Már kora délelőtt megérkeztünk a pákozdi Mészeg-hegyre. Az átázott talajon, csak pörgött-pörgött az első kerék, nyögött a motor is. Nem véletlen, hisz az ágyú nagy súlyát tudta maga mögött. Végül, csak felnyüstöltük a helyére a löveget s a csövét beállítottuk a majdan megjelenő ellenség irányába.
Aztán nekiláttunk a nagy semmittevésnek, ugyanis esett az eső. Na nem olyan vészesen, de éppen annyira, hogy ne merészkedjen ki akinek nem muszáj. Egy-két lődörgő átment a leendő csatamezőn, amúgy csak az eső kaparászott az autó tetején. Végül az eső is elunta magát, alábbhagyott. Nosza, úgyis lassan itt az ideje az evésnek. Nézzünk utána hol osztják a menázsit!
Felcsúszkálva a hegyre, egy vargabetű után ráakadtunk az ételosztó sátorra. A sor nem nagy volt, gyorsan fogyott előttünk a létszám. A hátunk mögé amerikai katonák álltak be, nem lelkesedtem értük. Egyszer szovjet, egyszer amerikai, mindig kell itt idegen katonának lenni? A gulyás elég meleg, elég sós. Telt hassal még az esős időben is vidámabb a hadfi.
A hadijáték ideje lassan idekúszott. A csöpögősre simuló időt már jobban viselve nekikezdtünk a hadijátéknak, a pákozdi győzelem emlékére. Dörögtek az ágyúk, vágtáztak a huszárok, a gyalogosok fergetegesen rohamoztak.
Mivel már jóval előbbre megbeszéltük, megint a magyar csapatok győzelmével ért véget a pákozdi csata 167. évfordulója, követve a történelmi hűséget.
Aztán nekiláttunk a nagy semmittevésnek, ugyanis esett az eső. Na nem olyan vészesen, de éppen annyira, hogy ne merészkedjen ki akinek nem muszáj. Egy-két lődörgő átment a leendő csatamezőn, amúgy csak az eső kaparászott az autó tetején. Végül az eső is elunta magát, alábbhagyott. Nosza, úgyis lassan itt az ideje az evésnek. Nézzünk utána hol osztják a menázsit!
Felcsúszkálva a hegyre, egy vargabetű után ráakadtunk az ételosztó sátorra. A sor nem nagy volt, gyorsan fogyott előttünk a létszám. A hátunk mögé amerikai katonák álltak be, nem lelkesedtem értük. Egyszer szovjet, egyszer amerikai, mindig kell itt idegen katonának lenni? A gulyás elég meleg, elég sós. Telt hassal még az esős időben is vidámabb a hadfi.
A hadijáték ideje lassan idekúszott. A csöpögősre simuló időt már jobban viselve nekikezdtünk a hadijátéknak, a pákozdi győzelem emlékére. Dörögtek az ágyúk, vágtáztak a huszárok, a gyalogosok fergetegesen rohamoztak.
Mivel már jóval előbbre megbeszéltük, megint a magyar csapatok győzelmével ért véget a pákozdi csata 167. évfordulója, követve a történelmi hűséget.
