1918. november 3-án vasárnap, az olaszországi Padovában aláírta az Osztrák -Magyar Monarchia a fegyverszüneti egyezményt.
Az aláírt okmány előírta:
„Az ellenségeskedést azonnal be kell szüntetni.
A Monarchia hadseregét le kell szerelni, kivéve 20 békeállományú hadosztályt.
Minden megszállt területet ki kell ürítenie a Monarchiának.
Az Adriai-tenger környéki monarchiabeli területeket ki kell ürítenie a Monarchiának.
Az antant csapatok számára felvonulást kell biztosítani az addig megszállva tartott területekre.
A német csapatokat ki kell utasítani a térségből, amennyiben az 15 napon belül nem történik meg, úgy internálni kell őket.
A Monarchia csapatait vissza kell vonni a Brenner-hágóig.
Az antantot megilleti a teljes mozgásszabadság és megszállói jogok a Monarchia egész területén.
A pótjegyzőkönyv szerint a fegyverszünet nem az aláíráskor, november 3-án, hanem másnap, november 4-én, délután három órakor lép hatályba. Mivel az osztrák hadvezetés már a fegyverszünet aláírása előtt értesítette a harcoló hadseregeit az ellenségeskedések azonnali beszüntetéséről, azok nem harcoltak tovább november 3-a után, ám az olasz hadvezetőség betartotta a pótjegyőzkönyv előírását, és november 4-ig továbbra is harcoló félként lépett fel. A monarchiabeli katonák fegyvertelenül várták az előrenyomuló olasz csapatokat, akik azonban hivatkozva arra, hogy még hadban állnak egymással, a Monarchia katonáit hadifoglyoknak tekintették és hadifogságba ejtették őket, így az utolsó napon, november 3-tól november 4-ig több mint 300 000 monarchiabeli katona esett olasz hadifogságba, emellett az olaszok jelentős hadizsákmányra is szert tettek.”
Csapatunk erre a napra – amikor véget ért az öldöklés – emlékezett a Nagy Háború emlékművénél.
Idézet: Wikipédia
