Ünnepség, Nagykáta.

   A csapat a mai napon két részre oszlott, az egyik fele itthon maradt a helyi ünnepségen helytállni.
   A képeket a "tapiokultura.hu" oldalról kölcsönöztük, Teréki Krisztián képei.

Koszorúzás, Szentlőrinckáta.

   A márciusi megemlékezések számunkra már a mai nappal elkezdődtek, hiszen meghívást kaptunk Szentlőrinckátára. Egy irodalmi műsor után, templomi mise következett, majd az emlékmű megkoszorúzása.

Ágyúkarbantartás, Nagykáta

   Lassan közelednek a március 15-ei rendezvények és utána nem sokkal indul a Tavaszi Hadjárat, így a csapat is ébredezik a téli tétlenségből.
   Igaz, hogy volt kiképzés Kecskeméten és téli gyakorlatokat is tartottunk. A kápolnai megemlékezésen is jelen volt csapatunk pár tagja, de nem tüzérként, hanem gyalogosként.
   A fentiek okából, ezen a napon előkerült az ágyú és a kora tavaszi napsütésben csinosra szépítgettük, hiszen egy hét múlva Békéscsabán kell bizonyítania és fényesen kell tartania a nagykátai csapat jó hírét.

Csatabemutató, Montereau-Fault-Yonne (Franciaország)

A Montereau-i csata 1814. február 18-án zajlott le, Montreau - Fault - Yonne települések környékén, a Napóleon vezette francia és a würtenbergi herceg vezette osztrák - württenbergi erők között. Napóleon seregei fölényesen szétverték az ellenfél erőit.
   A harctéren 8500 halott maradt, abból "csak" 2500 francia. 15 ágyú is bánta az osztrák - württenbergi vereséget.
   Ebből a csatából származik Napóleon mondása:
„Gyerünk barátaim, ne féljetek, azt a golyót, ami leterít engem, még nem öntötték ki!”
Csapatunk 3 tagja, csatlakozván egy budapesti csapathoz, gyalogosként felvette a harcot a napóleoni seregekkel.

Video a csatáról ide kattintva megtekinthető!

15 év

15 éves a

Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat

Ebből az alkalomból készült, a csapat 1848-as szekcióját bemutató videónkat megtekinthetik 

IDE KATTINTVA!
Az I. világháborús munkánk összefoglalója ITT LÁTHATÓ!

Emlékezés a Doni hősökre Nagykátán

Albert Ferenc:

A Doni Hősök emlékére

Kínkeserves halált szórtak
a katyusák, a lövegek.
Lánctalpak vaskarmai
taposták az élőket-
a megdermedt testeket.

Aknák folytonos tüzétől
megnyílt az átfagyott föld.
Kénköves poklot árasztott
az égből, mi ezután jött-
irgalmatlanul ölt, csak ölt.

Fültépő hangú fegyverek
amint süvöltve dörögtek,
úgy sokasodtak némán
a hantok, s a keresztek-
és mind mind névtelenek.

Élők fagyott kezeiből
kihullt a néma fegyverzet;
jéggé dermedt béna lábak
a hóban vert gyökeret,
hol felfalta a dér a rügyet.

Don-kanyari mészárszéknek
sarkig tárva ajtaja.
Kétszázezer magyar honvéd
a vágóhídra hajtva: -
a haza nem így akarta.

Az orosz "sakter bárdtól",
jó részük oda veszett.
A Doni-medence földje
mind elnyelé testüket-
magába zárva a hősöket.

És nem jő tábori levél,
nem mesél a nyírfakéreg;
anyák szeme könnyben úszik,
gyászruhában feleségek,
Apa nélkül nő a gyermek.

Nekünk csak emlékezni kell!
Megköveteli a hála!
honért adták életüket,
égjen érettük a gyertya:-
s az örökmécses lángja!

A KALOT által szervezett, remekbe szabott megemlékezésen, a csapatunk feladata a díszőrség ellátása volt.

  

Menetgyakorlat, Nagykáta határa.

   Csapatunk tagjai a városunk határában téli menet és hadgyakorlaton vettek részt, első és második világháborús egyenruhában. A feladatok közé tartozott egy 5 km-es menet, több járőr kiiktatása, géppuskafészkek likvidálása és a Tápión való átkelés. Ezek után aknavető telepítés és egy megérdemelt ebéd következett.

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk Emlékek a hadak útján rovatát egy újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 

Az alábbi linken olvashatnak róla:

Magyar kápolna Visintini, Olaszország

Kellemes szórakozást!

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogatók!

Weboldalunkon a csapat által meglátogatott helyszínek között két újabb érdekes helyről olvashatnak. Az egyik Rostás Pál felújított emlékműve Szlovéniában, a másik pedig egy különleges magyar címeres kút Olaszországban. 

Képek és bővebb leírás az alábbi linkeken található:

Rostás Pál

Címeres kút

Saját tollunkból

Tisztelt Látogató!

Weboldalunkon, A bogárszemű fiú címmel saját írásunkat tettük közzé.

Részlet a cikkből:

"Gyermekkoromban a szobánk falán egy fekete keres kép függött. Két fiú tekintett le rám a megsárgult képről. Az egyik Lajos volt katonaruhában, a másik Béla volt, Édesanyám öccse. Édesanyám sokat mesélt róluk, mindkettő fiatalon költözött el egy másik, talán boldogabb világba. Édesanyám halála után kibontottam a képet a keretéből, a hátulján írást találtam anyám jól ismert írásával: Lajos elhunyt 18 éves korában 1916. október 1-én olaszfronton Világháborúban." 

A teljes cikk megtekinthető vagy letölthető itt.