2015. szeptember 3., csütörtök

2015. szeptember 3-7. Olaszország

1 nap. Majdnem az egész napunk utazással telik el, ha Olaszországba utazunk, hiszen a megteendő távolság 800 km körül van. De ezen az utunkon barátunk Giacomo Framarin, már kora estére programot szervezett nekünk, ezek alapján már a cél előtt úgy 70 km-re megálltunk Cittadella városában. Egy 1966-ban megjelenő Itália útikönyv azt írja erről a városról: "Cittadella bájosan álmodó városka". A középkori hangulatot árasztó óvárost 14-16 m magas és 2 méter vastagságú téglafal óvja, körbe helyreállított vizesárokkal. A városi sétán kívül, a programunk egy csodásan szép és emellett picike, négy sor páhollyal körbevett színházteremben volt, ahol velencei nyelven énekeltek a művészek. Igazi élmény volt ilyen környezetben velencei dalokat hallani.
( Errefelé azt mondják az emberek, ők nem olaszok, hanem velenceiek.)

                             Cittadella várfala                                       Jobbra a vár, kőrben a várárok

2.nap. Magashegyi túrára indultunk. Előtte autóztunk legalább egy órát, majd a szűk és hajtűkanyaros út után megérkeztünk a kiindulópontra. Az autó maradt és mi nekilódultunk az előttünk lévő jól kicsipkézett hegynek. Az út amelyre lépünk az I. világháború alatt épült hadiútnak, ember és hadianyag jutott el ezen az olasz állásokba. Több ember ment ezen előre, mint hátra. Akik nem jöttek vissza azokat szétmarcangolta a gránát, eltemette a sziklaomlás, vagy a bajtársai egy mélyedésbe húzva pár sziklát dobtak rá, ha volt idejük. Előttünk volt kb. 8 km hegyi út, mely a háború alatt fúrt 52 alagúton vitt keresztül, közben 870 méter szintkülönbséget kellett leküzdenünk a térkép szerint. Az alagutak legtöbbjében megdermedt a sötétség, ijedt fényű lámpáink nem sokat értek. A szerencsének volt köszönhető, hogy senki nem mérte össze koponyájának keménységét, az amúgy sem magas plafonba bedomborodó sziklákon. Mindig csak föl - föl, síknak szinte sohasem, zihált a tüdő, feszült a lábikra. De a panoráma! Az feledhetetlen volt. A hatalmas távolságok, a gyönyörű völgyek, a szépen kicsipkézett égnek ágaskodó sziklaormok. Egyszóval, én nem értek egyet Petőfi Sándorral.
   Az 52. alagút után csoportkép, igazolandó hogy mindannyian megérkeztünk. Ebéd a turistaszállóban. Vissza egy másik úton indultunk, az nagyjából 12-14 km lehetett. Kevesebb csodával, de biztonságosabb terepen, állandóan lejmenetben.

                              A hadi út kezdete                                          A magas hegyek fensége

                                Ablak az alagúton                                                 A hadi út vége

3.nap.  A Pasubio hegyén megemlékezésen vettünk részt az alpinik (hegyivadászok) rendezésében. 2035 m magasságban, a katonatemető - mely rendbetételében kivettük a részünket - fölötti kápolnánál.
   Innen, a megemlékezés résztvevői, az egykori kegyetlen harcok színterére gyalogoltak fel, keskeny hegyi ösvényeken. Először az olasz állásoknál, majd az osztrák - magyar arcvonalnál helyeztek, helyeztünk el koszorúkat. Ezen a ponton vívták az I. világháború legnagyobb aknaharcát, magyar parancsnokság alatt, színmagyar legénységgel. (Az eseményekről a Cikkeink, írásaink rovatban olvashatnak!)
   Jelentős ez a nap a csapatunk életében. 2007-óta tervezzük egy emléktábla avatást az 1./6. komáromi árkászszázad emlékére. Most ez megtörtént, megható pillanatok voltak ezek számunkra. Innentől, egy négynyelvű, szép kidolgozású réz emléktábla hirdeti a magyar katonák hősi helytállását, a Pasubio hegyén 2203m magasságban. (Köszönet Giacomó Framarin olasz barátunknak az önzetlen segítségéért.)

                                  Avatás előtt                                                  Díszőrség és a tábla

                           A táblánál Giacomoval                                       A robbantás helyszíne

4.nap. A Fugazze völgyben létrehozott Ossarium (csontkamra) előtt tartottak ma az alpinik, egy nagyszabású megemlékezést. Megtiszteltetés volt számunkra, hogy egyetlen külföldi csapatként ott lehettünk.

                                                                    Az Ossarium

5.nap Hosszú út, nagy meleg, robogás, robogás. Hazaértünk.