És egyetlen magyar sem soha:
(részlet Albert Ferenc: Don folyó című verséből)
1943. január 12. napját jegyezte a történelem. Egy nagyon távoli helyen Voronyezs és Pavlovszk között mintegy 208 km-es szakaszon, vagy, ahogy jobban ismerjük a Don kanyarban. Német követelésre ide rendeltetett a körülbelül 250 ezer fős 2. magyar hadsereg. A szovjet Vörös hadsereg ezen a napon kezdte meg támadását a -30-35 fokos hidegben, a rosszul és hiányosan felszerelt magyar egységek ellen. Akik a túlerővel szemben, fagyban, embertelen körülmények között kellett tartaniuk magukat. Az egyenlőtlen küzdelemben hatalmas veszteségek keletkeztek. A hadsereg kötelékeihez tartozók közül mintegy 125-130 ezren haltak hősi halált, sebesültek meg, vagy estek fogságba. A „Második Mohács”, vagy „Magyar Golgota” néven is emlegetett Doni katasztrófa a magyar hadtörténelem egyik legnagyobb veszteségét elszenvedő, legszomorúbb fejezetei közé tartozik.
Idén sem felejthetjük el szomorú kötelességünket, hogy megemlékezzünk azokról a vészterhes időkről és áldozataikról. Az elmúlt évekhez hasonlóan most is csatlakoztunk az országos Doni Hősök emléktúrához, amely XXI. alkalommal indult útjára. Szakaszunk „Káta menetszázad” néven 8 fővel teljesítette kegyeleti kötelezettségét és helyezte el koszorúját a Szent György parkban álló II. Világháborús emlékműnél. Innen indultunk tovább és tettünk meg egy 15 km-s távot, többek között érintve a Határ út felől a „hullám utat”, a Tápió patakot, a 48-s honvédemlékművet, a kátai nagy fát. Az időjárás a kegyeibe fogadott minket, igazi kiránduló időt kaptunk a túránk teljesítéséhez. Csapatunkhoz három fővel csatlakoztak barátaink is, a Wysocki Lengyel Légiótól.
hő.hadnagy