Az idén március 7-én Szolnokon volt utoljára csatazaj, amit a katonai hagyományőrzők gerjesztettek. A vírus letarolt mindent, a katonák "szabadságra" mentek, vagy obsitot kaptak. A kardokat fogasra akasztották, mint ahogyan Petőfi írta:
"Fogason függ, rozsda marja,
Rozsda marja, nem ragyog."
Beindult a nagy tespedés, sehol egy esemény, egy kis ágyúdörgés, huszárok vágtatása.Elröppent a tavasz, oda lett a " Tavaszi hadjárat".
Némi munkánk akadt június 4-én a Trianoni békediktátum és annak következménye, a terület rablás 100. évfordulóján.
Betoppant a nyár, de el is nyargalt rendesen. Augusztus végén kicsit feltápászkodott a katonai hagyományőrzés. Jött a hír: Kard fényes, a ruházat rendben legyen, Pomázon találkozunk! Végre beindult a véráramlás. A gomb, a csizma fényes, a szívdobogás felszaporodott. Mint a vérerek a szív felé úgy indultak augusztus 29-én a csapatok Pomáz irányába. Végre találkoztunk a bajtársakkal! A napunk parádés városi felvonulással kezdődött, majd egy nagyon szép környezetben, délután a látogatókat szórakoztattuk - és magunkat is - egy megvívott csata bemutatóval.
