Honvédség 170 éve alakult meg 1848-ban. Nem gondolnánk, de pontosan lehet tudni a honvéd szó eredetét. Idézem Gosztonyi Péter írását:
„1848. március 15-e után hetekig vitás volt, milyen néven nevezzék el az új magyar fegyveres erőt: „polgárőrség”, „nemzetőrség”, „magyar csatárok” és hasonló elnevezések születtek. Míg aztán valakinek* eszébe jutott Kisfaludy Károly egy 1821-ben (!) írt verse: az „Élet korai” című. Ott találhatók a következő sorok:
Midőn hazáját rabbilincs fenyíti,
Bőszült érzéssel harczmezőre száll:
A szép szabadság hőslánggal hevíti,
Körüldörögje bár ezer halál.
Nem csügged s honvéd tisztét teljesíti
Míg győz, vagy testhalmok közt sírt talál;
A jobb utókortól reményelve bérét,
A nyert borostyánon kiontja vérét.
Ezentúl nevezeték a „mozgó nemzetőrséget” honvédségnek és az e testületben szolgálatot vállalt nemzetőrt honvédnek.”
*Kiss Károly katonatiszt, a Magyar Tudományos Akadémia és a Kisfaludy Társaság (1867) volt ez a „valaki”.
Az idén Pákozdon emlékeztek a Magyar Honvédség megalakulásának évfordulójára.
Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy a tiszteletadásként elhangzott három ágyúlövésből az egyiket hatfontosunk adhatta le.
