Doni áttörés megemlékezés, Budapest - Ludovika tér

Károly Ferenc:

Útjelzők

Láttad-e Uram, azt a sereget? Megvívni halállal, birkózni hóval, leskedő hollóval?

A megfagyott lábát, ahogyan ott lebeg? S ahogy ölelgették zörgő rongyaikban a megvadult szelek.

Láttad-e Uram, élő keresztedet? S ahogy integettek lehullva a hóba a megfagyott kezek?

Csapatunk, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem meghívására vett részt, a Doni-áttörés 74. évfordulóján rendezett megemlékezésen.

Képek: honvédelem.hu
             uni-nke.hu

Az új ágyú fogadása, Nagykáta

Csütörtökön megérkezett, pontosabban hazahoztuk a csapatunk új tagját, ha már egyszer rátettük a kezünket.

"A ZIS-3-as páncéltörő ágyú a második világháború leghíresebb szovjet lövege volt. Tervezését 1941 tavaszán kezdték el. Bár nyár elejére elkészültek az első prototípusok, a döntéshozók közül többen nem ismerték fel a benne rejlő lehetőségeket, ezért rendszerbe állítására és sorozatgyártására csak 1942 elején került sor. Nagyon olcsó volt, ez volt az első igazi tömeggyártásra került löveg. Lőszere megegyezett a T-34/76-os harckocsi lőszerével. A fegyver lövegtalpát kisebb teljesítményű ágyúhoz tervezték, ezért igen nagy csőszájféket kellett az ágyúcsőre felszerelni."

Írja a masodikvh.hu internetes oldal.

Csapatunkban a II. világháborús részlegnél teljesít szolgálatot, mint zsákmányolt löveg. De kitűnően használható még az 1956-os megemlékezéseken is.

Ünnepi állománygyűlés, Budapest - Stefánia Palota

A Honvéd Kulturális Központban megtartott ünnepi állománygyűléssel, illetve a Magyar Ellátó Katonák emlékművének megkoszorúzásával emlékeztek a logisztikusok napjára az HM Logisztikai Központ katonái és dolgozói.

Csapatunkat az a megtiszteltetés érte, hogy részt vehettünk - díszőrségként - ezen a két eseményen, a kaposvári huszár bajtársainkkal.

Majd az ünnepi állománygyűlés után a nap második részében koszorúzáson vettünk részt a Magyar Ellátó Katonák emlékművénél.

Fotók: Dévényi Veronika

Repülő Múzeum látogatás, Szolnok

A csapatunk kisebbik felével szolnoki Repülő Múzeumot látogattuk meg. Kisebbik felén az ifjú tüzéreinket kell érteni, kik a Basa tanár úr sajnálatos és váratlan halála után vezető nélkül maradtak és így lettek a csapatunk tagjai.

Smid Tibor jóvoltából autóztunk el Szolnokra. A megérkezésünk után rögtön kiderült, hogy érdemes volt eljönni. A pazarul berendezett tágas kiállítócsarnok, ismert és általunk ismeretlen repülők sora. Nemrégen kiásott repülőroncsok, motorok tarkítják a látnivalókat.

Az emelet egy részén a repüléshez, a pilótákhoz köthető tárgyakat egyenruhákat látunk.( Kissé furcsa volt, hogy a vitrinben lévő pilóta köpenyre I. világháborús tüzérgombokat varrtak. Ki tudja miért! )

A szépen kialakított és berendezett udvar is tele sugárhajtású harci repülőkkel. Persze már muzeális darabokkal a MIG-15-tel kezdve. De látunk itt rakétákat, lokátorokat és a régi MÁV raktárépületben légelhárító lövegeket is. Ugyanis az egész múzeumot az egykori Indóház területén, az ódon épületeket is remekül felhasználva alakították ki.

Október 23-i megemlékezés, Nagykáta

A szellő sem rezdül. Így nincs ami kisöpörje a hajnali órákban az utcákra beólálkodó  ködöt.A tél üzenete ez már, üzente, hogy jön.

