"Kedves családtagok, gyászolók, katonai hagyományőrzők!
A katonabarátságok egy életre szólnak, a bajtársiasság a sírig tart!
A bajtársak és a magam nevében emlékezem. Amikor 17 évvel ezelőtt először magadra öltötted az egyenruhát és a feleséged meg a fiaid mögéd álltak, egy olyan közösség építésében vállaltatok nagyon komoly munkát, amely rövid idő alatt az ország egyik legerősebb és legnagyobb létszámú csapatává vált.
Köszönjük nektek!
Sajnos ebből következik, hogy nekünk a legnagyobbak a veszteségeink is. Te már a hatodik bajtársunk vagy akitől búcsúznunk kell.
Kezembe került egy történelmi naptár amely egész Európát bejárta, sőt Kínában is megjelentették. Ebben van egy csoportkép amelyen jellegzetesen kivehető Ördög János huszárőrmesternek a bandérium zászlótartójának alakja, vállán arasznyi széles pantallérszíjjal. Fennmaradt tehát az amit képviseltél. De nem csak itt a képen, hanem a barátaidnak, bajtársaidnak, a családodnak és fiaidnak a lelkében, a tőled kapott példamutatásban.
Döbbenetes és elgondolkoztató volt látni ahogy férfiasan és méltósággal viselted a betegséged által válladra tett keresztet.
Ritkán szólaltál meg, de ha igen annak súlya és értelme volt.
Komolyan gondoltad, hogy a katonai hagyományőrzés számodra életre szóló küldetés, nem pedig pillanatnyi fellángolásból, divatból vagy érdekből fakad. Az egyenruhát tisztességes hű katonához méltóan a sírig viselted.
Most a seregek ura, az Isten színe előtt fogsz számot adni. Tiszta lelkiismerettel elmondhatod, hogy amit vállaltál azt teljesítetted, híven, becsülettel.
János bajtársunk! Nyugodjál békében! "
A fenti sorokkal Ézsiás Vencel huszárkapitány vett végső búcsút a bandérium őrmesterétől.
Csapatunk díszlövéssel búcsúzott bajtársunktól.
A katonabarátságok egy életre szólnak, a bajtársiasság a sírig tart!
A bajtársak és a magam nevében emlékezem. Amikor 17 évvel ezelőtt először magadra öltötted az egyenruhát és a feleséged meg a fiaid mögéd álltak, egy olyan közösség építésében vállaltatok nagyon komoly munkát, amely rövid idő alatt az ország egyik legerősebb és legnagyobb létszámú csapatává vált.
Köszönjük nektek!
Sajnos ebből következik, hogy nekünk a legnagyobbak a veszteségeink is. Te már a hatodik bajtársunk vagy akitől búcsúznunk kell.
Kezembe került egy történelmi naptár amely egész Európát bejárta, sőt Kínában is megjelentették. Ebben van egy csoportkép amelyen jellegzetesen kivehető Ördög János huszárőrmesternek a bandérium zászlótartójának alakja, vállán arasznyi széles pantallérszíjjal. Fennmaradt tehát az amit képviseltél. De nem csak itt a képen, hanem a barátaidnak, bajtársaidnak, a családodnak és fiaidnak a lelkében, a tőled kapott példamutatásban.
Döbbenetes és elgondolkoztató volt látni ahogy férfiasan és méltósággal viselted a betegséged által válladra tett keresztet.
Ritkán szólaltál meg, de ha igen annak súlya és értelme volt.
Komolyan gondoltad, hogy a katonai hagyományőrzés számodra életre szóló küldetés, nem pedig pillanatnyi fellángolásból, divatból vagy érdekből fakad. Az egyenruhát tisztességes hű katonához méltóan a sírig viselted.
Most a seregek ura, az Isten színe előtt fogsz számot adni. Tiszta lelkiismerettel elmondhatod, hogy amit vállaltál azt teljesítetted, híven, becsülettel.
János bajtársunk! Nyugodjál békében! "
A fenti sorokkal Ézsiás Vencel huszárkapitány vett végső búcsút a bandérium őrmesterétől.
Csapatunk díszlövéssel búcsúzott bajtársunktól.
