2013. június 4., kedd

Trianoni Megemlékezés Napja, Nagykáta.

   Az ötvenes években igyekeztek " a múltat végképp eltörölni" minden régi ünnepünkre valami új elnevezést kitalálni, hogy a réginek az emléke sem maradjon.
   Mik is voltak ezek? Csak úgy kapásból! Volt ugye István király napja, ami Alkotmánynappá silányult. Volt egy legendánk Miklós (Mikulás) püspökről, ami végül Télapó lett. Volt egy Karácsonyunk ami átváltozott Fenyőünneppé. Volt egy Húsvétunk, amit tojásos, barkás, nyuszikás tavaszünneppé alakítottak. Volt Hősök Napja, majd láttunk csodát, egyszer csak azon a napon Gyermek Nap lett.
   Valami ilyen van megint! Leplet a történelmi szomorú eseményre, a nemzetünk tragédiájára, erre a napra meghirdették az Összetartozás Napját. Így talán ha eltelik 20, 30 év az Összetartozás Napja jut el csak az engedelmes állampolgár tudatáig. Ez a nap nem ünnep! Soha nem is lesz az!
   Ünnepen, nyakkendőt kötök, cipőt pucolok, lelkemet felkészítem az örömre, a boldog pillanatokra, mert Édesanyámat köszöntöm, mert eljött Jézus születésnapja, mert köszöntöm a páromat valamilyen évfordulón, gyermekeimet üdvözlöm, vagy mert csak a szomszéd kislány elsőáldozó.
   Mert nem ünnep Édesanyánk halálának évfordulója, rokonunk, ismerősünk halálának napja, nem lehet ünnep az aradi vértanúk kivégzésének napja, vagy Jézus keresztre feszítése sem, így nem lehet ünnep az a nap sem mikor nemzetünket szétdarabolták becstelen nyugati nagyhatalmak.
Az idei megemlékezést - melyen csapatunk is részt vett -  képpel nem illusztráljuk.