Nemzeti Ünnep, Nagykáta

Február vége felé, már elegünk van a télből. Ízlelgetjük a március könnyed szavát, melyhez napsütés és a korán ébredő virágok mosolya is társul. Langy meleg szellők is karikáznak már körülöttünk. Március idusán pedig a lobogó nemzeti színek lelkünket is melegítik.

Most is eljött március, eljött Nemzeti Ünnepünk napja is, csak nem a várt szerint, hanem zordan, mogorván. Távoztában a tél még igen-igen visszacsapott, erejét fitogtatva.

Ezen okból nem tavaszi volt a hangulata Nemzeti Ünnepünknek, hanem téli. Ha naptárunk nem márciust mutat, az gondolhattuk volna, hogy január van.

Az időjárás bekergette az ünneplőket a templomba, persze az esperes úr szíves invitálására. Az emlékmű koszorúzása igazi hóviharban történt, majd a kulturális műsor befejező része már a művelődési házban folytatódott.

Így rendhagyó volt az idei Nemzeti Ünnepünk városunkban.

A képeket a "Tápiókultura" honlapról kölcsönöztük. Teréki Krisztián képei.

További képek ITT!

A Doni-áttörés emléknapja, Nagykáta

"A doni tragédia nem csak az áldozatok, de sok-sok tízezer magyar család tragédiája is volt.
Ezért emlékezünk újra és újra a magyar bakákra és a munkaszolgálatosokra, a pergőtűzben odaveszettekre, a végelgyengülésben összeesettekre, az elcsigázott, kiéhezett emberi roncsokra, a félelemtől megőrültekre, a nyomtalanul eltűntekre, a soha nem azonosítottakra, a jeltelen sírba bekotortakra."
Idézet Dr. Molnár István beszédéből.

Tüzércsapatunk a díszőrség feladatát látta el.
(Több mint tíz éve Hagyományőrző Tüzércsapatunk honosította és rendezte ezt a megemlékezést. Az idei évtől ezt a jogot átadtuk a KALOT szervezetnek, abban a reményben, hogy méltó kezekben lesz ez a megemlékezés.)

Képeket a "tapiokultura.hu" honlapról kölcsönöztük.

Még több képet láthatnak ITT!

A Doni megemlékezés napja Farmoson.

  70 évvel ezelőtt a Don folyónál a szovjet Vörös Hadsereg hatalmas túlerővel áttörte a védővonalainkat. Ami hatalmas veszteséget okozott honvédségünknek. Innentől kezdve beindult a hatalmas orosz gépezet és végig söpört fél Európán.
   Ezen a napon farmosi megemlékezésen teljesítettünk szolgálatot.

2012. Karácsony

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogató!

Újabb emlékhellyel bővült weboldalunkon a csapat által meglátogatott katona temetőkről szóló rovatunk. 

A fotóra kattintva Tonezza del Cimone, (Olaszország) újralétesített katonatemetőjébe a "Megbékélés Parkjába" látogathatnak el. 

Kellemes időtöltést kívánunk!

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogató!

Újabb emlékhellyel bővült weboldalunkon a csapat által meglátogatott katona temetőkről szóló rovatunk. 

A fotóra kattintva Bohinjska Bistrica, (Szlovénia) osztrák - magyar katonatemetőjébe látogathatnak el. 

Kellemes időtöltést kívánunk! 

Emlékek a hadak útján.

Tisztelt Látogató!

Weboldalunkon a csapat által meglátogatott katonai emlékhelyek közé egy újabbat helyeztünk el. Ezúttal Laghi - Molini (Olaszország) osztrák-magyar katonatemetőjével ismerkedhet meg a képre kattintva.

Díszőrség, Ukanc (Szlovénia)

Eltelt egy év és csapatunk képviselői ismét itt vannak, a díszőrség feladatával, a Háborús Emlékhelyeket Gondozók Társasága jóvoltából. (Katona sírok rendbehozása a fő tevékenységük.)

Az itt nyugvó magyar honvédek tisztelete hozott el bennünket az ukanci és a bohinska bistricai katonatemetőbe.

A temető és a környék fái az őszi ruháikban pompáznak. Az egyik, aranysárga leveleit eregeti alá, a másik hatalmas barna levelei méltósággal himbálóznak a szellők szárnyán. Csend van. Hallani ahogy földet ér a levél és ahogy a csöpögő esőcsepp mindjárt telibe is találja. Csend van. A nyaralók már elvonultak, a síelők még nem érkeztek meg e tájékra.

Az itt nyugvó honvédek nyugalmát nem zavarja semmi.

Egy röpke időre csak az emlékezők űzik el a némaságot. De miután a díszlövés döreje ide oda csapódva elcsitul a hegyek ormán és a sötét ruhás emlékezők elhagyják a sírkertet, ismét visszaveszi csend a birodalmát. Ezután csak néha-néha csikordul meg a katonatemető kovácsoltvas kapuja, ha egy-egy látogató kitárja és méltósággal belép rajta.

A katonatemetőről weboldalunkon bővebben olvashat a szövegre kattintva.

'56-os megemlékezés, Nagykáta

A világhírű írónő Claire Kenneth (Kölcsey Kende Klára) alábbi versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére:

 
Anyu, tüntetni megyek!

Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz…
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész…
Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól…
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól…
Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt…
Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!
Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!
Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!
Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak…
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!
Ezt a vért nem mossa le
Évezredek itélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!
Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!

1957






Tüzércsapatunk az idén kiállított két "56-os szabadságharcost" is, feladatuk a Nagykáta város zászlajának védelme volt. Többiek a megszokott tevékenységet végezték, a koszorúk elhelyezésénél voltak közreműködök.

A megemlékezésről további képek láthatók - neveikre kattintva - Marton László, és Teréki Krisztián fényképezőgépéből.

2012 október 4-8. Szentegyháza, Erdély

        Sándor Péter h.ő.huszár őrnagy ki a Szentegyházi Huszár Alapítvány elnöke, ebben az évben is, szíves invitálással volt felénk, várta csapatunkat a Székelyföldi Őszi Hadjáratra.

Örömmel éltünk a meghívással, hisz - 2006 óta egy év kihagyással - szinte már hazajárunk Tündérországba. Régi kedves barátaink ropogtatták meg csontjainkat találkozásunkkor, huszár öleléssel. Könnyű volt a fájdalmat elviselni, hisz azonnal enyhítettük is a Hargita könnye nevű gyógyírrel, mellyel belül kell a fájó tagokat öblögetni. Nem is gondoltuk mire jó még ez a hálás nedű, mert bíz' jól jött a toborzó úton is, a 34 km-es szekeres zötykölődés alatt. Merthogy lovaink nem lévén, szekerekre pattantunk.

         A három napos vigasságban elfelejtettük búnkat, bánatunkat, átéltük milyenek lehettek egykoron őseink toborzó mulatérozásai, hogyan dobogott szívük az az ősi magyar földön.

         Hálásak vagyunk, hogy ott lehettünk, ha Szent Borbála megsegít bennünket, jövőre is bejárjuk Tündérkertet és fejet hajtunk a Hargitán.

                                                                                                           Káplár György

Még több kép ITT