Az ünnepség 10 órakor kezdődik, mi már 9:30-kor gyülekezünk, várjuk a Csepel teherautót. Meg is érkezik a jármű nem sokára s a "forradalmárok" - mert most ezt a szerepet játsszuk - felkapaszkodnak a platóra. Megjöttek a "Tápiómente" táncosai is. Aki felfér felszáll az öreg járgányra.

Megérkezik a jel, elindul a teherautó. Így a "forradalmárok" korhű járművel érkeznek meg a helyszínre, ahol már sokan várakoznak ünnepi ruhában, hogy megkezdődjön a megemlékezés. A 60. évforduló. Az idő rohan.

Egyik csapattagunk ötlete volt a Csepel teherautós bevonulás. Úgy hírlik sikere volt.

Október 23-i megemlékezés, Sülysáp

A színvonalas rendezvényen, Sülysápon is "forradalmárként" vettek részt csapatunk tagjai.

„A Káplár Béla által parancsnokolt Nagykátai Honvédtüzér Hagyományőrző Csapat tagjai - 1848-49, az I. és II. világháború katona hősei mellett -  az 1956-os forradalmárok emlékét is őrzik. Az országosan is elismert, komoly nemzetközi kapcsolatokkal és tapasztalattal rendelkező egység októberben, több településen, többek között Sülysápon is vállalt szolgálatot. Feladatukat a tőlük évek óta megszokott fegyelmezettséggel, magas színvonalon, hitelesen teljesítették. Köszönjük!”

(szöveg és képek forrása: tapiokultura.hu)

Október 23-i megemlékezés, Tápiószentmárton

Csapatunk tagjai "forradalmárként" vettek részt a Tápiószentmártoni ünnepen.

2016. szeptember 22-26. Olaszország

Szept 22. utazás egész nap

Szept 23. Chiampo. Rémes ébresztő 3 órakor, a hajnal hasadását még csak nem is hallani. Gyors mosakodás, öltözés a mundérba, futtában kávé, mellé egy harapás valamilyen bukta. 3:30-kor már az autóban ülünk, hihetetlenül hideg az autó, de beindul. Nekiiramodunk az előttünk lévő másfél órás útnak, ami nagyrészt hegyi utakon kanyarog. Lakott területen 90-nel húzunk, na meg a 30-as táblánál is.
A "rendör barat" mondja olasz barátunk Giacomó, muszáj neki hinni, más választásunk nincs. A száguldás után megérkezünk Monte Cimone hegyére. Ha nincs velünk Giacomo és a talpraesettsége, akkor a kanyargós hegyi úton nem jutunk fel a parkolóig. Korom sötét van még, a hegyi út telve autókkal. Szirénánk az nincs, de szinte hihetetlen, egy idő után megérkezünk a felső parkolóba. Gyors egyenruha igazítás, magunkra szedjük amit még kell, és nyomás egy kaptatón felfelé, a megemlékezés színhelyére.

Ugyanis az egész eddig leírt események azért voltak, hogy ideérjünk egy I. világháborús esemény 100 éves évfordulójára. Az osztrák-magyar csapatok műszaki alakulatai lerobbantották itt az olasz állásokat, 1916. szeptember 23-án 5:45-órakor.

Pontban 5:45-kor az ossarium közepében piros fény gyúlik és pirotechnikai bombák rezegtetik meg a levegőt. Megrendítő a látvány és még hozzá jön az a tudat, hogy a talpunk alatt a mélyben több száz olasz katona holteste porladozik, a hatalmas szikláktól megnyomorítva.

Megint autóba ülünk, mert van még előttünk 2 órás út, persze hegyi terepen. Úti cél a Monte Grappa, az egykori hatalmas csaták színhelye. A háborús terep egyik szakértője – pár éve már a barátunk – Dávid vár bennünket. Túrára indulunk, melyen megmutatja a magyar katonák által létrehozott hegyi utat és az azon kiépített lövegállásokat. Láttuk a majd 100 éve kivájt lövegállásokat és a tűzvezető megfigyelők helyét.

