Lévay Sándor tüzér hadnagy, a
hadosztály ezredének főfigyelője, aki messze a lövegek előtt távcsővel
és műszerekkel irányítja az ellenséget nem is látó ágyúk tüzét, a
tábori telefonon parancsot kap ezredesétől:
„- Sanyi vonulj vissza. Osztályparancsnokod elesett…..Oszkino, a
hadosztály parancsnokság orosz kézen. Te is csak a 4. ütegen keresztül
tudsz már vissza jönni. Siess, várunk.
- Ezredes úr, nem megyek. Nagyszerűen látok innen. Mindennel tisztában
vagyok, csak akkor megyek, ha már nem segíthetek.
- Lévay hadnagy úr, azonnal vonuljon be, végeztem.”
Most Lévay barátja, az 5. üteg első tisztje szól a telefonba:
„- Sanyi ne szamárkodj, gyere vissza, hiszen a lőelemekből látom, hogy
majdnem saját figyelődet lövöd.
- Amíg használni tudok, nem megyek.
- Sanyi!
- Már ketten vagyunk a figyelő tisztesemmel. Összesen négy
kézigránátunk van és két pisztoly. Az oroszok teljesen kőrbe fogtak.
Három percen keresztül lőjétek a figyelőmet, ahogy csak bírjátok, akkor
megpróbálok kitörni. Ha nem sikerül Isten veletek.”
15 óra 30 perckor Lévay hadnagy visszaadta lelkét az Úrnak.
Értük szólt a harang és lobbant a mécses lángja!
