Szoboravatás Tószeg

   "Az első világháborúban Tószegről ezerháromszázan vonultak be. Közülük 126 sohasem látta viszont faluját.Tószeg először 1925-ben állított szobrot az első világháborúban elesettek katonák előtt tisztelegve. 1925. június 21-én avatták fel dr. Meggyesi Ferenc alkotását, amely egy sebesült bajtársát felkaroló katonát ábrázolt. Érdekesség, hogy a szobrász hasonló emlékművet készített Isaszeg (Pest megye) számára is. Csupán az katona sisakjában volt elétérés. A tószegi szobor álló alakja Bocskai csákót viselt rohamsisak helyett.19 évvel később azonban a második vilégégés alatt, 1944-ben megsemmisült a szobor. 2015. március 21-én leplezték le Kampfl János kőfaragó munkáját, amely az 1925-ben elkészült isaszegi emlékmű reprodukciója. A felújítást megelőzően helytörténeti kutatásokat is folytattak a hősi halottak hiteles névsorának összeállítására, amely az újonnan felállított emlékmű talapzatán olvasható."

Az idézett szöveg forrása.

Csapatunkat a díszőrség megtisztelő feladatával hívták Tószegre, a szolnoki hagyományőrzőkkel együtt.

Március 15-i ünnepségek,. Nagykáta, Budapest, Szentlőrinckáta

   Történelmünk e jeles napján csapatunk szanaszét szakadozott, vagyis több helyen teljesített szolgálatot, a felkérések szerint.
   Így csapatunk tagjai ott voltak a Hadtörténeti Múzeumban, a nagykátai városi ünnepségen és délután Szentlőrinckátán.

Teréki Krisztián felvétele

 Még több kép a nagykátai ünnepségről megtekinthető ITT.

Cikk a csapatunkról

A honvedelem.hu-n megjelent írás olvasható csapatunkról erre a szövegre kattintva.

Filmforgatás, Budapest

   Hagyományőrző csapatunkat egy II. világháborús dokumentumfilm felvételeire kérték fel. A felvételek a budai erdőkben történtek.
   Egy kis smink, egy kis festék és máris leharcoltak, sebesültek és kifáradtak az alakulat katonái.

I. világháborús kiállítás, Nagykáta

Kiállítás, hogy erősebb legyen az emlékezet...

   „Nincs megnyert vagy elvesztett háború, csak "Háború" van!
Pusztító öldöklő, embertelen! A háborúk nem oldottak meg semmiféle problémát, de mindig elvetették a magját a következőnek.A háborúkat alig néhány ember robbantotta ki, de ők nem harcolnak, és nem is halnak meg. Az egyszerű emberek ölik egymást halomra, ők hullanak idegen föld meszesgödrébe, s az ő otthonaik pusztulnak el.
    Ők az eszközök, és ők az áldozatok.”                                                                                                                                                                                                       Fekete István

  Az Nagy Háború korából tárgyak, képek, fegyverek, régi eszközök, katonakártyák, kulacsok és még sok más. Valaha a katona felszereléséhez tartozó eszközök. Ezek megvannak. Megvannak még akkor is, ha a földben évtizedekig a rozsda marcangolta, vagy a padlás gerendája alá beszúrva ette az idő. A tárgyak megmaradtak!
  De hol vannak a katonák?
  Többségük az egykori frontvonalak mentén a föld mélyén porladozik. Van akinek csontjai ossáriumokban (csontkamrák), vagy tömegsírokban összezsúfolva várja az idők végezetét. Vannak akik napjainkban a magashegyi gleccserből olvadnak ki, s vannak kik fölül elkergeti a karmos hegyi szél a vékony omladékot és fehér csontjai kivillannak a zúzalékból. Neveiket, szerencsésebb esetben, avas könyvek oldalai, vagy az emlékművek hideg márványlapjai őrzik.

  Az I vh. és a II. vh. sem ért még véget, még nem sirattuk, még nem temettük el katonáinkat.

  Sok még a tenni valónk, nekünk utódoknak, a politika miatt legalább 60 év hátrányunk van.

  Nagykátára az I világháborúból 239 katona nem jött haza, vajon hol ringatja őket az anyaföld?