Szeptember 24. Ez a nap szabad. Asiagoba viszem a csapatot, én már láttam azt a hatalmas, csupa márvány Ossariumot, ezért mutatom meg nekik is. A Nagy Háború olasz katonáinak emlékére emelték ezt a lenyűgöző méretű és szépségű ossariumot, vagyis csontkamrát. Magyar katonák neveit egy súlyos rézlapú könyvben böngészhetjük, sokszor hibásan írva. Vajon földi maradványaik merre porladnak?

Szeptember 25. Ma az emlékhelyeket koszorúztuk. Az a megtiszteltetés ért, hogy mindhárom helyen a milánói  konzulátus vezetőjével, Timaffy Judit Vilma konzulasszonnyal helyezhettem el a magyar szalaggal feldíszített koszorúkat. Ő képviselte a hivatalosan szép hazánkat, Magyarországot.

Szeptember 26. Hazafelé véve az irányt, reggeli után elhagyjuk e gyönyörű vidéket, amelyen a Nagy Háború idején magyar katonák is tették a dolgukat.

Rendvédelmi nap, Budapest - Kőbánya

Kilencedik alkalommal rendezték meg Kőbányán a "Rendvédelmi napot", az Ó-hegyi park remek területén.

Ilyenkor messze űzve a csend, vijjog a rendőrautó - nem rohan sehová, csupán bemutatózik. Szirénázik a tűzoltóság, kigyulladt autót olt, nagyon csahol a jól idomított német juhász kutya, tetszik neki, hogy rablót fogott. Vágtáznak a lovasok, a leszálló helikopter felkergeti a fű közül a port. Szóval nem unatkozik senki, pörögnek az események. Sok sátor várja az érdeklődőket, bennük a legjobb könyvek, fegyverek és minden egyéb, ami a témához tartozik. 

A Nap is ránk mosolyog, de ennyire azért nem kellene.

Az érdeklődők leginkább családosok, kis és nagy gyerekkel. Van aki unottan elsétál mellettünk, de sokkal több az akinek felcsillan a szeme az ágyúnk láttán. Mert, hogy mi is itt vagyunk! A kíváncsiak kérdésére válaszolunk és a megbeszéltek alapján, bizonyos időben beledurrantunk a fák árnyékába.

Koszorúzás és bemutató, Hajdúböszörmény

Szemrevaló város a Hajdúságban, gyönyörű főtérrel.

A Nagy Háború ideje alatt a fennmaradt adatok alapján kb. 4000 férfit vittek el Hajdúböszörményből, a császár szolgálatára. Belőlük 1500 lélek tért haza családja körébe és szerelt le szabályosan. Haza tért még 1160 lélek is, de a további életében magán viselve az iszonyatos háborús nyomokat. 883 katonának csak a lelke jött haza! Testüket valahol a csatatereken, vagy azok közelében, egy árokba húzták, közös sírba rakták, vagy mértani pontosságú, egyenes sorokban felállított kövek alá ásták. Ott porladnak - a hazától, családtól is kicsit feledve - az idők végezetéig.

A város katonahőseinek tiszteletére emelt emlékművet, 1927 októberében avatta Horthy Miklós kormányzó.

A Kálvin téri parkban található szobor Gách István szobrászművész alkotása. Az emlékmű talpazatára nem tudták rávésni a sok nevet. De márványba vésték azokat, a hatalmas táblák a Városháza nagyon szép lépcsőházában kaptak méltó helyet.

Csapatunk a 29-es gyalogezreddel közösen koszorúzta meg a hősök emlékművét és a Városházán lévő hősök névsorát, majd a Hajdúsági Múzeum udvarán I. világháborús bemutatót tartottunk.