2016. április 4., hétfő

Tápióbicskei csata, Tápióbicske - Nagykáta

Az utóbbi évek legszebb csatanapja. Remek pompás időjárás, sok összesereglett katonai hagyományőrző. Mi kell még egy jó hadijátékhoz? Kell még közönség is, mert ha már játszunk, nem árt ha nézik és örülnek a látványnak. Látvány az volt rendesen. Hatalmas robbanások, ágyúdörgés, gyalogos és huszárroham.
    
Megint győzelemre vitték a magyar lobogót! Mi nem, mert az idén az osztrák oldalon próbáltunk viaskodni, így hozta a sors.

Videofelvétel az eseményről ITT.

Fényképek és cikkek a témában:



2016. március 15., kedd

Március 15-i ünnepségek, Nyíregyháza - Nagykáta

Beharangozó: „A múzeum udvarán a rendezvény teljes ideje alatt a nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat várja a látogatókat mesélős, kardos, csákós, ágyúsimogatós fotózásra, 11:00 és 14:00 órakor pedig megszólal a valódi ágyú, jó néhány dörgedelmes lövéssel tisztelegve 1848-49 hősei előtt.”

Kora reggeli álmos ébredés, de az is lehet, hogy hajnal volt. Messzire kell ma mennünk. Hihetetlen messzinek tűnik Nyíregyháza, az eső csöpörészik. Na, majd eláll, korai vendég nem marad sokáig - szokás ilyenkor mondani! Irány ágyút pakolni, a kerekek ma nem fognak picit sem kotyogni, szépen bedagadnak a küllők. 

A népi mondás nem válik be, ahogy haladunk egyre jobban esik. Nyíregyháza előtt már vízszintes havas eső veri az ablakot. Mire a Jósa András Múzeumhoz érkezünk már tűrhető az idő. Az autóban! Az udvaron ágyúpakolás, most lefelé. Van még időnk az első bemutatóig, igyekezünk megmelegedni, nagy tálca Kossuth kifli vár bennünket és mellé vendégszeretet. Jól érezzük magunkat!

11 és 14 órakor ágyús-bemutató az udvarra sereglett látogatók részére. Erre felé még nem nagyon dörrent ilyen nagy ágyú, hát megdörrentettük. A viszonylag zárt - házakkal övezett udvaron volt hangja rendesen. Úgy vettük észre a közönségnek tetszett, sok mindent megtudtak, amit eddig még csak nem is hallottak, legalábbis a szabadságharcunk tüzérségéről.
   
A csapat itthon maradt része a városi ünnepségen vett részt, ami a rossz idő miatt a művelődési házban volt megtartva.

Videofelvétel a nyíregyházi eseményről ITT.


2016. február 26., péntek

Emlékek a hadak útján

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát két újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 
Az alábbi elérhetőségeken olvashatnak róluk:


Kellemes szórakozást!

2016. február 16., kedd

Emlékek a hadak útján

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát egy újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 
Az alábbi elérhetőségen olvashatnak róla:


Kellemes szórakozást!

2016. február 15., hétfő

Emlékek a hadak útján

Tisztelt Látogató!

Weboldalunk, Emlékek a hadak útján rovatát két újabb általunk meglátogatott emlékhellyel bővítettük. 
Az alábbi elérhetőségeken olvashatnak róluk:


Kellemes szórakozást!

2016. január 30., szombat

Hadijáték, Nagykáta

Érzi már az ember a zsigereiben a téli idő múlását, bár még vastag köd ólálkodik a tájon. Nagy a csend a Tápió partján is, csak néha távoli kutyaugatás veri fel ezt az ázott szürkeséget.

Mozgolódni van már kedve a csapatunknak, nemsokára itt a munka a nyakunkon, március elejével kezdődik a katonai hagyományőrző szezon. Elő a posztóruhával, a felszerelésekkel és irány a Tápió partja!

Alaki gyakorlatok, egy kis futással tarkítva, hiszen nem árt ha átmelegszik a katona keze, lába. Végére marad egy kis hadi játék. Tábor és sátorbontás, de már ideje is mert mindjárt ránk zúdul az erre időző este.

2016. január 17., vasárnap

Doni-megemlékezés, Nagykáta

   "A doni kitörés katonáira emlékezünk, akik a mínusz húsz-negyvenöt fokos hidegben meggémberedett ujjal, egy erőszakos diktatúrával szemben akarták védeni a hazát. Azokra emlékezünk, akik temetetlenül ott maradtak a lövészárkokban, vagy jelzett sírokban nyugszanak. Azokra a fájdalmakra emlékezünk, amiket megéltek a családtagok idehaza. Azokra emlékezünk, akik a nehéz, katonai vagy politikai döntéseket meghozták, és próbálták a hazát védeni. Mindenképpen a hősiességre emlékezünk ezen a mai napon."
Bíró László püspök szavai

   "A magyar csapatok 1942. június 28-án kapcsolódtak be a harcokba, július 7-én érték el a Dont. A kifáradt egységek ott védelembe mentek át a Voronyezs és Pavlovszk közötti 208 kilométernyi szakaszon. A szovjet 40. hadsereg 1943. január 12-én, szokatlanul hideg, szeles időben lendült támadásba az urivi hídfőtől kiindulva, és már aznap 8–12 kilométer mélyen beékelődött a magyar védelembe. Január 16-ára a szovjet támadás, három részre szakította a magyar hadsereget. A doni veszteségekről nem állnak rendelkezésre pontos adatok. A 2. magyar hadsereg 93 500, más források szerint 120 ezer, illetve 148 ezer embert veszített el, az elesettek és a fogságba esők pontos számát nem lehet megállapítani."
   Idézet: Agonás Szonja, Magyar Kurír


2016. január 14., csütörtök

Doni megemlékezés, Pusztamonostor

"A pusztamonostori templom előtt álló katonaszobor talapzatának márványtáblája őrzi a hősök nevét, földi maradványaik azonban idegen földben nyugszanak. Ők a világháborúkban elesett pusztamonostori hősök, akik életüket adták hazájukért. Rájuk és a 73 évvel ezelőtti doni katasztrófára emlékeztek Pusztamonostoron a Hősök kertjében.

Az ünnepi megemlékezés a római katolikus templomban megemlékező szentmisével vette kezdetét, majd a világháborús szobornál Sári Ferenc polgármester emlékezett a szörnyű eseményekre, a hősi halált halt áldozatokra.

Ezt követően a megemlékezésen résztvevők a korhű egyenruhába öltözött nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tiszteletadása mellett elhelyezték az emlékezés virágait és gyertyáit a katonaszobornál."

Idézet és kép: jaszsagonline.hu


2015. november 15., vasárnap

Díszőrség, Szentistván

Amíg meghívást nem kapott csapatunk ebből a szép, gondozott településről, bevallhatjuk még azt sem tudtuk merre van a szép nevű Szentistván. Mikor kiderült a polgármester asszony telefonos megkereséséből, hogy az bizony Matyóföldön van, számunkra érdekesebbé vált a dolog. Mert ha Matyóföld, akkor a csodaszép népi viselet képe pattan be a név mellé.
  
Szentistvánon, az I világháborúban a faluból besorozott és a nagy világégés harcaiban életüket vesztett katonák emlékére 1934-ben állított emlékmű újult meg, avatták és szentelték újra. A hősök neve itt kőbe van vésve, de a földi maradványaikat valahol idegen földben marcangolja még az idő is.
  

Csapatunk a díszőrség feladatát vállalta magára.
  
Köszönjük Szentistván lakóinak, a figyelmet, kedvességet, amit ránk árasztottak. Jó volt Matyóföldön lenni!