A kiállítás, Kiss M. Jenő, Kucza Péter és Káplár Béla gyűjteményéből látható.

MÉG TÖBB KÉP ITT

A képeket Marton László készítette

Doni Hősök Napja - Nagykáta

Sértő Kálmán:

Édesanyámnak a doni csata egyik napján
1942. augusztus 6-án

Anyám, ha látnád fiad most a frontba'
Hogy' űzi ördög minden tűze, pokla,
Véres hullámok hömpölyögnek a Donban,
Halott bajtársak feküsznek itt sorban,
Hogy megmaradjak, hogy' fekszem a sárba',
Anyám, ha látnád, szíved meghasadna.

Borzalmas, véres lángokkal ég a világ,
És a harcmezőn sötét, nagy a gyász.
Vad szelek árja zúg, rohan át rajtunk-
Uram, Istenem, itt mi megmaradunk!?
Remény sehol, még halk sugárral sincsen,
Ó, Úristen, fordulj hozzánk ismételten!

Bomba, gránát, akna bőg, hullik reánk,
Ó, ha ezt látnátok ti, magyar Anyák,
Hitvesek, amint kiloccsan a vérünk,
S egy perccel később talán nem is élünk,
Véres húsdarab száll a levegőben,
Isten haragja morajlik a földben,

Ember, állat, amikor nyögve ordít,
Vad gépmadár szórja ránk tűzlángjait,
Füstben, koromban, hogy meg ne fulladjunk,
Magyarok Istene, most segíts rajtunk!
Itt is, ott is nehéz ágyúk robbantanak,
S a Don vizében véres habok zúgnak.

Anyám, ha látnád kihűlt, hideg arcom,
Mint reám szakadt a véres alkony,
Térden imára hogy' hajtom fejemet:
Én nem bántottam sohasem az Istent!
Jobb így, hogy csak a lelked jár a frontba'   
Anyám, ha látnál, szíved meghasadna.

Ma a Doni Hősökért kongott a harang, és lobbant a gyertya lángja

Téli gyakorlat, Nagykáta határa

   Ezen a reggelen a higanyszál nem szégyellt mínusz 9 fokra süllyedni. Az év utolsó napjain csak bebizonyosodott, hogy a " kutya nem eszi meg a telet".
   A "rendkívüli hideg" ellenére csapatunk II. világháborús részlegének tagjai, a vadászháznál gyülekeztek, egy kis téli gyakorlatra. A téli időszakban nem nagyon van hagyományőrző munkánk, így csináltunk magunknak.
   Felderítő-őrjáratra indultunk, ami alatt váratlanul partizántámadást kaptunk, majd kis idő múlva egy eltévedt orosz pimaszkodott velünk, no nem sok eséllyel. A patakon átkelve, partizánokat füstöltünk ki egy elhagyott tanyából. Az őrjárat pár óra múltával emberveszteség nélkül tért vissza a századkörletbe.
   Hála a Mindenhatónak, csak játék volt az egész!

Még több kép erre a szövegre kattintva.

Karácsonyi jókívánságunk - 2014.

Hurkatöltő fesztivál, Tápiószentmárton

   Csapatunk azon tagjai akik nemcsak a tüzértudományban jártasak, de remekül érzik magukat a konyhában is, nem hagyták ki ezen jeles eseményt a szomszéd településen. A nagy forgatagban - persze a saját asztalukon - kevertek, ízesítettek, töltöttek és abáltak a bográcsban. Majd tálaltak - igen színvonalasan, hisz volt közöttük pincér is. A zsűri elé lerakták, azok kóstolgattak, tanakodtak bólogattak, összenéztek és odaítélték a kis csapatnak a fehér hurka kategóriában a bronz fokozatot.
   Ide teszem a többi képpel együtt a díj hiteles fotóját is.

Az eseményről még több kép látható erre a szövegre kattintva!

Október 23-i megemlékezés, Nagykáta

   Az idei megemlékezésnek nem kedvezett az időjárás, a zuhogó eső nem engedte meg a szabadtéri ünnepséget, így az beszorult a művelődési házba.

   A koszorúzás idejére már elállt az eső, ezért a kegyelet koszorúit és virágait az emlékműnél lehetett elhelyezni.