2017. január 15., vasárnap

Doni hősökre emlékeztünk Nagykátán.

Lévay Sándor tüzér hadnagy, a hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:
„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a hadosztály parancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül tudsz már vissza jönni. Siess, várunk.
- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.
- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”
Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:
„- Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy majdnem saját figyelődet lövöd.
-  Amíg használni tudok, nem megyek.
-  Sanyi!
-  Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen kőrbe fogtak. Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”
15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.

 Értük szólt a harang és lobbant a mécses lángja!